Rivaille szemszög ♡

Több mint négy éve volt utoljára, hogy minden kartellvezető egy helyen legyen. Az újabb találka ma esedékes. Nem más ad helyet a találkának mint én. Ez az egész szarság kiborít. Délután legalább hat üzenetet hagytam Solt-nak, de még csak vissza sem hívott. El akartam mondani neki, hogy végre találtam megfelelő embert, aki megtalálhatja nekem a Colosseum-os libát és persze emlékeztetni is akartam a mai estére. Már milliószor elképzeltem mit teszek, ha újra a kezeim közé kerül. Mire végzek vele, egy életre megtanulja hol a helye ebben a világban. Eren kopogása zavar meg a gondolatmenetben.

- Főnök, mindenki megérkezett.

Elindultam Asami-val még elvagyok, vele hamar közös nevezőre jutt az ember. Fei Long problémás az átkozott kínai negyed miatt. A legnagyobb probléma még is Mikhail. A francnak sem hiányzik az szarkasztikus, behízelgő orosza. Solt pedig nincs itt, soha nem hagy magamra. Erre most se híre se hamva. Mikasa arca több mint árulkodó.

- Ennyire feldob, hogy idegesnek látsz nővérem?

- Ugyan, az érdekeink megegyeznek. A pletyka szórakoztat, hogy hajtóvadászatot indítottál egy fiatal lány miatt.

Azt mondja szórakoztatja, de ez nem igaz. Amiatt a hat lány halála miatt ilyen. Rohadtul megérthetné, hogy ahhoz semmi közöm. Haragosan nézek fel rá, de fel sem veszi.

- Az időzítésed nem is lehetne pocsékabb!

- Nem vagy az anyám. Mikasa tudom, mit csinálok. A lány az enyém lesz. Segíts kibírni a találkozott vagy menj vissza Párizsba a lófejű balfékhez, akit a férjednek nevezel.

Azt hittem sikerül megsértenem, de tévedtem. Nem hagy magamra, ma nem. Viszont van valami a nővérem tekintetében, ami nem tetszik. Olyan mintha tudna valamit. Elindulunk csendben a halba. Eren oda akarta adni a mappát, amit a fényképész küldött.

- Most nem nézem meg, először ezen legyek túl.

Mikasa elneveti magát és beigazolódik a gyanúm, belenézett és ezért ilyen víg kedélyű. A nők tényleg kiismerhetetlenek. Őt nagyon szeretem, a vérem. Még ha állandóan okosabbnak titulálja magát. Mindig ott van mellettem, de még sem tudunk együtt élni. Ugyanolyanok vagyunk mindenben és ez összeférhetetlenséghez vezet.

A teremben nélkülem is feszültség volt. A szőke orosz levakarhatatlan vigyorral mustrálta, ahogy Fei Long és Asami ellentéte kibontakozok. Ilyenkor Solt szokott nyugodtabb légtért teremteni. Ezért is van szükségem rá, mert remekül beszél és ismer minden jogi utat. Csak tudnám, hol a francba van. Mi lehet fontosabb az üzletnél?

- Tch.

Mikasa előre lép, gyönyörű magabiztossággal vonul. A falakról visszhangzik a cipőjének erős kopogása és hirtelen csend telepszik az asztalra.

- Uraim, ha így megy tovább mindenki gazdagodik egy golyóval. Ne fussunk felesleges köröket. Senki sem akar több időt itt tölteni, mint amennyit feltétlen muszáj.

Leültem az asztalfőre, Mikasa a vállamra tette a kezét. Nem kerestük soha sem a túlzott fizikai kontaktust, de megfigyeltem már régen. Ilyenkor mindig megérinti a vállam. Lássa mindenki, hogy minket nem oszthatnak meg. Olyan eszes, mint anyánk volt. Tökéletesen játszotta, az erős feleség szerepét a nyilvánosság előtt. Valójában pedig, ha nem lettünk volna már rég kiugrott volna az egyik ablakon.

- A gyönyörű és veszélyes Mikasa Ackerman. Már csak a látványodért megérte eljönnöm otthonról.

Mikhail szavaitól a nővéremnek még a gyomra is felfordult, éreztem ahogy enyhén a vállaimba ereszti a körmeit. Rágyújtottam és az asztalra támaszkodtam.

- Egyetértek Miss Ackerman-nal, ne húzzuk az időt.

Asami most is, mint mindig hihetetlen nyugodt. Csak tudnám, hogy csinálja. Fei Long letette a poharát és ez azt jelentette, hogy elkezdődött.

- Igazat kell adjak neked Asami. Rivaille, még is mi a keresni valód van a negyedemben? Öt éve világosan megegyeztünk. Vagy tévedek?

Elnyomtam a csikket és a Baise feje felé fordultam. Ismerem már egy pár éve Őket, de ez az ember a mai napig kiismerhetetlen marad a számomra. Nincs semmi amivel fogast találhatna rajta az ember.

- Ha az embereid tisztában lennének a határokkal, akkor nem kellene kockáztatnom a veled való konfrontálódást. Tégy rendet a szárnysegédjeid között és nem látnak a negyededben.

Fei Long tekintete haragos volt, de elfogadta a tényállást. Ezután vagy félórás vita ment Asami és közötte. Ha Solt itt lenne már régen haladásra bírta volna őket. Mikasa ráérzett mennyire elegem van ebből mert újra kisegített.

- Uraim, javaslom lépjünk tovább. Mikhail rémisztő milyen szótlan vagy ma. Semmit nem akarsz mondani? A következő öt évben kétlem, hogy lenne alkalmad beszélni velünk.

Mikhail jóízű nevetés kíséretében állt fel és közelebb jött majd felült az asztalra és egyenesen rám nézett.

- Gyönyörűm legyen! Úgy hallom, hogy kedves házigazdánk égen földön keres egy meseszép lányt, aki a saját klubjában hagyta parlagon. Micsoda sérelem Olaszország királyának. Rivaille tízezer euró jutalmat fizet, aki leszállítja neki a lányt. Miért nem mesélsz erről Rivaille?

Mikhail megkapta, amire várt. Mérhetetlen feszültséget. Mindig is imádta a tüzet szítani, ebben az egyben hasonlít a megboldogult bátyjára.

- Mikhail, miért nem mesélsz inkább a tíz évvel ezelőtti mészárlásról? Biztosan nem csak engem érdekelne, hogy lőtted szíven Victor-t, vagy öletted meg a családját?

Dőltem hanyatt a székbe. Viszketett az ujjam, hogy golyót repítsek a fejébe. Az érzés pedig kölcsönös volt, a fagyos földek ura alig bírta cérnával. Mikor végre méltóztatott Ő is megérkezni.

- Milyen elevenek vagyunk Uraim! Mikhail még nem tanultad meg? Hiába szereted a tüzet, hiszen Rivaille specialistása a jég. Nem érsz el semmit, ha felmérgeled.

- Solt Blake, már kezdtelek hiányolni. Unalmasak lennének ezek a találkozók nélküled.

Mikhail félmosoly keretében visszatért a helyére, Solt pedig helyet foglalt a bal oldalamon. Két óra múlva végeztünk. Végre mindenki elment, hihetetlen fáradt voltam.

- Legalább meghallgattad az üzeneteim?

- Jöttem, ahogy csak tudtam Rivaille. Meg kell értened, hogy nem csak itt kell helyt állnom.

- Találkozzunk, holnap a Cselédben. Nyolc fele már szabad vagy ugye?

Mosolygott, én meg legszívesebben behúztam volna neki, de fáradt voltam.Legyintettem és elvonultam. Mikasa meg ott maradt a halban, ami furcsa. Gyűlöli Solt-ot, de nekem mind egy mit csinál. Én marha meg csak el sem kértem Eren-tőla borítékot, majd holnap. Ma már nem.

„Az akaratnak csak egy igazi dolga van: akarni nem akarni."