A végén van egy kis 18+ aki nem szereti hagyja ki.

Hinata szemszög

Kenma írta, hogy itt vannak a közelben Kurooval, Yakuval és Levvel úgyhogy majd kéne közös program. Persze, hogy beleeggyeztem. Írás közben a telefonom kijelzőjén egy kopasz fej jelent meg. Tanaka hívott.

- Hinata! - ordított bele a telefonba- Ma buli nállunk.

- Buli? - pár másodperc kellet míg eljutott az agyamig- Ohh buliii! Hánykor?

- Igazából most is jöhetsz. Itt lesz az egész csapat.

- Oh, oké. Hívhatok még valakiket? - biztos a Nekomások eljönnének.

- Persze! Annál jobb a buli, minél többen vagyunk. Na csá, várlak.- és kinyomta a telefont.
Egyből le is írtam Kenmának a helyzetet, és kis kérlelés után bele egyezett.

Biciklivel megyek a szokásos úton. Közben Kenmának leírtam, hogy hol találkozzunk.
Miután találkoztunk, el is indultunk a Tanaka ház felé. Az ajtó előtt megnyomtuk a csengőt, és Tanaka már nyitotta is ki. Eddig csak Daichi és Suga volt jelen.
Lassan megérkezett mindenki és magyarázkodhattam, hogy egy Karasuno házibuliban miért van négy Nekomás.
Telt az idő, mindenki ivott. Szegény Kenma már az első pohár ki tudja milyen ital után már alig állt a lábán, úgy tűnik nem bírja az alkoholt. Én sem bírom olyan hű de nagyon ezért próbáltam már az elején nem holtrészegre inni magam.
Egyszer véletlen észre vettem, hogy Daichi flörtöl Sugával. Végre, remélem egymásra talán az Anyu, Apu páros. Tanaka egy őrült lesz ha iszik, most sem volt másképp és Enoshitát kérlelte, hogy játszanak Titanikosat, akár mennyit nyagatta a jövőbeli kapitányt, ő nem ment bele. Miután ezt megunta ide jött hozzám és csak random leült mellém.
Pár perc néma csend után megszólalt.

- Haaaaang vagy lesmárolni a Nekoma feladóját. - röhögött mellettem.

- Nem vagyok hang.- és elindultam Kenma felé, de persze ezt nem csináltam volna meg ha nem lettem volna enyhe ittas állapotban.
Leültem a kanapéra a fiú mellé.

- Ezt csak azért, mert nem vagyok hang, bocsi.- mielőtt valamit szólhatott volna megcsókoltam. Eléggé ügyetlenül hiszen ez az első csókom.
Miután elváltak az ajkaink, Kenma csak nézett amolyan "Mivan?" fejjel, én meghajoltam bocsánatkérésként, és vissza ültem Tanakához. Vagyis csak vissza ültem volna ha Kageyama nem fejelt volna le. Érted, LEFEJELT! Csak úgy random.

- Mi bajod van Bakegayama!?- kiáltottam az arcába a fájó pontot fogva. Felém fordult. A szeme alatt ki volt pirossodva, és folytak a könnyei. Amikor meglátta a megrémült arcomat a pulcsija ujjával letörölte a sós folyadékot az arcáról, és kifutott a házból. Én utánna futottam, mert nem tudtam, hogy mi baja. Nem foglalkoztam Sugamama kérdésével sem, hogy mégis hová megyünk.

- Kageyama! Várj meg! Mit tettem?- futott tovább meg nem várva engem- Miért sírsz? - Amikor ezt meghallotta, hirtelen megállt. Én neki ütköztem és a földre estünk.

