~Yoongi szemszöge~
Itt ülök egy padon, és éppen várok.  Várok valakire. Türelmesen. Még nem tudom ki lesz az. Vagy hogy miért és mi fog megfogni benne, de ha ez megtörténik akkor bizony a pincémben landol majd. És remélem, hogy ma szerencsém lesz és valaki végre elsétál itt a semmi közepén, ebben a kihalt utcában. Valaki olyan, akit hazavihetek.
De.. azért kicsit izgulok.. ez lesz az első emberrablásom. Mi lesz ha elszökik?
Nem az nem lehet, felkészültem mindenre.. már otthon ki vannak rakva a bilincsek, itt szorongatom a kendőt, semmi nem fog történni, azon kívül hogy elrablom.. Gyorsan elgyengül majd.. ez egy jó minőségű kloroform.. Nem történik majd semmi baj. Nem történhet.. már minden kész van, csak rá kell majd szorítanom a szájára és... menni fog az.
Idegesen dobolok a lábammal megnyugtatás képp, de ennek ellenére megint rámtörnek a nyugtalanító gondolatok.
Úristen.. mire készülök? ..de be akarom bizonyítani, hogy menni fog. Menni fog és kész! Min Yoongi vagyok, aki ma este el fog rabolni egy srácot!
Gondolkodásomból egy fiú riaszt fel, aki itt sétálgat nem messze tőlem. Sötétszőke, majdnem barna, puhának tűnő haj, telt ajkak, enyhén izmos test.. Érzem hogy ő kell nekem. Azonnal tudom hogy ő lesz az. Mint már mondtam nem tudom mi fog megfogni abban a valakiben, vagy miért de érezni fogom. Ő.. ő kell nekem. Látom rajta. Le tudom olvasni nagyjából a személyiségét a viselkedéséről. És tetszik amit látok.
Lassan járkál. Mintha csak az idejét húzná és nem lenne célja azzal hogy hova megy. Cél nélkül sétálgat. Talán nem akar hazamenni? Igazából, mindegy is. Foglalkozzunk azzal hogy hogyan kábítsam el.. Egyre idegesebb leszek.. menni fog, ez a feladat röhelyesen egyszerű.. Inkább gondolkodjunk egy kicsit.. Először fel kéne mérni a lehetőségeket.. Oké, huhh az könnyű.. Szóval.. Sötét van,(így hajnali 3 környékén..) nem fogja látni ha mögékerülök, ugyanis itt az utcai lámpákat már fél órája lekapcsolták ezért nyert ügyem van. Igaz hogy fentebb vannak meg lámpák, de annyi kell is ahhoz hogy lássam. Ő viszont nem fog engem. Lehet hogy ez tényleg inkább a meglepetés miatt kivitelezhető, mintsem amiatt hogy sötét van ebben az utcában.
Miközben ezen gondolkoztam már alig volt pár méterre tőlem.
Mi a.. gyorsan halad. Sietnem kell majd. Basszus egyre inkább közeledik szóval jobbnak látom ha elbújok.. Ezaz, menni fog..
Gyorsan fölálltam a padról és egy fa mögé bújtam. Ilyenkor hálát adok az égnek hogy ilyen vékony vagyok, ezért tuti nem lát meg. Mintha lett volna valami az arcán a gyereknek.. Valami ami csillog.. Könnyek?
Na nem baj majd én leápolom csak hadd tudhassam a pincémben..
"Miért is csinálom én ezt?"
Kérdezem idegesen magamtól..atyaég egyre inkább közeledik.. Nagyon gyorsan jön.. én pedig egyre görcsösebben szorongatom a kendőt.
Az ismeretlen srác fülhallgatóval a fülében (újabb előny nekem,hiszen nem fog hallani.. már megvan a kép az agyamban, ahogy nem hallva semmit halálra ilyed. Szegény gyerek..) halad tovább. Már itt van a fa másik oldalán, csak pár lépés és ide ér.
Menni fog.. minden rendben lesz.. ez egy könnyű feladat..
Ezeket ismételgetem magamban, miközben egyre görcsösebben szorongatom a kendőt és már most bűntudatot érzek amiatt amit tenni fogok.. Csak nézem a mellettem elhaladó fiút és próbálom rendezni a légzésem, plusz a szívem dobogását sem ártana lelassítani. Izzadok. Ideges vagyok.. Mert mi lesz HA... Még bármi megtörténhet..
Dehogy is bazmeg! Fasz vagy Yoongi, egy ilyen dolgot röhögve meg lehet csinálni!
Én képes vagyok rá. Csak egy kis pillanat, csak oda kell szorítanom a szájához a kendőt.. Ne legyél béna, Yoongi.
Elsétál mellettem (szerencsére nem vesz észre, a földön nézeget valamit, egy követ rugtos talán..) én meg kihasználva az alkalmat, hirtelen felbátorodva, hogy csak hadd legyek túl rajta (jó hogy nem lámpalázas leszek hirtelen..röhelyes vagyok) mögé futok és az altatóval előre átitatott ronggyal eltakarom a száját. Izzadok mint a halál és már csúszik a kezem, de erős próbálok maradni, lelkileg, testileg, és szorítok. Egy pillanat volt csak, és rányomtam az arcára a kábítószeres kendőt. Legelőször le sem esett neki hogy mi is történt.
Aztán mintha megvilágosodott volna; elkezdett ellenkezni, aztán próbált menekülni, viszont érzem hogy már gyengülnek is a szorításai, szinte azonnal, szóval elég fölösleges volt minden amivel próbálkozott. Egy ilyen anyag ellen nem tud semmit sem csinálni.

