~Jimin szemszöge~

Mi. A. Fasz. Ezek most komolyan.. ideláncoltak egy ágyhoz?! És mit keresek itt? Egyántalán hol vagyok? Vagy miért? Mi történik? Hogyan?
Az elmémben összekuszálódott kérdéseim semmiféleképpen sem hagynak nyugodni. Most keltem és csak annyit tudok, hogy ki vagyok kötve valamilyen fémekkel valahova; fekve. Túl sok horror sztorit olvastam ahhoz hogy egy ilyen helyzetben jó dolgokra gondoljak, és- várjunk.

Nincsen rajtam ruha.

...
NINCSEN RAJTAM RUHA, BASSZAMEG!
Uha..
Rettentő sokmindent nem értek ebben a pillanatban és igazság szerint, lehet hogy nem is akarom tudni így meztelenül.. Bár azért remélem nem az történik éppen amire legelőször tippelnék. De ha mégis az történik, akkor legalább remélhetőleg nem kínoz vagy öl meg valaki.
Elkezdek izzadni és rángatni a kezeimet hátha.. de nem megy. Ki vagyok láncolva. Vagy bilincselve. Mit tudom én hogy mi ez, csak annyit tudok hogy hideg, fém és erősen tart.
..
A tudat hogy bármi történhet, ami ellen nagy valószínűséggel semmit sem tudok majd tenni; egyre inkább nyugtalanít, és-
Mi ez a melegség? Mintha valaki levegőt vett volna felettem és rám fújta volna ki.
...
És megint.
Csezdmeg, most már biztos, hogy valaki lélegzik felettem!
Halkan veszi a levegőket, de nagyon csend van ezért még hallom is.

A most már végtelenül zavaros elmémet gyötrő kérdések miatt legelőször ki se merem nyitni a szemeimet, de rá kell vennem magam; hátha választ kapok legalább egyre a kismilliónyi kérdésem közül..
Jobb ha tisztában vagyok a helyzetemmel mintha nem lennék.
Szóval félve ugyan, de kinyitom a szemeimet.
Aztán a hirtelen kép miatt szinte azonnal lesokkolok. Közel van.. nagyon közel..
Az elrablóm körülbelül nyolc centire tőlem SE nézegeti az arcom. Nem egy diszkrét pasi az biztos.. de legalább már látom hogy ki ez. És kicsit megnyugtató a látvány.. mondhatni örülök neki. Mert ez még úgy elfogadható egy ötven éves pedofil meg azért durva lett volna.. mármint ha az terpeszt felettem.
De most hogy látom hogyan vifelkedik; ez se sokkal jobb. Olyan érdeklődve vizsgálgat, mintha még nem látott volna fehér embert..
Aztán amikor észreveszi, hogy kinyitottam a szemeimet, azonnal felnéz beléjük. Félve, nem tudva semmit, mégis kíváncsian mélyesztem bele az én tekintetem is az övéibe. Tudni akarok. Tudni akarom, hogy mi folyik itt. Tudni akarom, hogy miért vizsgálgat így engem és hogy mégis MI A FASZÉRT VAGYOK BILINCSBE VERVE EGY ÁGYON, MEZTELENÜL, ALATTA!
A szem meg ugye a lélek tükre, szóval csak megtudok valamit a vizsgálgatásukkal. -gondoltam és félig meddig igazam is lett.
Amit azonnal észreveszek bennük az az, hogy.. nem látok bennük semmit. Képtelenség ezekből bármit is kiolvasni. Olyanok, mint két feketelyuk. ..ezért lett csak félig meddig igaz a mondás ezesetben.
Na gondolkodjunk, mi az amit ezen a semmiségen kívül ki lehet a srác szeméből olvasni..
Hmm.. nagyon tompán fénylenek a szemei (és már már gombszemei vannak.)
Annyira, hogy a legtöbb ember első látásra ilyesztőnek is vélné. (Ami már információ, szóval jó úton járunk..)
Viszont.. Viszont én nem. Szerintem ez a legérdekesebb. Ha valamit nem értünk. Én tudni akarom hogy mi ez. Mert innentől, hogy megláttam ezeket a felismerhetetlen dolgokat a szemében már megállíthatatlan az hogy megfejtsem hogy mik is ezek..
Láttam már ilyen embert, ismertem is párat akiket képtelenség megfejteni de egyikkel sem kerültem bensőséges helyzetbe vagy kapcsolatba, akár barátilag, akár máshogy. Szóval nem volt lehetőségem ténylegesen megismerni őket. Nem volt lehetőségem arra hogy kulcsot találják hozzájuk. És túl komplikáltak ahhoz, hogy távolról nézve is megfejtsem őket. És ha ezzel az indokkal odamennék hozzájuk, szerintem megijeszteném őket. Egy dolgot talán tudok róluk és az szerintem az hogy nem szeretnék ha megfejtenék őket. Szóval nyilván nem lenne jó ötlet ezzel az indokkal odamenni hozzájuk.
Ja meg talán még az idegen emberekkel sem nagyon akarnak kijönni azonnal, meg csak úgy, de.. hát más tulajdonságaik viszont azonnal döntik ezeket az állításokat, mégis meg akarom ezeket az elveket tartani ilyen embereknél, hogy nem megyek oda hozzájuk csak úgy és nem jelentem ki hogy meg akarom fejteni őket..
-ezekből a gondolatainkból az szakít ki hogy felcsillantak a szemei a srácnak. -Valójában most jut csak az eszembe hogy mindez a gondolat milyen soknak tűnik.. pedig csak egy pillanat az amíg végigsuhan az agyamban..-
Így már látok benne valami gyermekit is. És innen már talán van valami.. amiből esetleg kiindulhatok ha meg akarom fejteni.
Mondjuk igaz, hogy most csillantak csak fel a szemei, vagyis eddig érthetetlen volt minden, és hogy azt mondtam hogy megfejthetetlen a tompa csillogás a fekete szemeiben,  de ez akkor is arra utal hogy van miből kiindulnom.
Na gondolkodjunk a valóságban, miért csillantak fel a szemei?
Az örömtől lenne, vagy csak egy morbid állat akinek tetszik hogy ki vagyok kötözve?
Ahogy tovább vizsgálgatom, észreveszem, hogy mennnyire dominánsan néz ki. Nem testileg hanem kinézetből következtetve; lelkileg. Na nem úgy értem hogy egy keménykedő gyerek, csak pont úgy néz ki, mint azok az emberek, akik könnyen játszanak az érzelmekkel. Akik el tudják csavarni a fejed, de aztán egy szó nélkül el is tudnak dobni.
Az arckifejezése pedig.. hát az kanos. Erre a tudatra nyelnem kell egyet. A sok idegességtől viszont egy lenyelhetetlen gombóc keletkezett a torkomban. ..Szóval nem sokat érek vele, semmin nem segít.
Az arcom pedig valószínűleg már vörösebb, mint a vér. Ugyanis még mindig kibASzOTTUL MEZTELEN VAGYOK.
Nem is érzem magam normálisnak hogy egy ilyen helyzetben képes vagyok elkezdeni kielemezni valakit.
Na persze ne értsetek félre, ettől függetlenül rettegnek mint egy utolsó szar, és úgy izzadok mintha belőlem akarna kiönteni a Duna.. csak ha egyszer elkezdem az embereken járatni az agyamat, akkor nem tudom leállítani a gondolataimat. Egyszerűen meg kell hogy fejtsem őket.
Ezeken a dolgokon viszont nem tudok tovább gondolkodni egy idő után; mert úgy dönt a srác, hogy még közelebb hajol hozzám - amire nem tudom hogy miért de az a reakcióm, hogy elpirulok. Már nem azért mert szűz kislánynak érzem magam a közelében, (vagyis lényegében de, mert kifejezetten rettegnek, de nem tőle, inkább csak a helyzettől..) csak még nem volt igazán senkim. És mindez nekem még teljesen új.
Még az is dobogtatja a szívemet, hogy a testünk összeér különböző pontokon.
Mint például az: orrom, combom, felkarom és a lábfejünk.
-Szia Chim- mosolyog rám egy mosollyal, ami nem igazán nyugtat meg, de egyértelműen érdekesnek tartom, szóval beindítja a gondolataimat. Ja meg persze.. tetszik is.
Csak nem tudom hogy miért. Mondhatnám azt, hogy biztos azért mert egy megfejtehetlen ember és annyira összetett és emiatt annyira tökéletes hogy megtetszett a mosolya, de nem feltétlenül ezért van ez így, szóval ezt nem hinném hogy meg tudom válaszolni. Minden hozzá hasonló srácnak ugyanolyan a stílusa emberileg és ugyanúgy képtelen vagyok megérteni őket, de mégis mindegyik egy kicsit másabb. Ő is különleges a.. igazából a különlegesben. Esélyt látok arra hogy egyetlen egy százalékát a százból megértsem. Na viszont persze ezt se értse félre senki. Tudok az ilyen személyiségű emberekhez igazodni az eddigi tapasztalataim miatt, csak tökéletesen vagy majdnem tökéletesen nem fogok tudni soha hozzájuk állni. Már csak azért se mert meg akarom fejteni őket.
Annyira összetettek ezek az emberek hogy szerintem ha nem ismerek meg egyet közelről akkor beleőrülök a gondolatokba mert isteni magasságokba fogom őket emelni és szép lassan semmi valódi vagy emberi dolgot nem fogok látni bennük. -és most visszatérve a jelenbe; eközben a valódis-személyiséges-istenes gondolatmenet közben pedig már el is merülünk egymás tekintetében.

