A mai nap sem telt volna másképp felkeltem, elmentem suliba és most még végig szenvedem az utolsó órámat ráadásul a legutáltabb tantárgyam az nem más, mint a matematika. Miss Nakamura éppen az egyik osztálytársam kérdésére válaszolt nagyon hosszasan mikor is az igazgató behívatta őt az irodájába addig mi csendben megcsináltuk a feladatot, amit kiadod aztán csendben beszélgettünk. Így az utolsó évben sikerült a fél osztállyal összebarátkoznom, mert eleinte attól tartottam a leginkább, hogy nem fognak kedvelni az osztályban, de tévedtem. Suli után pár órára bent maradtam a könyvtárban néhány lánnyal, hogy készüljünk a közeledő vizsgára. 16 órakor végeztünk és még 3 órán keresztül az iskola körzetében voltunk és mikor elkezdett sötétedni egyből haza indultunk a lányokkal. Úgy 20 perc múlva meg is érkeztem az otthonomba, ahol a apám és a kis öcsém vártak engem az asztalnál. Amint beléptem Hitoshi odajött hozzám és jó szorosan megölelt. Úgy tudom róla, hogy nem igazán szereti ezt a ölelkezős dolgot szóval ez kicsit furcsa volt számomra. Oh lehet tudom ez miért történt..elfelejtettem szólni nekik, hogy kicsit később érek haza. Azt hiszem most apám jó hosszasan fog elbeszélgetni velem. Hát mikor ránéztem a ház urára kicsit se látszott rajta, hogy ideges meg egy kis aggodalmat is leolvashattam az arcáról. Kisebb sóhaj hagyta el a számat aztán apám elé léptem és mélyen a szemében nézve kezdtem el mondani az igazságot neki.

-Apa én nagyon sajnálom, hogy nem szóltam neked vagy Hitoshi-nal arról, hogy ma később jövök haza. Ma néhány lány osztálytársammal bementünk a könyvtárba, hogy készüljünk a jövő heti vizsgára. Teljesen kiment a fejem és most nagyon haragszom magamra.-mesélem apának a kezemen lévő kötést piszkálva.
-Ryoko nyugi. Nincs semmi baj. Tudod, hogy sose haragszom rád meg most mindent elmondtál nekem így már értem az okát annak, hogy ilyenkor jöttél haza.-közli velem apám az arcomat megfogva.
-Biztos apa? Az arcod nem arról árulkodott, hogy nem haragudnál rám.-nézek furcsán a fekete hajú férfira.
-Ne aggódj, amit mondtam az igaz. Most azt szeretném, ha lepakolnál és asztalhoz ülj. Lassan itt a vacsora rendeltem a kedvenc éttermükből. Majd holnap már csinálunk vacsit. Oké?-kérdezi apám miközben veszi ki a kezemből a táskámat.
-Persze! Nekem megfelel, de csináltam volna valami finom vacsorát. Nem tart úgyse sokáig az elkészítése.-mondom apának.
-Nembaj ma így lesz. Szeretném, ha ma tényleg kicsit pihennél.-mondja mosolyogva apa miközben az asztalhoz vezet.

Aizawa szemszöge: A napom egész jó volt még a suliban is eltudtam intézni a dolgokat. Miután az elveszett leánygyermekem hazatért elmondta az okát annak, hogy miért nem volt itthon korábban és ezt követően asztalhoz ültünk. Az este további részében még beszélgettünk aztán  Hitoshi a szobájába vonult, Ryoko pedig elment fürdeni. Én a nappaliban maradtam és kicsit még dolgoztam majd mentem fürdeni miután a lányom végzett a fürdőben majd ezt követte egy pihentető alvás, ami eléggé rám fér mostanában. Másnap reggel, amint kiléptem a szobám ajtaján egyből megcsapott a kávénak a kellemes illata és még a finom reggeli is ott várt az asztalnál. Még mielőtt helyet foglaltam volna gyorsan átöltöztem és rendbe szedtem magamat utána leültem a gyerekeimhez, akik ott vártak engem.

      Reggeli után apa elment öcsivel bevásárolni addig én kitakarítottam a házat szinte mindenhol, ahol tudtam. A füvet is lenyírtam, mert már eléggé nagy volt és tudom, hogy apa ki fog rám akadni amiért ezt én megcsináltam helyette, de nem érdekel ugyanis én is megtudom csinálni csak az indulás, ami mindig nehézséget okoz. 1 és fél órával később végeztem és mondanom sem kell, hogy az eredmény magáért beszél. Végre rend és tisztaság, de ez úgy 3 napig van így aztán újra kész háborús övezet lesz főleg, hogy ha csak én vagyok itthon. Nagyon nagy kupit tudok csinálni, ha elkezdek valamit sütni.
A sütés a hobbimmá vált már rendelésre is csinálok kisebb süteményeket és tortákat rendezvényekre és néhány emlékezetes alkalomra. Ezen héten nem kellett semmit se sütnöm így csak a tanulás és a házi munka van, amik általában minden szabad időmet elveszik, de nem baj minél hamarabb megcsinálom ezeket, annál több időt tölthetek a családommal és a barátaimmal. Miután a fiúk hazaértek egyből neki láttam a főzésnek közben ők meg az udvaron csináltak valamit. Már a másik ételnek álltam neki mikor az öcsém bejött két pohár vízért aztán visszament az udvarra apához. Miután kész lettem a főzéssel behívtam a fiúkat enni és mikor végeztünk az evéssel ők visszamentek dolgozni addig én elmosogattam. A nap további részében tanultam és apámékkal voltam egészen alvás időig. A hétvégének nagyon hamar vége lett ezzel fokozva aggodalmamat a közeledő vizsga miatt. Hirtelen felriadtam a telefonom ébresztője, amit azonnal ki is kapcsoltam, mert nem igazán szeretem hallgatni az idegesítő csengőhangot, amit beállítottam magamnak. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyamból és kinyújtottam minden végtagomat elmentem a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magam. Annyira lassan készülődtem, hogy a végén rohanom kellett a suliba és még a buszomat is sikeresen lekéstem hála a jó istennek. A suli 35-40 percre van a mi házunktól és most ennek a negyedét lefutottam, habár már majdnem vattát köpök ennek köszönhetően, de lassan ott vagyok a giminél. Amint beléptem a területre egyből rám támadt egy középkorú maszkos férfi és egy pisztolyt szegezett a fejemhez. Próbáltam nem pánikba esni, de sajnos kezdtem nagyon rosszul lenni már egyre jobban homályosan láttam és a levegőt is kapkodva vettem. A maszkos ember mondta, hogy tegyem azt, amit ő mond és ha ellenkezek akkor lefog lőni. Nem tudom mi tévő legyek nagyon félek most és a szívem is lassan kiugrik a helyéről meg hát ott a pánik betegségem, ami eléggé megnehezíti az életemet. Vettem egy nagy levegőt és nagy nehezen elindultam abba az irányba, amit a férfi mondott. Mielőtt elindultunk volna a kapu fele néhány vörös toll sebezte meg a férfit, aki egyből felordított a fájdalomtól. Kihasználtam a lehetőséget és elkezdtem rohanni a kapuhoz mikor is egy hirtelen mozdulat után a földre zuhantam és innen képszakadás. A háttérben hallottam néhány ember hangját, akik beszéltek hozzám aztán, ahogy bekerültem egy épületbe onnantól már semmire nem emlékszem. A kórházban nagyon erős felfájással ébredtem és amikor felültem az ágyban egyből a fejemhez kaptam. Egy ideig figyeltem a takarót ameddig egy idegen férfi hang nem szólt hozzám.

Folytatás..