Solt szemszög ♡

Képtelen voltam megszólalni. Mikor hazaértünk hozzám, valami elpattant. Szótlanul kaptam fel a karjaimba. Finom erőszakkal tettem le az ágyra, fölé magasodtam. Szinte elveszik a kis teste az ágyban. Az éjjeli levegő valami józanságot hozhatott, mert a tekintetébe vesztem el. Szóra nyitnám a szám, de a szavak elvesztek. A bársony puha kezei az arcomon pihentek meg. Az ajkai pedig huncut mosolyba görbültek. Megkönnyebbültem, tehát Ő is akarja. Ez esetben pedig nem kell visszafognom magam. Az ajkai puha, édes csókjára vágyom. Érezni akarom, ahogy elönti a forróság. Újra hallani akarom a szoba falai között visszhangzó mámortól megrészegült sóhajait. A látványát akarom inni.

Legombolom a piros selyemblúzt, amit farmer követ. Pirulva, de annál nagyobb volumenű elégedettséggel tölti el, az a hangsúlyos dudor amit a nadrágom sem képes eltakarni. A szőke haja a válla mellett terül el. A tekintetében szikrázik a vágy. A vörös csipke body sejtelmességétől pedig a nadrágomba tudnék élvezni. Megnyalom a szám mire felkuncog és semmiből dönt el az ágyon fölém magasodva. A csókja magabiztosabb nem is lehetne. Ahogy viszont a takaros kezei a mellkason siklanak kicsit megremegnek. Nagyon izgul, megcirógatom a lapockáinál és finom mozdulattal markolom meg a haját, hogy szólhassak. A tekintete egyből megtalálja az enyémet és szelíden hallgat. 

- Sosem várnék el olyat, amire még nem állsz készen. Fogalmad sincs milyen boldoggá tesz, már az is, hogy vágysz rám. 

A hangom még rekedtesen is komoly volt, de ez az igazság. A reakciójára nem voltam felkészülve. Nem sütötte le pirultan az édes kis orcáját. Újra láttam azt a már beképzelt, önhit mosolyt. Amit az első előadáson villantott meg, örökre leláncolva a lábaihoz és nincs is tudatában. A kezei újra az arcomon pihentek meg.

- Nem tudnál olyat kérni tőlem, amit ne akarnék magamtól megtenni.

Hezitáltam, ismét felettem magasodott. Istenem, ez a tűz engem eleven fog felemészteni. Christa Robin újra és újra képes meglepni. Hogy a szőke tincsek cirógatásától, vagy az ajkai lágy érintésétől lettem türelmetlenebb nem tudom. De amikor az apró keze a péniszem izgatta, azt hittem mentem szégyen szemre nem bírom tartani magam. Egésze biztos fantasztikus látvány lehetett, ahogy hátra vetett fejjel élvezem az érintését. Azonban mikor megéreztem magam mellett. A görcsösen paplanba kapaszkodó kis kezét. Olyan volt, mintha kigyulladt volna bennem egy lámpa. A kezére csúsztattam a kezem és ezután abba kapaszkodott, mintha csak erőt kérne. A tapasztalatlansága nem feltétlen jelent rosszat, de nem akartam visszaélni vele.  Mégsem tettem ellene. Az ajkai odaadását élveztem. Mikor lenéztem lefagytam. Akkor szembesültem a ténnyel, hogy engem nézz. Miközben próbál örömet szerezni nekem, nem szakítja el tőlem a barna íriszeit.

- Istenem Christa!

Nyögöm és a hajába vezetem az ujjaim. Szerencsére nem élveztem el, időbe elhúztam. Zavartan törölgette a száját, amíg én összeszedtem magam. A kezeivel ügyesen megpróbálta elrejteni az elégedett mosolyt, amit a csapzott külsőm okozott. Hátra simítottam a hajam majd a kis testét fentebb dobtam az ágyon. Pár rutinos mozdulat és a háttámlához volt kötözve a törékeny kis kezei. Nem láttam, hogy félne. Bár hevesen szedte a levegőt. Lehajoltam egy könnyed csókért, majd a nyakába haraptam egy aprót. Megfeszült a kis érintésekre. A csipkés anyagon keresztül csókolgattam a puha halmokat, a body alját kipattintottam és felhúztam a hasa közepéig.

- Most olyan hideg a kezed. 

Oldalt csapta a fejét, próbál nem túl hangos lenni.

-Tudod nagyon szeretem hallani, mikor miattam veszíted el a kontrollt.