Hmm..
..igazából édes a mosolya.
Meg olyan fehér a bőre mint a cukor. Vagy mint egy drága porcelán.
Dee mondjuk lehet hogy nem ezen kéne hogy járassam az agyam.
Hanem azon hogy mégis mit csináljak.
Mert ez a valaki kicSESZETTÜL ELRABOLT ÉS SZÁMOMRA EGY TELJESEN IDEGEN EMBER, PLUSZ KIKÖTÖZÖTT ÉS LEVETKŐZTETETT. Szóval ha valamin kattognom kéne akkor az biztos hogy nem a bőre kéne hogy legyen.

Oké, de mindezeken kívül még mindig édes. Még flörtölnék is vele ha nem lennék meztelenül kikötözve az ágyán.  .. ez így kicsit nagyon ciki lenne. És nem mellesleg be vagyok szarva attól hogy mik történhetnek velem ebben a szituációban.
Megint elbambulok, de felébreszt a gyerek, mert egyszer csak belemarkol a combomba. Kicsit megijeszt, mert már kiZUMmoLtam a jelenből és nem tudom hogy ezzel az egész mozdulattal mit akar elkezdeni; de az tuti, hogy egy ilyen helyzetben nem tudok jó dolgokra gondolni. Vagyis ha úgy vesszük nem parázok be rendesen, mert 1-» még bennem van a kloroform, 2-» igazából már annyira mindegy az egész hogy csak izgulok nem pedig félek meg ezeken a paranoiás, vagy amúgy jogos de ijesztő gondolatokon járatom az agyam.
Meg most komolyan; gondoljunk bele a kloroformba. Még bőven bennem van az altató, semmit nem fogok fel annyira valósan, mint ahogy van.
Oké, igen, el tudtam gondolkozni a személyiségén de most azt akarom kiemelni hogy arra nem volt nagyon semmi reakcióm (vagy olyan nem ami altató nélkül lett volna) hogy a combomba fogott.
Szóval lehet hogy.. sőt biztos hogy azért tudtam ilyen részletesen elgondolkozni mindenen amin mostanában járattam az agyam; mert be vagyok kloroformozva.
Különben már szerintem üvöltenék és lehet hogy már eltörtem volna valamimet a "fémeim" rángatásától.
De hogy ez nekem miért nem jutott előbb eszembe.. máson meg tök jól el tudtam gondolkozni.
Milyen kloroform ez? Blokkolja az agyam különböző részeit?
Akárhogy is van, el fog múlni a hatása..
Vicces lesz majd ha vége lesz az álmosságnak.

.
.
.
A fentieket látva ki lehet már simán találni hogy újra elbambultam, de ennek is viszonylag gyorsan véget vetett a srác, úgy mint az előzőnél. Csak most nem megfogta a combomat, hanem az otthagyott kezével belemarkolt.
Ami valamiért.. tök jól esett igazából.
Aztán megint csinál valamit; fogta magát és elővett valamit a háta mögül, és-

Na jó. Ettől röhögnöm kell.
Ez egy rózsaszín műfasz, baszki! Elővillantom az óriási mosolyomat és a helyzethez képes hogy a gyógyszer hatása miatt még kábult vagyok, egészen elemembe kerülök. Az a valamennyi kis idegességem ami még van pedig egy pillanat alatt szertefoszlik. (Azért van már kevés, mert út közben lenyugodtam, mert egészen idáig sem csinált semmi elképesztően rosszat, szóval kezdek bízni benne. ..mondjuk ez még fog változni szerintem ha kitisztul az agyam.)
Vigyorgásomat elnézve kicsit hátrál pár centit és egy pillanatra lefagy. Na, talán ő se olyan bátor mint amilyennek látszik?..