- Még megkérded, hogy miért sírok? És szállj már le rólam!- lelökött magáról én meg leestem a földre.- Miért teszed ezt velem? - meg akartam fogni gyengéden a vállát de ő elütötte a kezem. - Ne... Ne érj hozzám!- ordított, úgy, hogy szerintem az egész utca hallotta, és állt volna fel, hogy itt hagyjon engem, nem értve az egész helyzetet. De mielőtt felállt volna és rá ugrottam és szorosan magamhoz öleltem, hogy még csak véletlenül se tudjon itt hagyni engem magyarázat nélkül. Kageyama feküdt a földön, én meg rajta. Ha valaki elsétált volna mellettünk biztos, hogy vissza nézett volna hiszen az ember nem minden nap lát olyat, hogy egy jóképű áfonyán fekszik egy random narancs. Vagy inkább mandarin. Az út szélén, egy park mellet. De szerencsére éjfél körül már nem nagyon járnak erre felé emberek.
Nem tudom miért de kellemesen éreztem magam Kageyamán, és ő, ahelyett, hogy lelökött volna újra magáról lassan a hátamra vezette a két kezét és még jobban magához préselt. Ezt nem tudtam mire vélni. Inkább csak hagytam, hogy sodorjon az ár, lesz ami lesz.
Már szinte elaludtam, mert Kageyama eléggé kényelmesnek bizonyult de ő lassan letolt magáról és felült.
- Huh? Mi?- Én is felültem. Egy kék szempár tekintetét éreztem magamon, ezért felé fordultam. Egy kis ideig szemeztünk de én megtörtem a kínos csendet.
- Szóval.- kezdtem neki- Miért is fejeltél le, sírtál, és futtál el a buliból?- a feladóm mégjobban elkomorodott a szokásosnál és állt volna fel, de a karja után nyúltam és vissza húztam. - Komolyan kérdem!

- Tudsz te valamit komolyan is kérdezni Boke?- megfogta a kezem, felhúzott és elvezetett a parkhoz és leültünk a legközelebbi padra. Nehogy már ezt a beszámolót a földön ülve tartsa meg. Rájött, hogy ezt nem ússza meg ha elmenekül, úgy is utánna futnék.

- Teszik neked Kenma?- kérdezte, hát erre végképp nem számítottam.

- Nem- mondtam az egyértelműt- Miért tetszene?

- De.. megcsókoltad.-úgy nézett rám, mintha egy beszélő mandarin lennék.

- Hahha, Bakegayama-kuuun! Valamit félreértettél. Azt csak fogadásból csináltam. - szegényt úgy kinevettem, mintha a világ legnagyobb hülyeségét mondta volna. De hirtelen olyat tett amire tényleg nem számítottam. Magához húzott, és hirtelen az ajkaimra tapadt. Kínzó lassusággal mozgatta ajkait az enyémen, de fokozatosan gyorsult. Miután felfogtam ezt a szituációt próbáltam én is bekapcsolódni de eléggé bénának sikerültek a próbálkozásaim amin ő csak belemosolygott a csókunkba. Már ott tartottam, hogy szinte már csillagokat láttam de a levegő hiány miatt kénytelenek voltunk elválni. Túl jól csókol, amiből én még kérek. Már kezdeményztem volna a következő menetre, de ő csak az ujjait az enyémekre kulcsolta és el kezdett húzni egy irányba.

