- Szia! - fürkésztem Alice arcát. 

- Hello! - mosolygott. - Ülj le!

Le is ültem mellé. Egy ideig mosolyogtunk egymásra aztán kinyögtem:

- Tudom, hogy egy iskolába járunk, és szeretném, ha együtt mennénk a bálba! - Ezt a mondatot mintha csuklottam volna úgy hadartam. 

Alice kitátotta száját. 

- Most-most komolyan? - kérdezte. 

- M- miért? Nagyon ciki vagyok? - szomorkodtam.

Alice megölelt.

- Dehogyis! Ez-ez nagyon király és dögle... vagyis menő!! - pirult el. 

Elmosolyodtam, majd eszembe jutott valami! 

- Eljössz velem? - Ugrottam az ablakpárkányra. 

Alice odafutott hozzám. 

- Jóhogy! - szált fel és én megfogtam a derekát. 

Süvítettünk a szélben. Majd, leszálltunk az Eiffel tornyon.  Késő télután volt és már ment le a nap. 

- Szerencse talizmán!! - kiáltottam és leesett a kezembe egy virág. - Tessék! 

Oda adtam Alicenak. Ő megköszönte és megszagolta. 

- Csodás! - mosolygott. 
Nagy kő esett le a szívemről! Nem nevetett ki...
- Szóval... Akkor... eljössz velem a bálba? - kérdeztem bizonytalanul.
- Persze! - mosolygott.
Egyre közeledett felém, már csak pár centire volt, tőlem...
Megráztam a fejem a látomás miatt.
- Valami baj van? - kérdezte Alice.
- Nem, semmi - ráztam a fejem. - Bocsánat, de most mennem kell. A fülbevalóm már pittyeg.
- De előbb vigyél le innen. - Jött felém Alice.
Megfogtam, a derekát és hazarepítettem. Út közben olyat tett amit nen gondoltam volna: negpuszilta az arcom. Én ettől teljesen elpirultam. Letettem az ablaka előtt.
- Remélem holnap is eljössz! - kiáltott utánam Alice.
Én csak szeltem a szelet (xd) és hazarepültem, de titokban Aliceról álmodoztam, és már tudtam, hogy holnap délután hova vezet, majd az első utam... <3