De várjunk csak mire is kell az neki? Eddig csak arra gondoltam annak a cuccnak a láttán hogy ebből mekkora poént lehetne csinálni, hogy valaki rózsaszín műfaszt nyomott az arcomba..
És hát egyet tippelhettek hogy amúgy mire kellhet ez.
Na ja nekem is az jutott eszembe.. És igazság szerint simán kinézem belőle hogy rajtam akarja kipróbálni azt a (amilyen röhejes színű, olyan) méretes játékot.
..A gondolatra hogy azt belém akarja gyömöszölni összeszorul a gyomrom és megint gombóc keletkezik a torkomban, ami köhögésre késztet.
-Khmm.- látva hogy szemeim kiguvvadnak a rózsaszín műfasz..- vagyis inkább annak a méretei láttára; felbátorodik és egy kisebb (kissé szadista) mosolyra húzza azokat az amúgy tépni való ajkait.. Mi a halál. Mikre gondolok?
De ha egyszer tökéletes a szája.. egy kismacskát vagy egy olyan embert juttat az eszembe aki az élete felét végigszenvedi a mentális betegségektől meg a körülmémyektől körülötte, mégis folyton valakivel együtt van és megfejthetelen, és-Jimin, állj le.
A srác azután hogy újra rá fókuszálok nem a gondolataimra; kihasználva a pillanatnyi szorongásomat, megszólal.
-Jiminie, figyu, mikre gondolsz, amikor így vizsgálgatod a számat?- ez alapból egy nagyon gáz szöveg de ő annyira komolyan tudja előadni, hogy komolyan veszem és így már nem ciki a helyzet, csak tüzesebb. Ami amúgy nagyon nem kéne hogy legyen.

Aztán végre megszólalok, -már amennyit ki tudok mondani, ugyanis ez a helyzet rám nézve minden csak éppen nyugodt nem, ezért azt a pár szót is nehezemre esik kimondani. Még le vagyok sokkolva.
-É.. Én ..nem..- szólalok meg halkan és kezdeném a mondatot, hogy valami rossz hazugsággal, mint pl. azzal hogy nem vagyok meleg; kimentsem magam ebből a helyzetből, de persze a szavamba vág. Amire azonnal elkussolok.
..amúgy miért dadogtam? Nem szoktam..
Ezt ő váltotta ki belőlem vagy az hogy elrabolt és ruha nélkül kikötözött?.. őszintén, én a másodikra tippelnék. Hülye feltételezés is volt az első.

Bár.. valami kell hogy legyen ebben a srácban ha ilyet mer tenni egy korabelivel mint amilyen én is vagyok és nem csinál vele semmi rosszat.. kell hogy keressen valamit ő is az életben. És ez tényleg van olyan izgalmas hogy tettszen.
-Shh.. Tudom mit akarsz mondani és tudom hogy most hazudni akarsz majd valamivel kacsolatban. Csak úgy süt rólad hogy meleg vagy mint a kályha, ahogyan az is hogy te legalább annyira akarod majd ezeket az együttléteket, mint én..... na persze amúgy nem mintha érdekelne a véleményed.- vágja rá egy kis szünet után, az eddigieknél sokkal határazottabban, (de továbbra is nyugodt, rekedtes hanggal.
Ha nem kezdenék egyre jobban parázni amiért kimegy belőlem lassan az altató; azt mondanám használja ugyanazokat a  pszihológiai trükköket amiket én, a mély, megnyugtató hanggal, de így inkább nem ezeken gondolkozom..) Miután gondolom rájött hogy túl kedves volt velem. Bennem meg csak.. egyszerűen megakad  a levegő. Mintha valaki gyomrom vágott volna egy baseball ütővel.
Ez.. most akkor..
Eddig is selytettem hogy miért vagyok itt, de azzal hogy még a szemembe is mondja,csak megerősít arról, amit el akartam kerülni.
El akartam kerülni azt hogy tudjam az igazságot. Mert így már tudom hogy valószínűleg nem tervez elengedni.
A gondolatra kedvem támadt megrezzenni, de visszafogtam magam hogy tökösnek tűnjek. De persze nem ment mert a torkom továbbra is olyan mintha fonalakkal tömték volna ki, szóval egy kicsit nyelnem kellett. Szóval nyeltem.
..naivan remélve hogy nem veszi észre.

Még el is mosolyodott csezdmeg.
De valójában nem nagyon vártam más reakciót..
-Mi az? Csak nem félünk?- nőtt egyre nagyobbra az a hatalmat árasztó, veszélyesen boldog mosoly az arcán... De, félünk. Most már ahogy elnézem az arcát, nagyon is van félni valóm! Hova kerültem? Istenem egyszer segíts meg és add hogy ne erőszakoljon meg!

~Yoongi szemszöge~
Ahogy kitágulnak a szemei majd ilyedten nyel egyet, az máskor, másnál felizgatna, de most ahogy ilyen közel vagyok az arcához, és ilyen mélyen bámulok a szemeimbe, szinte átérzem a helyzetét.. egyszerűen nem megy.
Túl jó embernek tűnik... A picsába is hogy nem ittam ezelőtt az egész előtt!
Áh.. nem tudnám bántani. Ilyen hamar.
Pontosan nem tudom miért. De érzem hogy képtelen lennék rá..
Ezért a mosolyom lelohad és lemászok róla, majd az ágy szélére ülök, miután a műnemességet visszatettem a megfelelő polcba.

