Yoongi szsz.

Álom

-Edd meg, Yoongi-
-De nem vagyok éhes.. kimehetek végre?-
-Ha megetted kimehetsz.-
-...nem szeretem ezt! ...ki akarok menni a tócsákhoz!-

-Szereted az esőt, igaz?-
-Van valami az illatában ami .. függővé tesz..-
-Örülnék neki ha rám is ekkora hatással tudna lenni az időjárás..-
-Nem az időjárás van hatással rám. Hanem az eső. Amúgy te tényleg nem érzed ezt a nosztalgiát?-
-Mondták már hogy lányos vagy?-
-Nem.-
-Pedig elég hisztis vagy.-
-Jobb mint folyton szorongani.-
-Aha.. ehhez képest te is cigizel. Ha már itt tartunk, kérsz? Tudod. Lenyugtat. Rádférne..-
-Esik, nincs rá szükségem. Csak elrontaná az érzést.. És ameddig érdekelnek még az érzések, addig szeretném őket rendesen megélni. De holnap adhatsz, addigra már úgyse fog esni. Baromi száraz nyár van, már az is meglepő hogy most esik.-
-Te tényleg sokat tudsz beszélni.-
-Tudom. ...amúgy szerinted melyik a legjegesebb szín? Ha már így az esőnél vagyunk..-
-A kék..?-

-Amíg ez a szerinted kék valami meg nem nézette veled azt a filmet. Addig voltál normális! Aztán minden elfajult benned! Értem én hogy fontos neked a művészed de egy kicsit nyisd ki a szemeidet!-

.. szinte látom az arcod a nosztalgiáim központjában

Az egész a te hibád. Nem az enyém. Figyelmetlen vagy. Túl boldog. Bűnös! NEM ÉN VAGYOK ILYEN!

-Miért nem veszed le azt a ruhát? ..félsz tőlem? Mindig is úgy szívtál cigit, mintha a világ a tiéd lenne!-
-És ne drámázz már! Olyan leszel mint én a folyópartnál négy hónapja!-

- Nem tudod elengedni a nosztalgiát, igaz ? Pedig nem ez tart életben . -

Csak hülye árnyékok mind, legyél halott kórus. Az sem valami erős. Hasonlít arra amire úgy látszik szükséged van. Amúgy sem fognak soha szeretni. Nem is vagy több náluk, te is ugyanolyan könnyen elmosható vagy. És most komolyan, ki szeretne?Fektethetsz le embereket de csak a sikítás marad meg a tudatalattidban ahonnan szólok.. a pillanatnyi kéj eltűnik. Hülye

Sosem fogod utólérni az időt

Akármennyire lehet örök az eső!

Mi a szarról beszélsz?! Amúgy is, az eső az egyetlen maradandó dolog körülöttem!

..zuhanok..

Megint zuhanok..

~Mhh..~ hallottam meg hirtelen Jimin hangját, mire hirtelen kinyitottam a szemeimet és ilyedten viszgáltam a világot körülöttem addig a pár másodpercig amíg rá nem jöttem hogy nem zuhanok sehonnan, és hogy már reggel van. A nap Jimin arcára sütött, és azok a kurva madarak még csiripeltek, ami azt jelenti hogy korán van. Talán hajnali öt körül lehet az idő.
Ezek jutottak először eszembe.
Hát.. örülök neki hogy nem hajnali háromkor keltem fel, mert akkor most már két órája hallgathatnám a madarakat. Azt se tudom mi a faszt keresnek itt télen ennyien.. -gondoltam és pont ekkor bevillant az a rohadt furcsa álmom amit este álmodtam.

Olyan nemnormális volt mint az összes többi, de ebben legalább nem akartak felgyújtani egy csapat korombelivel együtt egy iskola buszban, ahonnan végül izzadva menekültem el vagy nem kellett kötelekkel fejeznem le embereket.