Még kapálózik egy kicsit, aztán már szerintem ő is érzi hogy vesztett ügye van és lassan elcsendesül majd elkábul.
Úristen.. Túl vagyok az egész faszságon! Ennyi volt, kész!
Huhh..
A megkönnyebülés azonnal szétárad a testemben miután megláttam a kiütött srácot.
Sikerült csezmeg..
~uhh..~fújok ki egy nagy adag levegőt.
~Meg is volnánk..~ mondom magamnak pár másodperc csend után, és elmosolyodom hogy milyen könnyen ment. Megnyugodtam. Vége. Ennyi volt. Túl vagyok rajta..
Na, akkor már csak haza kell cipelni.. Miután végre teljesen lehiggadtam lenéztem az arcára, sokkal alaposabban átvizsgálva, mint az előbb. Van egy bája az tuti.

Na vigyük haza mielőtt még itt az utcán rakom meg a seggét..
Ahogy ismerem magam, képes lennék rá.
Na jó, ezt fejezzük be, nem vagyok normális..
Gyorsan felkapom és elcipelem hazáig. Az utcán senki más nincs ezért nem is tudnák „megmenteni" tőlem. Habár szerintem kész áldás vagyok. És az érzés amit adok majd neki.. Még meg is fogja köszönni.
Gyorsan kinyitom a házam ajtaját, felkapom őt az előbbi pózba, aztán leviszem a pincémbe. Annak az ajtaját finoman berúgom, lemegyek a lépcsőn, aztán rádobom az ernyedt testet az ágyamra majd előveszem a bilincset az ottani éjjeli szekrény fiókjából, kulccsal együtt. Megfogom a kezeit és finoman odabilincselem az ágy rácsához. Amikor ráfogok a csuklójára, akkor veszem csak észre hogy milyen picik a kezei. Főleg a kis ujja. De édes!
Na jó Yoongi, állj le. Csak ne.
Nem tudom mi ez az érzés ahogy azokat az édes kezeket és a kisimult, pihegő arcát figyelem.
..Ahww.
Na jó, ezt fejezd be, Yoongi. YOONGI, ÉBRESZTŐ!
Miután sikeresen kiszakadtam a bámulásból; elszaladtam becsukni a bejárati ajtót.
Aztán tettem egy kört a szobám felé, hogy levigyek a husimnak pár párnát. Felkapok négyet aztán futok le vele.
Mikor lenn vagyok, felemelem a fejét és szépen kipárnázom az ágyrácsot a háta mögött, meg a fejénél.
Aztán elkezdem vetkőztetni.
..ahhoz képest hogy bűntudatom kéne hogy legyen, elég jól viselem. A kanosság nagy úr..tarja a .. a Yoongi féle mondás. ..hehh

Először a pulcsiját veszem le. Vagyis levágom mert a bilincs miatt nem tudnám lehúzni róla. Aztán a pólójára is ugyanez a sors jut. Majd kap újat..
Leszedem róla a szakadt ruhadarabokat és végigmérem párszor. Ha már egyszer végre itt a lehetőségem egy ilyenre miért ne használnám ki? Hülye lennék szégyenlősködni.
Aztán egy idő után leesik, hogy ez a srác akár meg is verhetett volna ha elcseszem a kloroformos dolgot.. van négy kocka a hasán, és a kezei is izmosnak tűnnek.
Annyi ideig bámulom, hogy a végére egy röpke szívfaszt kapok a gondolattól hogy mi lesz ha felkel..
Négy kemény kocka és.. Mi a.. és még én néztem gyengének; ez a srác kitekerhette volna a nyakam.
Gondolkozom egy ideig azon hogy mi jöhet ki rosszul ha felkel, de a farkam beleszól a dologba és elkezd lüktetni a látványtól.
Perverzül elmosolyodok hogy tényleg jól választottam és túl is teszem magam a pánikoláson.
Utána lehúzom róla a farmerját.
Hát.. annyit mondok, hogy az a mosoly kezd ördögien elfajulni.
Azok a combok.. Azt hiszem comb fétisem van.
..Yoongi te perverz fasz, még le se vetted róla az alsót de már éledezel? Ciccegek egy rövidet, tudva végre hogy ebben a helyzetben most én leszek az aki diktál, és tudva hogy ma nem vernem kell majd a farkam. (Vagy csak a kanosság miatt nem gondolok bele rendesen abba hogy mi történhet, mert ellepi az ágyak az egész, ki tudja) Aztán leveszem a boxerét is. Na abból a kis mosolyból lett most igazán kurva nagy, perverz, magabiztos vigyorgás. 
A kis selyembuzi..
Gyantáztatja az alhasát, meg a farkán lévő szőrt. És el se tudná hinni hogy én ennek mennyire örülök.
Már most nagyon beindít ez a srác, pedig még fel sem kelt és nyugalmi állapotban van.
Ellentétben velem.. kis Yoongi duzzad mint gyümölcsök a kubureklámban.
De erre a látványra kinek nem állna fel?
Egyszerűen tagadhatatlanul gyönyörű ez az ember. Annyi lehetőség van benne a kinézetében hogy az nemigaz.
Mosolyogva le is húsok teljesen róla a ruhadarabot. Ha úgyis ennyit foglalkozik azokkal a részekkel akkor megadom neki a lehetőséget hogy meg is mutassa.
Ledobom a boxert a földre, aztán leülök egy székre és várok.
A dákóm egyre keményebb, de eszem ágába nincs kiverni mikor ő is itt van.
De egy idő után eszembe jut hogy nem kis adag kloroformot tettem a kendőbe, mert nem akartam elcseszni, szóval még egy ideig biztos nem kel majd fel.
Hát csezdmeg most akkor mit kezdjék magammal..
Hmm..

Megvan.
Felé mászok nagy várakozásomban és elkezdem nézegetni, mozgatni, meg csókolgatni a meztelen testét. Néha felnézek az arcára is.
És közben gondolkozom. 
...vajon meleg egyántalán? Ha ránézek az jut eszembe, hogy biztos hogy nem 100 százalék hetero.. legalábbis remélem.
De mondjuk igazából mindegy. Így is úgy is megbaszom..
Csak nézem és nézem és nézem és várok hogy mikor kel fel és megintcsak nézem és unatkozok, aztán eszembe jut ..hogy mi van ha a lábával fog kapálózni? Picsába.. azt is ki kéne kötnöm.