..
Úgy volt eltervezve, hogy azonnal megdugom. A farkamat már direkt nem vertem ki napok óta, direkt erre a napra tartogattam az összes kanosságomat, de.. én nem vagyok egy beteg állat, így pedig nehéz lenne megerőszakolni.
Pedig megjegyzem; tervben volt az is.
Szóval most hogy ezt a dugásos tervet egy időre elvetettem kellett valami mást csinálnom. 
De előtte őszinte akarok lenni vele, nem tarthatom itt úgy hogy nem mondok neki lényegében semmit. Legalább hozzá kéne szólnom rendesen.
Erre a gondolatra megfordulok és szembe találom magam Jimin kérdező tekintetével.
-Na mi van, ennyire dugni akarsz?- kérdeztem egy fokkal jobban feldobva, mert úgy nézett ki az egyik felhúzott szemöldökével mint aki nem is érti hogy miért szálltam le róla.
-Neem, nem köszi..!-válaszolt direkt fentebb vivve a hangját. Elmosolyodtam a hülyeségére.
Aztán gondolatban fejbevágtam magam ezért a faszságért. Majdnem nem csak gondolatban..
Mennyivel vagyok jobb mint mások ha ugyanazt csinálom mint mások?! A népszerű, sznobos, vagy szürke, robotszerű hétközbapokat elő ember-átlag mosolyodna el azon hogy egy idegen ember így poénkodik egy ilyen helyzetben. Ezt látják a filmekben, ezt tartják jónak. Nem akarok ilyen lenni.

..most tudom hogy nem vagyok igazságos magammal, mert nem igaz hogy én is így gondolkodom csak azért mert mások is így teszik. Tudom hogy nem vagyok ilyen. De részben azért is csinálom ezeket hogy ne puhuljak meg. Nem hihetem el már a legelején hogy ez a srác legalább annyira különc mint én.
És én márpedig különcöket keresek. Folyton.
Az elrablós sztoriban persze ez nem volt ott hogy különcöt keresek, hogy jól ellegyek valakivel; mert bosszút állni az olyan sznobgondolkodású embereken akik folyton tönkretesznek legalább akkora buli lett volna, de most hogy látok lehetőséget ebben a srácban; szeretnék óvatos lenni mert átverhet ha ő sem tudja hogy ugyanolyan átlagos mint mások, de máshogy viselkedik mint a többi. Erre nekem kell figyelmem, lehet hogy nem tudja magáról hogy mennyire másnak tűnik vagy értékesebbek, mint amilyen (feltételezzük ez esetben így) amúgy valójában.
Egyszóval biztonsági okokból még nem akarok ennyit belelátni ebbe az emberbe, akkor se ha sok esély van rá hogy igazam van.
De mindent összevetve ez mégiscsak egy érdekes válasz volt tőle. Valószínűleg bízik bennem ha mer így poénkodni.
És valószínűleg mindent összevetve a szenvedés miatt olyan különleges és barátságos amilyennek tűnik, de mint mondtam ezt még nem akarom elhinni róla.
Viszont az mindenféleképpen pozitív hogy egy ilyen helyzetben is bízik bennem, aki elrabolta.
Meg akarom ismerni. - gondoltam, szóval törökülésbe tettem a lábaimat és elkezdtem kérdezgetni Jiminiet.
-Mondd csak Jiminie, hány éves vagy?- kérdeztem meg tőle de meglepetésemre nem válaszol egy.. jó ideig.
Hát..gondolom még le van sokkolva az előbbi cselekedetemtől. Ha már egyszer ilyen arcot vágott hozzá..
Az vicces volt.
De amúgy én sem gondoltam volna, hogy nem dugom meg azonnal, szóval érthető végülis a tekintet amit adott reakcióul.
-16 ... m..miért?- zökkent ki Jimin a rövid gondolatmenetemből. Nem mellesleg tudtam, hogy hány éves. De beszélgetni akartam vele. Érdekelt.
És érdekelt az, hogy ő hogyan mesél magáról. És én is mesélni akartam magamról. Beszélgetni akartam vele. Jó sok idő után újra beszélgetni akartam rendesen egy emberrel. Nem csak dugni aztán menni tovább.

Most így belegondolva; szerintem eléggé kierőszakolom belőle azt, hogy törődjön velem.. De ez nem baj, végülis az életben a valamit valamiért törvény él.
Én törődést akarok, amit meg is kapok... ha teszek érte valamit. Ez a tevés az én szélsőséges élethelyzetemben pedig az elrablása volt.
Nekem ez így volt tökéletes. Szóval megtettem, elraboltam valakit.

De persze az is lehet, hogy most ezzel elcsesztem az életét.. ami nem egy megnyugtató gondolat.
Viszont ha belegondolunk abba, hogy az is lehet, hogy nem csesztem el semmit és még hálás is amiért elraboltam és soha többé nem kell hazamennie... hát akkor az egy elég pozitív dolog.
Péládul ezért is akartam vele beszélgetni.. Hogy ezt megtudjam.
Nem akartam bűntudatot érezni emiatt. Mert tényleg rendesnek tűnik..