Na de vissza arra a pillanatra amikor eszembe jutott az álom.
Mint minden ember akiben megvan a remény arra hogy félig meddig vissza tud emlékezni arra hogy mit álmodott, én is elkezdtem gondolkodni hogy miről lehetett szó az álmomban, és amit elsőre tudtam az az hogy a végén zuhantam. Ezért keltem fel ilyen ijedten.
Utána bevillan ahogy a haverommal veszekszem. És valami depressziós zene is.
"Haver.. az voltál. Ez a kék valami megnézette veled a filmet, te agymosott hulla! Kórus.. az.." és ilyesmik jutnak még az eszembe. Mi a fasz?
Tudom hogy ez egy veszekedés volt, de nem jut eszembe hogy pontosan honnan van meg ez a pár mondat ezért gondolkodom tovább. Ha azt tudom hogy ezek benne voltak az álmomba, és ha már eszembe jutottak akkor csak idő kérdése hogy rájöjjek hogy pontosan mi is volt ez. Meg kell jegyeznem..
Oké, gondolkodjunk tovább..

Folyó!

Eszembe jut a folyópart.
..Ez a gondolat még az álom felkutatásával kezdődik, de átcsap egy nem kívánt nosztalgiázásba.

Ha akkor egy kicsit kevésbé lettem volna egoista..

"Nem akarok szorongani, de irányít a dolog. Nagyon szar érzés ilyen tehetetlennek lenni." Innen félreértetted, haver, és az is félreértette aki azt hiszi majd hogy hülye kamasz voltam miután ezt elolvassa. Nem voltam az és a barátom sem volt az. Nem véletlen beszéltünk ilyen könnyen ilyen dolgokról. De akkor.. akkor valami jeges volt bennem. Amitől egy idiótává váltam, mert rájöttem valamire, ami miatt már semmi nem számított..
"Beszélhetnénk másról? Tudod már egy hónapja szakítottam Eszterrel, nem akarunk.. arról beszélni? A helyzet az hogy szívesen beszélek veled a szorongásodról de már párszor átdumáltuk és én meg.. tudod az egyik felem úgy érzi felszabadult de van valami méreg ebben az érzésben és ezért a másik felem viszonylag szarul van. Mondjuk nem én voltam az aki megcsalta, szóval megérdemli, hogy ő is szarul legyen, de én sem voltam a legjobb pasija aki volt neki, szóval lehet hogy rámfér ez a pofon az élettől. De nem értem, hogy minek jött össze velem, ha annyira szarnak tart mint ahogy mondta" hadarta le a gondolatait totál összeszedetlenül.
"Elmondom mit gondolok róla: az élet nem örök, a végén pedig úgyis meghalsz szóval fölösleges kapcsolatokkal bonyolítanod az utad. Valamikor úgyis meghalsz, elég lesz fölösleges fájdalom nélkül megvárnod. Most tarts valamennyi szünetet. Ha nem is akarsz lemondani a kapcsolatokról, legalább most egy hosszabb szünetet tarthatnál. Ezek amúgy is származó dolgok. A semmiért építkezel. Én lekönnyítem az egészet és nem maradok meg a kapcsolatokban."
"Miért mindig rólad van szó?"
"Beszélj másról, annak se lesz értelme, mert egy idő után úgyis meg fogunk halni. Gondolj bele. Minden hiába van, csinálhatnánk bármit; csak egy határidőn belül éljük a 'szabad' életünket. Hiába van demokrácia, hiába érsz el bármit, hiába érzel, hiába gondolkodsz, hiába élsz túl dolgokat a vége ugyanaz a keserű vonal ahol az életed vége van. Akkor is célbaérsz ha soha nem gondoltál arra hogy lerövidíted az utad és egyszerűen megölöd magad. Az egészben ez a határ a legrosszabb. Nem is az hogy meghalsz, hanem hogy semmi értelme nem volt semminek mert úgyis meghalsz és nem te mondod meg hogy mikor és hol, hanem a halál csak eljön érted és kész, vége. Nem tudsz a haláloddal benyomást kelteni másokban, segíteni valakin, megmenteni egy értékes elvet, nem tudsz vele semmit se csinálni, csak meghalsz. És most lehet mondani hogy mások, akik szerettek majd szenvednek és tanulnak a halálod miatt egy pár dolgot az élet sötét oldaláról, de annak sincs értelme, mert mit tudnak vele kezdeni? Bármit. És aztán mi lesz? Meghalnak. Megint a semmibe ment az egész."
"Ilyenkor röhelyes vagy.." Nem tudom megérteni miért viselkedett így akkoriban. Az nem indok hogy szakított a csajával. Az pedig csak talán az ahogy én viselkedtem. Az igaz hogy nem olyan voltam akkoriban mint amilyen szoktam lenni mondjuk. