Solt szemszög ♡

Este a Cselédben ültünk. Rivaille a megszokott stílusában ecsetelte milyen fejtőrést okoz neki Fei Long és az átkozott kínai negyed. Úgy tettem, mintha teljes odaadással figyelnék. Elvégre a barátom, az üzlettársam problémája az én gondom is. Azonban a gondolataim, a kis, édes Vörösbegy körül forogtak. Sorra vettem magamban minden egyes pillanatot, mikor volt szerencsém a látványában gyönyörködni.

A kávézóban olvastam, mikor először megpillantottam. Aranyszőke hajába lágyan belekapott a szél. A telefonjával matatott és olykor, a rózsás ajkai bájos mosolyba görbültek. Az a szép őzike barna tekintett pedig felragyogott. Halványlila ruhát viselt, fehér gyöngysorral. A tekintettem lecsúszott a formás lábain és ekkor figyeltem fel a gyönggyel díszített szandálra. Mikor az édes babaarcát csodáltam, apró mozdulattal beharapta az alsó ajkát és felpillantott rám. Nem képzelődtem egyenesen a szembe nézett. Hasonló érdeklődéssel járt körbe a tekintette. Fel sem tűnt neki, hogy a haját csavargatja, mire feleszmélt már elégedett mosolyt csalt az arcomra. Pipacs vörös orcával pattant fel az asztaltól és veszett el egy mellék utcába. Megtetszett az ismeretlen fiatal nő. S már kéjesen képzeltem el, ahogy behálózom. Mikor a liliomok szirmokat bontanak, Őt látom majd a virágokban. Akkor még így gondoltam.

- Solt! Figyelsz te rám?!

Rivaille ingerülten túrta, enyhén felnyírt haját. Az acélkék tekintette olyan volt, mint mindig. Türelmetlen, de hát Ő már csak ilyen marad. Mikasa sokkal kifinomultabb. Bár nem ismerek olyat, akit nálam jobban gyűlöl. Kényelmesen eldőlök a fotelben és ránézek enyhe mosollyal.

- Tudod, hogy figyelek. Azonban a kínai negyeddel nem fogsz tudni mit kezdeni. Asami viszonylag békében van Fei Long-al. Mikhail pedig csak magával foglalkozik, időnként pedig megkavarja az erőviszonyokat. Mióta átvette az orosz trónt, azóta százszor stabilabb a szervezete.

Rivaille szemöldök ráncolva mérgelődött, de nem számított folytattam.

- Ezt eddig is tudtad. Valójában mi bajod?

A kérdésemre nem érkezett válasz. Mayu megzavarta a válaszadásban. Kihozta a rendelést és amint tudta menekülőre fogta. Megértem, ha nő lennék én sem lennék se Rivaille sem a magam társaságában. Mosolyt eresztett és bólintott.

- Találkoztam valakivel, és képtelen vagyok annyiban hagyni. Szombaton egy igazi húsvér lányt szedtem le a Colosseum egyik asztaláról. Olyan istentelen szemérmetlenül táncolt, hogy könnyíteni akartam a lelkemen.

- Kérlek, kímélj meg a szaftos részletektől.

Ittam a wisky-mbe, de Ő dühösen húzta le a sajátját és eltörte a poharat. Majd intett a pultban lévőknek.

- Az a kis liba olyan pofonban részesített, amit még anyám sem adott. Eltudod hinni? Másodpercek kellettek, hogy felfogjam. Mennyi nő veti magát alám. Csakhogy ne kelljen félni a következményektől, ha nem teszik meg. Egy ilyen kis senki pedig felpofozz.

Meghökkentett a történet vége. Bár az igazat megvallva engem is nagy meglepetés ért a kis Vörösbegy által. Bár voltak már különleges hölgyek, akik megérintették a lelkem. Igaz, csak ideig óráig.

- Téged ismerve már tudod is ki a hölgy.

Megrázta a fejét és egy fényképet adott. A Colosseum bárpultjánál álltak, a három első pados hölgyek. Az édes Vörösbegyem aranyflitteres ruhában tündökölt, ami teljesen szabadon hagyta a hátát. A haja romantikus hullámokban omlott a vállaira. Igazán provokatív szépség.

- A flitteres ruhában, de még nincs információm.

- Igazán szemrevaló, de talán nem neked Rivaille.

Megrántotta a vállát és a következő poharát kezdte üríteni. Miközben kibontakozott bennem, hogy én láttam meg először. Ez az érzés olyan rég nem környékezett meg.

Közben pedig felidéztem, ahogy betoppant ezen a szürke monoton napon. Tudtam, ahogy találkozott a tekintetünk. Ez nem lehet véletlen. Nekünk valahol, valamikor találkoznunk kellett ebben, vagy egy másik életben. Pont olyan csodálatos volt mint pár nappal ezelőtt. Megbéklyózott a látványa, ahogy pár pillanatra habozik miattam. Az áttetsző selyemblúz engedni látta, ahogy hullámzik a mellkasa. Ez adrenalin volt. Meglepett, ahogy egyik pillanatról a másikra magabiztosságot öltött. Olyan volt mint a színpadra lépő hősnő, akinek a nyitányt kell felvezetnie. Még a lélegzetem is elakadt, ahogy kacéran megformálta ajkaival a szavakat. "Természetesen" Nem is sejthette Miss Robin, hogy minden figyelem megfogja kapni. A többi szürke, unalmas lány között ragyog, mint egy makulátlan drágakő. Mikor megfogtam a csuklóját és megrebbent, mint egy kismadár. Attól a perctől nyíltan tudtam, akarja Ő is a figyelmem.

- Magadhoz képest túlságosan is hallgatag vagy.

Jegyzi meg Rivaille, mire széles mosolyt villantok felé.

- Aranyszelvényt találtam.

Legyintett míg hangos nevetést eresztett el és számítóan rám nézett.

- Ugyan meddig? Egy, két hónapig?

Kicsit komolyabb lett az arcom, mint gondoltam. Mert megdöbbent arckifejezéssé vált a jó kedélyű mosolya. Hanji csatlakozott, így tudtam mellőzni a barátom egy ideig. Otthon a kertben ülve pedig elmerengtem. Az óra után mikor beszélgethettünk, az a kis Vörösbegy megmutatta a valódi arcát. A felismerés kissé fájt. Hogy is lehetne szimpla préda, ha ennyire hasonlít Őrá?

Édes érzés a szeretet,
Mely nyilával sebesített;
Nyilaidtól, látod, vérzem,
Nyilaid sebeit érzem.
Tégedet ki ne szeretne,
Nálad nélkül ki lehetne;
Nálad nélkül nem is élhet,
Melletted a holt is élhet.