De nem csak ezt akartam tudni. Úgy amblokk szerettem volna mindent megtudni róla, és szerettem volna megbeszélni vele.
..
Na jó, nem kellett volna ennyi ideig ellöknöm magamtól azt a lehetőséget hogy törődést kapok más emberektől. Mert ez a vége.
De arra is megvolt az okom.
Na mindegy is, a lényeg az hogy most itt van nekem egy teljesen idegen ember, CSAK NEKEM és ő majd törődik velem és én is vele.
Na ne érts félte, nem vagyok beteg. Csak.. kicsit magyon szükségem van törődésre, amit senkitől sem kapok meg. És ez a srác kinézetre is jól nézett kis és amikor olyan szomorúan sétált, akkor is megdobogtatta valamiért a szívem. Éreztem hogy bennünk van valami ami közös. Majd idővel kiderül.
Mellesleg van egy veszélyesen reális gondolatom..
én raboltam el és érzem hogy mégis én vagyok az aki majd beleesik egy csapdába ha túl béna. Ugyanis én az esetlegesen megkapható törődés miatt raboltam el. És ha itthagy azzal összetör. (És igenis megteheti ha nagyon meg akarja tenni. Nem olyan nehéz itthagyni ezt a házat..)
De arról persze nem szabad tudnia, hogy én legbelül gyengébb vagyok, mint amilyennek mutatom magam. Sosem szabad tudnia.
Az elrablásról meg még annyit, hogy azért a farkam is közrejátszott persze, nem csak a megkapható törődés lehetősége. Hülye lennék kihagyni egy ilyen lehetőséget.
-Gondoltam beszélgessünk egy kicsit. Többet meg szeretnék tudni rólad. Még mielőtt aktusunk lesz.. - teszem hozzá halkan egy kicsit azért is kimondva a dolgot hogy megijesszem.. kíváncsi vagyok a reakciójára.
(Ez amúgy még arra a mondatra válasz, amit Jimin mondott. Hogy 16 éves, de.. miért kérdezi ezt Yoongi?)
Pár másodperc után még kacsintok is egyet hogy jobban beparázzon a gondolataitól, amiben valószínűleg az játszódik le ahogyan megdugom..a kacsintás közben meg próbálok a szemeibe nézni, hogy azért le ne nyugodjon már a farka amíg kifaggatom. (Oké, álomvilágban élek. Fel se állt neki.)
És persze a reakció nem marad el a tette imre most sem.
A kacsintás miatt a másodperc törtrésze alatt gyorsan odapillantott rám és igazából nagyon nem is akart elnézni, de azt akarta, hogy ne vegyem észre hogy idenéz ezért újra a plafonra kapta a fejét.
És hihetetlen csezdmeg, de úgy látszik hatásos voltam mert vett egy mélyebb levegőt és végre belenézett a szemimbe. De ott is tartotta a tekintetét. (Megjegyzem, önszántából! Nem fogtam meg az állát, vagy ütöttem meg vagy szóltam rá hogy nézzen rám. Végre magától tett valamit!)
-Mondd csak. Mi.. mi a neved?- tette fel halkan, remegő hanggal, kicsit félve a kérdését. Gondolom részben azért mert nem mondtam neki semmi olyasmit ami erre feljogosította volna a kérdezésre (de amúgy úgy tűnik hogy rájött hogy nem kell ilyen hülyeségre engedélyt kérnie, vagy nem kell hogy adják rá neki hogy megkérdezhesse egyáltalán hogy lehet e), meg részben a szituáció miatt.
-Yoongi. Nem mellesleg hyung..- néztem a reakciót. Ami nem is maradt el, ugyanis a szemei a kétszeresére nőttek majd próbálta menteni a menthetőt. Nem mintha elvárnám tőle, hogy hyungozzon, meg magázzon, csak viccesnek találtam megrémíteni. Azért a két-három hónapért amúgy is ki a halál adna külön tiszeteletet? ..én nem.
Meg ezt ő is kitalálhatta volna hogy nem vagyok nála sokkal idősebb..
-É..én sajnálom. Nem tudtam.. ..hyung.- ízlelgette a szót. Aztán leesett neki, hogy mégis honnan a kutya farkából tudhatom én azt hogy ő fiatalabb nálam? Vicces volt ahogy még az eddigieknél is nagyobbra nyíltak a szemei és ha nem láttam volna rendes állapotba őket, azt hinném, hogy nem is ázsiai hanem európai. Kicsit elmosolyodtam a fején. Rohadt vicces volt de azért nem röhögtem ki. Na nem azért mert megsajnáltam. Erről szó sincs.
Csak nem vagyok az a sokat nevetgélő típus..
-Figyelj ho..honnan tudod hogy fiatalabb vagyok.., hyung? És amúgy honnan tudod a nevem? É..és~ nézett rám. Aztán rájött hogy többet nem tudok róla ezért nem folytatta a hebegését.

*dobpergést a pszihopatának*

.
.
.

-Onnan hogy a telótokodban benne volt a diákod.-közöltem röviden, ő meg megnyugodni látszott. (Boccs, ezt muszály volt. Kár hogy még vicces sem lett xd)
-Értem..  m..már azt hittem hogy valami pszihopata vagy akit felbéreltek hogy nyírjon ki ezért utánam néztél és konkrétan mindent tudsz rólam..- hadarta le meg-meg akadozva néha a szövegben az idegességtől és a félelemtől.
-Azt nem mondtam hogy nem ez a helyzet.-vigyorogtam el egy picit mert európai Jimin megint előjött..
Na meg azért mondtam ezt neki, mert tudtam hogy le fog esni neki hogy az hogy a diákján is rajta vannak az adatai nem jelenti azt hogy én ezelőtt nem tudtam róla mindent.. persze ez nincs így, de megéri szórakozni vele, a feje elképesztő.. xd.
-Na de vissza a beszélgetős játékhoz! Szoktak becézni, Jiminie?- nyomtam meg a játékhoz szót egy kicsit.

-Ne..Nem igazán- nézett maga elé értetlenül. Gondolom még az előző beszólásomon gondolkodott és azt hiszi hogy pszihopata vagyok... Uram Atyám. Hogy lehet valaki ilyen buta?
-Jimin.. nem vagyok pszihopata. Ott volt a diákod a telefontokodba és gondoltam megnézem, hátha megtudok rólad valami érdekeset. Például hogy pizzázóban dolgozol e mert akkor megvan a kajám 2 hétre- mosolyodtam el az elképesztően szar poénomon.
-Ho..Hogy?- a két heten meg se lepődött. Talán nem esett le neki. Simán itt tarthatom annyi ideig. És itt is fogom.
Ezért is viccelődtem vele, ugye.
De mondjuk elég valószínű hogy ilyen pizzás faszság után nekem se esne le hogy mi van..
-Hogy hogyan jöttem rá hogy ezen agyalsz? Jimin.. rettentően átlátszó vagy..-néztem mélyen a szemeibe, amikkel nagyokat pislogott.
-Na szóval semmilyen becenevet nem adtak még neked az emberek?-kérdeztem meg újra hogy mégiscsak legyen témánk.
-..nem. Gúnynevet már sokat kaptam, de becézgetni még senki sem becézgetett..- szóval ilyen Jimin? Nincsen titkolni valója? Vagy csak akaratlanul megnyílik ebben a nagyon nem mindennapi elrablós helyzetben? Hm..
Én is tudok nyitott lenni de egy ilyen mondattal pont vigyáznék, mert túl büszke vagyok ahhoz hogy így kijelentsek ilyen dolgokat.. Na meg amúgy sem akarom hogy az ilyen dolgaimat tudják mások.
-Ne hazudj- néztem komoran a szemeibe, totál érzelemmentesen. Kicsit meg akartam végre ilyeszteni, végülis azért van itt hogy lássam szenvedni. Na meg.. most adtam neki nemrég egy becenevet.
-De... én nem hazudok.- gondolkodott el. De nehéz felfogású sráccal áldott meg az ég.. Vagy inkább áldottam meg magam. Ezaz Yoongi kifogtál egy pihent agyút..
..egy nagyon édes pihent agyút.
-Akarod hogy segítsek?- hajoltam közelebb hozzá. Ide hallom a szívét, Istenem de cuki! Viszont a csodálatomból semmit sem mutattam, hiszen akkor nem lennék Min Yoongi. Ugyanolyan fapofával vizsgálgattam mint eddig. Pedig képzeletben már 117 féle módon megdugtam..