- Ahhh, hová megyünk? - kérdeztem a fiútól, de ő csak húzott maga után addig amíg egy ház előtt meg nem állt. Rájöttem, hogy ez a ház eléggé ismerős. A kapura is volt írva, hogy Kageyama, egyszer már voltam itt amikor a vizsgákra tanultunk. A zsebéből elé vett egy kulcsot és kinyitotta az ajtót. Amikor beléptünk a házba még meg sem várta, hogy szétnézzek egyből egy hosszú csókra hívott. A falhoz préselt és úgy folytatta. Nem tudom, hogy de nem volt ellenemre amit csinált, inkább én is bekapcsolódtam. Levette rólam a pulcsim, feltűrte a pólóm és a hátamat kezdte el tapizni. A lapockámtól lassan húzta lefelé a kezét míg el nem ért a fenekemhez, amibe belemarkolt. Én belenyögtem a csókunkba. Nem is tudtam, hogy tudok én ilyen hangot kiadni. Lassú ütembe kezdtünk felmenni az emeletre, Kageyama szobája felé. Közben kis ösvényt hagyva magunk után a ledobált ruhákból. A szobája ajtaját szó szerint berúgta, és ledobott az ágyára. Én már igazából azt sem tudtam, hogy milyen világon vagyok és erre az alkohol is rá tett egy lapáttal. Szerintem Kageyama is ilyen állapotban lehetett, mert ő is ivott és nem is keveset. Már csak egy szál semmiben feküdtem előtte és valamiért nem jött, hogy eltakarjam az intim területeimet. Kageyama lassan fölém mászott. Egyszer csak beleköpött a tenyerébe aminél én eléggé meglepődtem. A fenekemhez tolta az ujjait és felnyomott kettőt, aminél én egy kicsit megugrottam. A szívem hevesen kezdett verni az enyhe fájdalomtól, ijedtségtől na meg a szokatlan de kellemes érzéstől. Mielőtt észbe kaphattam volna már a harmadik ujját is csatlakoztatta, ami már kezdett inkább kellemetlen lenni, mint, hogy jó. Meg is szorítottam a takaróm, de nem akartam szólni Kageyamának mert féltem, hogy abba hagyná ami elég valószínűtlen lenne, mert már nagyon nem bírt magával. Ez látszott az égnek álló férfiasságán is, ami egyértelműen nagyobb az enyémnél. Egy pár pillanat múlva hirtelen kihúzta az ujjait, megfogott, majd az ölébe tett. A fülemhez hajolt.
-Hinata.. én már nem bírom. - sóhajtotta. Én közben magamhoz öleltem. A teste nagyon forró volt. Eleget ki lehetett éhezve rám ami miatt nagyon zavarba jöttem. De én csak bólintottam. Ő erre megfogott, egy kicsit felemelt majd bele ültetett. Néma sikolyra, tátottam a szám, köpni nyelni nem tudtam a fájdalomtól. Szó szerint, éreztem, hogy menten szétszakadok. De az nyugtatott hogy a "tágítás" nélkül biztos rosszabb lett volna. A szemem kicsit megtelt könnyekkel. Kageyama, hogy elterelje a figyelmem a fájdalomról, letörölte könnyeim és apró puszikkal lepte be a nyakam és az álló tagomat kezdte izgatni a kezével és pár perc múlva lassan elkezdett mozgatni magán. Tényleg eléggé erős, hogy ennyire könnyen elbír engem, de azért én is próbáltam mozogni. Még valamennyire feszített, de kezdtem megszokni és sóhajok hagyták el a számat. A sóhajokból lassan nyögések lettek és már az egész szobát kötöltötte az erotika. Folyton eltalált egy olyan pontot ami miatt ellepett a rózsaszín köd és a csillagok között jártam.
Ezután még nem tudom hányszor csináltuk de az biztos, hogy az egész felejthetetlen volt. De talán ha egy pohár sörrel kevesebbet ittunk volna, vagy ha Tanaka nem mondta volna, hogy csókoljam meg Kenmát, és Kageyama nem látta volna akkor az egész meg sem történt volna, és soha nem találunk egymásra. De amikor reggel fájó fejjel és fenékkel felkeltem és a karjaiban találtam magam akkor tudtam, hogy ő az akit szeretek és soha nem szeretném elhagyni.

(Na hát első mondhatni 18+ jelenethez képest büszke vagyok magamra. És eddig ez lett a leghosszabb rész amit írtam. Ezt a kis KageHinát muszáj volt leírnom :)) de ez után visszalépek az AsaNoyához és a buli történéséhez. A helyesírási hibákért bocsi.)

NA SZÓVAL. Kibővítettem a horny jelenetet egy kicsit:3. Így már olvashatóbb is xdd. Igen most szépen kijavítgatom az egész részeket.
Már eltelt egy év. Éppen ideje is volt.

Ezt csak így itt hagyom