- Kérlek. 

Suttogta, majd beharapta az alsó ajkát, de nem nézett rám. Így nem láthatja milyen büszke mosolyt villantok. Annyira felizgult, hogy a combján is megcsillant az édes nedve. Egyáltalán nem okoznék fájdalmat neki, ha most azonnal magamévá tenném, de nem akarom. Fél kézzel megcirógattam a cseresznye piros ajkait, megfogtam az állát és magam felé fordítottam. Az orcája bíborpiros volt, könyörgő pillantással nézett rám.

- Azonnal orvosoljuk.

Enyhén ráncolta a homlokát, erre az ígéretemre. Amint magában érezte az ujjaim megértette, miért így fejeztem ki magamat. Olyan forró, lehajoltam és finoman szívogattam a csiklóját. A lábai a paplanba feszültek, olyan finom és émelytő.

- Solt, ha folytatod!

Nem akartam, hogy egyedül élvezzen. Abbahagytam és eloldottam a kezeit.

- Nézz rám.

Kérem és természetesen megteszi. A tekintette ragyog, vágytól mámoros. Ahogy magamévá teszem elönti az eksztázis. Legszívesebben lassan csinálnám mint a múltkor, de most nem megy. Mikor a lábaival még közelebb húz. Tudom, hogy nem is kell. Szenvedélyes és lehengerlő volt minden pillanata. Mikor átjárja az orgazmus a körmeivel végig szántja a hátam. Nem zavar, pihegve nézz fel rám. Kapkodva szedi a levegőt. Fél kézre támaszkodik és hevesen csókol, miközben a kezével a hajamba túr. Az ölembe húzva csókoljuk egymást tovább. Megijedek mikor megérzem a könnyeit.

- Szeretlek!

Fakad ki, megállíthatatlan sírás kíséretében. A pillanatnyi ijedség elszáll belőlem és apró csókokkal borítom a lángrózsás kis orcáját.

- Édes Vörösbegyem.

Suttogom az édes eper illatú bőrébe. Az ajkamért kap és csókol rendíthetetlenül. Olyan segélykiáltás, mint mikor a tél sikolt a tavasz enyhüléséért.

- Nem akarom, hogy veszélybe kerüljetek. Nem félhetek örökké. Ha miattam kerülnél veszélybe, abba belepusztulnék.

Olyan megdöbbentő, hogy mindig képes őszinte lenni velem. A szavain elgondolkodtam, és néztem ezt a kis, remegő madárkát. Meg sem érdemlem, de nem engedhetem el.

- Mikhail okkal akarja, hogy ott legyél. Tartok a kimondatlantól.

Sóhajt kíséretében, a mellkasomra hajtotta a fejét.

- Ez sosem fog változni. A bácsikám mindig ráérzett mindenre. Annak ellenére, hogy saját kezűleg végezte ki a bátyát. Biztosan tudom, hogy a családi kriptában temettette el. Látnom kell apám sírját. Nagyon szerettem Őt.

Összeszorult a szívem, nagyon jól ismertem Victor Arbatov-ot. Pontosan tudom mennyire szerette a gyerekeit. Abban a percben, hogy a cseléd megszülte a kislányt, Ő lett a legkedvesebb. Mindig, olyan odaadó szeretettel beszélt a kis Kate-ről. Az aranylánca belsejében tartotta a gyerekekről a képet. Mikor megmutatta arra gondoltam milyen aranyos kislány. Milyen furcsa, hogy azelőtt ismert mielőtt sejthettem volna, hogy beleszeretek.

- Tudod, mióta ismerlek egy kicsit jobbnak érzem magam.

Mondom a hajába, Ő pedig felnézz rám. Azokkal a ragyogó, szép szemeivel. Istenem. Ha tudnád a sötét titkom, biztosan undorodnál tőlem és nem ajándékoznál meg szerelmes pillantásoddal. Édes, kis naiv Vörösbegyem. Rámosolygok és végre kimondom.

- Szeretlek.

„Szerelmes vagyok beléd, és nem fogom megtagadni magamtól az igazmondás egyszerű örömét. Szerelmes vagyok beléd, noha tudom, hogy a szerelem csak egy kiáltás az űrbe, a feledés elkerülhetetlen, valamennyien halálra vagyunk ítélve, és eljön a nap, amikor minden munkánk porrá válik, azt is tudom, hogy a Nap elnyeli az egyetlen földünket, de azért szerelmes vagyok beléd."