Kis gondolkodás után heves bólogatással jelezte hogy segítsek neki.
-Oké.. Mondom.. biztos vagy te abban hogy még senki sem becézett ... Jiminie?~ekkor a tudatosság végre kiült az arcára. Na, ez az, leesett neki.
Kifújtam egy nagy adag levegőt mert máris éreztem a súlyát annak hogy idehoztam Jimint.. Nehéz dolgom lesz.
De úgy kell nekem. Miért rabolgatok el embereket? Vagyis csak őt.. De ez nem mentség.
-Ooo..- gondolkodott még mindíg a becenevén aztán halványan elmosolyodott miközben még mindig a nevet ízlelgette.
-Jimin.. Jiminie..- suttogta magának. Lehet hogy nem is volt a tudatában annak hogy hangosan beszél.. Viszont mosolyog.
"Tetszik neki?"
Gondoltam, majd teltem meg hirtelen örömmel és reménnyel. Ez furcsa. Ilyen löketet sem szoktam kapni mostanában!
Sőt még nem is csinált pontosan ilyet soha a testem.. Na jó rá kell kérdeznem mert megöl a kiváncsiság. Nem tudom mi van velem..
De azt tudom hogy nem túlságosan egyszerűen akarom megkérdezni tőle ezt a neves dolgot. Sejtem hogy tetszik neki a beceneve. Ezért kíváncsi vagyok arra hogyha azt hiszi hogy én úgy érzem, hogy neki nem tetszik a név amit adtam; akkor mit csinál.
-Nem tetszik?- néztem rá mire őt egy pillanat alatt kizökkentettem az álomvilágából, aztán gyorsan a szemeimbe nézett és megint láttam ahogy késve leesik neki miről is van szó. Huhh mély levegő.. Egy pillanatra megint itt volt európai Jiminie és szinte vágni lehetett a feszültséget a levegőben mert kezdett idegesíteni a hülyesége. Mintha félne tőlem.. Mondjuk.. végülis meg is értem, hogy fél hiszen itt van egy tök' idegen faszi aki odakötözte egy ágyhogy egy szál faszba' és mindenféle baromságokat kérdezget tőle.. Nem lennék a helyében az biztos.
Na mi az Yoongi, mióta lettünk ilyen megértőek?
Oh baszki te vagy most az utolsó aki kell ide!
Mindig ezt mondod..
Nem véletlenül!
-D.. Dehogynem!- vágta rá azonnal. Aztán elkezdett magyarázkodni.
-Csak.. hát én mondtam, hogy még sohasem becéztek, ugye? És.. én csak azért agyaltam rajta ennyit mert jól esett, hogy valaki adott egy becenevet.- mosolyodott el megint egy kicsit magának.
Szóval mégsem olyan hülye, mint amilyennek látszik? Tudta miért kérdeztem tőle. Vagyis sejtette hogy emiatt kérdezhettem rá.
És egy ideje már tényleg nem tudtam miért agyal annyit. Ő meg rájött. És próbált megnyugtatni hogy ne legyek ideges, nincsen semmi negatív dolog, csak elmélyült a gondolataiban.
Lehet még hasznát veszem..
Igazából.. Eddig is csak tettette a hülyét vagy csak most lett ilyen okos hirtelen?
-Akkor most egy két kérdést felteszek a családodról is.- néztem rá közölve a mondanivalóm.
-..rendben.- egyezett bele egy kis szünet gondolkodás után amit lehet hogy észre sem vett. Valami bűzlik itt nekem..
-Jó. Szóval, mi van anyáddal?- kezdtem egy könnyű kérdéssel.
Belenéztem a szemeibe; fürkészve, mit tesz majd a kérdésemre.

Lehajtotta a fejét, vett egy mély levegőt majd belekezdett a mondókájába. Hirtelen vált sebezhetővé.. Ezt még ki kell nevelnem belőle. Túl könnyű megtalálni a gyenge pontjait és kiismerni mégis mindig tartogat meglepetéseket.. Érdekes személyiség vagy Park Jimin. És nagyon naiv.
-Anyám egy.. kicsit szigorú ember volt de persze ettől függetlenül nagyon hófehér is tudott lenni de.. De már meghalt.. Még csak két éve történt hogy holtan találták meg a konyhánkban. Habzott szájjal és tágra nyílt szemekkel. Azt.. azt a látványt szerintem soha nem felejtem majd el.. Mint utóbb kiderült megmérgezték. Ami amúgy senkinek nem volt nagy meglepetés, mert mindenki ilyesmire tippelne miután látják hogy valaki így nézett ki a halálakor, habzott szájjal meg ilyenekkel.. És itt jön a képbe apám és a nagybátyám is.. ha.. ha érdekel elmesélem~ nézett rám mire bólintottam egy aprót.
Egyántalán nem lepődtem meg azon hogy azt mondta hogy meghalt az anyja. Jimin tényleg egy nyitott könyv. Már akkor éreztem hogy ez lesz mikor kiejtettem az anya szót a számon.

-Tehát.. apám.. eléggé... hogy is mondjam.. keménykezű szülő. Volt.. Ugyanis még régebben elváltak anyával, így a nagybátyám és az anyám nevelt addig amíg, meg nem halt anya. Azóta csak a nagybátyám nevel.. ami alatt értsd azt hogy leissza magát néha és ha ideges lesz üvöltözik velem, mintha a világ az övé lenne és megtehetné amikor semmi közöm a problémáihoz..-mondta Jimin, kicsit idegessé válva a végére. Ejj, Jiminie, még sokmindent meg kell tanulnod..-gondoltam, aztán hirtelen akkora szomorúságot, elveszettséget és ürességet láttam a szemeiben, hogy azt hittem soha nem engedem majd el. Tudom milyenek az idegbeteg felnőttek.. 
D

e legalább eredetileg nem veri meg a nevelőapja. Hiszen egy két lila folton kívül semmi nincs a testén. Szúrás, ütésnyom vagy golyó lyuggatta hegek... egy sincs.
-Értem..-mondtam rá fapofával, mivelhogy eredetileg még mindig faggatom, nem pedig a psziholóusa vagyok. Mert rájöttem út közben hogy ezt a kis időelcseszős beszélgetést jobban is felhasználhatom a kiismerésére, ha olyan dolgokat kérdezek amire kíváncsi vagyok, mert azokkal az információval többet érek, sokkal jobban fel tudom használni őket. Van mihez kötnöm az egészet.
-És a suliban?-
-Ők.. szerintem nem nagyon bírnak. Elég sokszor próbálnak többen is bemosni nekem akik tudják hogy.. meleg vagyok. A vége általában verekedés lesz, mert nem hagyom magam. De ők leginkább a hátamat veszik célba. Jópárszor megrugdostak már. Persze nem mindenki ilyen, van egy két barátom. Vagyis az utóbbi időben csak volt..
Szóval mostanában nincsen nagyon kinek az aggódásáért visszaütnöm a verekedős srácoknak. Amit persze ki is használnak. Mellesleg ezért is fogok sulit váltani.. már ha kikerülök innen..~suttogta a végét, hátha nem hallom meg.. ch.
Amúgy meg tudtam én hogy meleg mint a kályha!
Mellesleg.. kiváncsi vagyok a hátára. És a kiváncsiság mindig győz felettem. Mérlegeltem a helyzetet: Ha az egyik kezét eloldozom azzal úgyse tud mit tenni, ha lefogom. Szóval meg tudom nézni a hátát. Elővettem a kulcsot a zsebemből, majd a zárba helyeztem, és elforgattam benne ezzel felszabadítva a bal kezét a szorítás alól, majd azonnal le is fogtam azt, nehogy ütni tudjon vele. A sokktól nem is tudott.
Kicsit elfordítottam a testét, belesve a hátához.
..De ami ott fogadott az vagy háromszor durvább volt mint a mellkasán.. Ezen már bőven volt ütésnyom is.
Ezeket még később le kell kezelnem..
Erősen tartottam a kezét, és tetszett hogy tudja hogy esélye sincs, inkább nem próbálkozott. Megint kezd szegény megijedni.. De ezzel nagyon fel is tüzek.. Ilyen megadó legyen szex közben is.
Mekkora paraszt vagyok már. Éppen érzelgősnek kéne lennem!
Kéne..
Milyen kár, hogy nem vagyok az és nem is akarok az lenni, nem?
Gyorsan vissza bilincseltem a kezét a rácshoz, majd leültem mellé az ágyra. Összeszorította a szemeit. Most miért hiszi hirtelen azt hogy bántani fogom? Nehéz eset ez a srác. Még nem akarok rámászni szóval nincs mitől tartania.. MÉG! Ugyanis pontosan még én sem tudom hogy mikor mit tegyek, pedig az egészet elterveztem előre.. Bizonytalan vagyok mégis tökéletesen tudom hogy mit csinálok. Ez az egész olyan zavaros.. de hát az ilyen helyzetekben tudok a legjobban kiigazodni, szóval nekem az is jó ha minden így jön ki.
Ő pedig fél.. De nem fogom nyugtatgatni, nem vagyok neki senkije. Esetleg az elrablója. Szóval ha nem kötelességem, nem teszem meg és kész. Már megint az egóm. Picsába.. Ideges lettem. Itt dumálgatok vele órákig, pszihológusdit játszok ő meg még mindig remeg ha hozzáérek. Mi a szart csináljak, hmm? Nem akarom hogy remegjen amikor hozzáérek! Ne féljen tőlem! Ő ne..
~Jimin!~mondtam egyre idegesebben. Talán csak fájt hogy nem bízik bennem..
De a megszólítására csak még inkább összeszorította a szemét és összehúzta magát. Már amennyire a kikötözött végtagjai engedték, ugye..
Lehet hogy csak az emlékek törtek rá amikor a sérüléseket szerezte.. De akkor is nézzen rám ha megszólítom! Látni akarom az arcát..
-Nézz rám ha hozzád beszélek.- mondtam nyugodtan és emeltem meg az állát a jobb kezemmel, ahogyan a hangomat is de nem üvöltöttem. A hatás persze nem maradt el. Totál lefagyott majd kipattantak a szemei és kb a kétszeresükre nőttek.. régi jó haverunk, európai Jiminie vissza is tért.. hogy a faszom verjem belé. Kezd unalmas lenni. Pedig amúgy tetszik amikor így fél.
Le kell nyugtatnom.. Még csak az első napnál tartunk, mi lesz később? Próbálom mutatni hogy erős vagyok, és domináns, de én is emberből vagyok, aki képes megsajnálni a másikat. És Jimin most nagyon tartozkódik tőlem.. És nyugtatgathatnám.. De akkor sose tanulja meg hogy nem vagyok pótanyuci..
A rossz énem megint előtört. Viszont meguntam küzdeni ellene.
Áh, de most Jimin múlik rajta. Pontosabban Jimin épsége. Ugyanis szegényke még nem ismeri a haragos Yoongit és nem is akarom megismertetni vele.. Most az egyszer tedd félre az egódat Min Yoongi!Huhh.. Mély levegő.. Most kurvára nem fogok kiakadni. Te balfasz, nézz már magadra! Feladnád a tekintélyed egy kis húsért? AKIT MÉG CSAK MA HOZTÁL IDE?!
Nem, de le kell higgasztani.. -gondoltam és pont ekkorra untam meg az ilyedt arcát, és úgy gondoltam lenyugtatom őt valamivel.. mondjuk.. egy csókkal. BINGO. Az jó lesz! Biztos vagyok benne hogy még a csókszüzességét sem vesztette el. Jó talán de.. viszont hadd hitegessem már magam, hogy még minden téren szűz!
Meglágyultak a vonásaim. Az ajkai hívogattak. Látszott rajta és a húsos párnácskáin is hogy nagyon vágyik már arra a csókra.. Megnyaltam az alsó ajkam, majd küldtem egy félmosolyt Jimin felé, aki nem igazán értette, hogy mi is történik. Ne már hogy még a csókszüzességét is én veszem el! Oké hogy az előbb azt mondtam hogy számítok erre, és hogy ez valszeg így van, de na, azért kifejezetten jól néz ki ez a gyerek. De hát úgy tűnik nekem lesz igazam.. Kezdem megsajnálni. ..Jó ezt még te sem gondoltad komolyan.