Lepattanok róla, mert úgysincs senki aki előtt normálisan kéne hogy viselkedjek, aztán az éjjeli szekrényhez megyek és ugyanabból a fiókból, ahonnan a kezeire tett bilincseket vettem elő nemrég; előveszek még kettőt a lábaihoz. Menni fog ez, még nem kelhet fel. Az a nyugtató sokáig hat..
Odalépkedek hozzá. Ráérősen, hiszen van időm..
Ahogy az ágy végéhez érek, végigmérem őt tetőtől talpig ebből a szögből is.
Hmm..
Csak aztán a végén nehogy így elkábulva dugjam meg, mert az akaraterőm fogy a farkam meg keményedik..
Rákattintom a bilincset a hozzám közelebbi lábára, aztán tovább bámulom és még órákig bámulnám, csakhogy egyszercsak arra leszek figyelmes, hogy mocorog.
Picsába. Gyorsan le kell bilincselnem a másik lábát is!
Kapkodva rákattintom arra is a bilincset, aztán az ágyra a bilincs másik felét.
Ahogy végre megállapítom hogy ezzel már nem fog engem megrúgni, lehoggadok végre mert valójuk be;  egy lábbal is olyat tudna rúgni hogy az életbe nem lenne kedvem többé a dugáshoz...          jó azért ahhoz de, viszont tuti rohadtul fájna. Ami igazából poén lenne, csak a baj az hogyha a farkamat rúgja meg, ami most éppen már majdhogynem félkemény.. akkor az nemcsak hogy fájna, de lehet hogy úgy megrugná hogy ne tudjam rendesen használni. És eszem ágában sincsen messzebb mennem tőle, szóval inkább így hagyok mindent. Én is közel maradok és ő sem rugdos.
Sőt. Szerintem rámászok még most és akkor felette leszek amire teljesen felkel. Aha.
Közelről akarom látni a reakcióját. Úgy érzem vicces lesz. Vagy ha nem vicces, akkor is valami nem mindennapi és az pontosan az amit folyton keresek, szóval.. ugrás van, Yoongi.
Döntésemnek eleget téve fölé is kúszok. Az ugrást inkább kihagyom, lehet előbb felkelne, azt meg nem kéne.
Aztán megállapodok az arcánál, ahol is a kezemmel a feje két oldalánál megtámasztom magam. Egy hirtelen ötlettől vezérelve, még mielőtt kinyitná a szemeit, egy polcról felkapok egy műfaszt. A szeme elé akarom nyomni. Csak hogy értse a célzást.
Tényleg egy kanos, beteg állat vagyok.. Nem hiszem el magam. Már bűntudatom sincs..

A műfaszos kezem a hátam mögé rejtem. Meglepi lesz.
De még milyen meglepi..
Fél kézzel támaszkodom mellette, de még így is meg tudom tartani magam. Na már próbálja is kinyitni a szemeit. Sőt, rángatja a kezeit is! A kis vadóc..
Akkor ez most jó időpont lesz arra hogy itt legyek, mindjárt úgyis kinyitja a szemeit. Szóval. Hajoljunk csak közelebb..

Egy ideig nyitogatja őket, majd végül belenéz azokkal a gyönyörű, éjfekete pupillákkal az enyéimbe...
Ettől az érzéstől, elvesztem a maradék józan eszem.. Elveszek benne és érzem ahogy felmelegedik a testem a bámulástól. Remélem most kurva sokat imádkozik magában, mert ezektől az igéző szemektől el fog borulni az agyam..
Utána ahogy realizált valamit és ijedten, kiguvvadó szemmekkel, riadtan az én szemeimet kezdi méregetni elmosolyodom. Én irányítok, faszfej.
Erre persze még zavarodottabb lesz, amit annyira emberfeletti tekintettel tud valahogy csinálni, hogy szinte hallani lehet a szívem dobogását miatta. Lelohad a mosolyom és valószínűleg kitágul a pupillám is.

Yoongi fejezd ezt be, csináld az eltervezett dolgokat.
Eltereljem a gondolataimat erről a furcsa érzésről a gyomromban, és- várjunkcsak! ..az a gyomromban csak a geci lehet! Igen, ez száz százalék. Oké nem de mondjuk ezt és akkor tudok arra koncentrálni amire akarok.
Ammennyire tudok, eleresztek egy magabiztos mosolyt és megszólalok.
~Szia Chim..~
Még a combjába is belemarkolok, kicsit lentebb vivve a seggem, mert különben elborulnék.
Aztán várok, hátha megszólal vagy történik valami, de még mindig csak a szemeimet fürkészi az övéivel.
Hát nem működött.. akkor B terv. Gyorsan az arcába tolom azt, amit eddig a hátam mögött rejtegettem.
És innen tök' jól menne minden, csakhogy.. Hát, erre a reakcióra nem számítottam..