Az arcáról le lehetett venni hogy vágyik arra a csókra. Persze még mindig össze van zavarodva, de olyan vágyakozóan néz, mint aki most rögtöm le akar teperni.
Vagy csak én látom így.
Lehetséges.
Viszont így mégjobban megkívántam őket..
Konkrétan vonzottak az ajkai mint 2 puha mágnes, amiket úúúgy megtépnék, miközbe alattam sikoltozik az élvezettől ahogy.. Yoongi állj le. Majd holnap. Az első az ismerkedős nap. Igen, elneveztem az első napot ismerkedősnek és a mára tervezett dolgokat holnap hajtom végre rajta. Így terveztem el, és most már így is lesz. Egyre közelebb vonzottak magukhoz azok az óriási ajkak. Meg akarom ízlelni őket. Mikor már konkrétan egymás szájába lihegtünk; megelégeltem az érzelmességet, nem vártam tovább és rátapadtam a szájára. Amint ezt megtettem ő is hevesen viszonozta a csókot. Milyen kis türelmetlen..
Belemosolyodtam a csókba. Ezután durvábbra váltottam, és erőteljesen faltam az ajkait. Egyértelmű volt hogy nem bírja a tempót, de az ügyetlensége csak felhevített. Finom volt. Mind két értelmében a szónak. Finom mint gyengéd. Lassan de biztosan mozgatta az ajkait, egészen addig, amíg nem kapcsoltam egy gyorsabb tempóra aminél már totál elvesztette a fonalat így az enyhén szadista hajlamaimat is kiéltem rajta. (Lesz ez még durvább is..)
És finom volt azok miatt az észveszejtő, húsos, imádnivaló és faszgerjesztő ajkai miatt.. Az íze miatt. Teljesen elvesztem abban a csókban. Az ajkai mézédesek voltak, és mintha elvesztettem volna minden érzékszervem, nem érzékeltem semmit a külvilágból. Csak Jimin volt és én. Senki és semmi más. Csakis mi. Összeforrva az örökkévalóságig. Vagyis addig amígy majdnem belefulladtam a csókba, mert nem váltam el levegőért, inkább megfulladtam de érezni akartam ezt az érzést. Újra és újra átélni. Érezni ezt a srácot..
Vettem egy mély levegőt miután elváltam tőle, majd elgondolkodtam. Mondhatjuk hogy ez egy kiengesztelő csók volt? Jimin ott pihegett mellettem és az agya még mindig a történteket próbálta felfogni.
-Boccs, le kellet nyugtatnom valahogy. -mosolyogtam rá. Csak könyököltem mellette fekve az ágyon, majd nem is tudom miért de a kikötözött Jimint egyszer csak átöleltem és hozzábújtam. Na már én se tudom mi van velem.. De nagyon jól esett. Mintha nem csak a szex miatt hoztam volna le ide. Éreztem hogy egy kellemes borzongás járja át a testét a tettemre, emiatt egy kisebb löket melegséget éreztem meg én is szétáramlani a testemben a gerincemtől indulva, egészen a legkisebb csontocskámig. Rettentő jó érzés volt, hogy valaki törődik velem. Még én is meglepődtem magamon, de csak öleltem és semmi pénzért el nem engedtem volna őt. Túl jó érzés volt a törődés amit adtam és kapt. Régen nem éreztem már ezt. Régen, nagyon régen nem éreztem ilyen tiszta szeretetet. De mit ne mondjak nagyon jól esett, és ez az este jobb volt itt és most Jiminnel, mint az összes többi, telve szex és izzadság szaggal fájdalmas nyögések és sikítások közepette. Nyugodtabb volt. Sokkal inkább az én stílusom.
Legalábbis asszem.. eddi kurvák dugásából próbáltam szeretetet kisajtolni magamnak, kisebb nagyobb sikerrel. Mondjuk eddig odáig nem fajult a dolog hogy elraboljak valakit, ...de az élet akkor szép ha érdekes, nem?
Ahogy odabújtam Jiminhez, akkor az a szeretet minimum a „normálisnak" (normális, vagyis kb az a mennyiségű szeretet amit éreztem egy egy menet közben) (Mondjuk nem hiszem hogy külső szemmel normális dolognak tartanák mások, hogy valaki elcsábít valakit és kedvére dugogatja az embereket.. de ez az én szemszögem ;) ) SOKADJÁRA nőtt, és érezhetően őszintébb volt, mint akik a bárban nyögtek hamisan alattam..
(De még akkor sem akarok teljesen bízni a dologban..)
Viszont mint minden jónak ennek az ölelésnek is vége szakadt amikor a kis gonosz Yoongi közbeszólt hogy Hé! Mégis mi a lófaszt csinálsz? Úgy bújsz hozzá ahhoz a kikötözött húshoz mintha az életed múlna rajta!
És ezzel rá is vett arra hogy elengedjem..
~Ehhez ne szokj hozzá~ közöltem ridegen.
Mit is érzek Jimin iránt, hogy ezt megtettem? Még én sem tudom..Viszont ő nem láthat megtörni vagy megnyílni. Még mindig dugásra hoztam ide.
Gonosz Yoongi megtette hatását és egy gyors 'jóccakát' után kimentem a szobából, azt kulcsra zárva és lekapcsolva a villanyt.
Szegénykém most biztos fél, de nem puhulhatok meg. Min Yoongi vagyok, nem holmi kis szar..
Felsiettem szobámba, majd el is nyomott az álom, mihelyst belehuppantam az ágyamba. Úgy ruhástul, még csak be se takartam magam. De azonnal elaludtam. A mai nap fárasztó volt. Kikészültem. Szóval ezért nyomott el azonnal az álom.

.álom.
~Jimin, befejeznéd?~
~Mit?~kérdezett.
~Hogy elveszed azt a maradék eszem azzal hogy ilyen édes vagy~válaszoltam.

Következő képkocka

~Yoongi!~ mosolygott aranyosan,majd pirult el attól hogy a rét közepén rajta fekszem.
~Ugyan, nincs itt senki!~ nevettem én is majd megcsókoltam.

Következő képkocka

~Ahh! Yhongih!~nyögte.
~Monddh. Ah!~ nyögtem fel én is mikor húzott párat a farkamon, hogy lucskosabban tehessem be neki.
~Nhekemh ezh ahz elsőh, vhigyázz rámh.~
~Ezth megígérhetemh!~ csókoltam meg majd lassan tövig nyomtam neki.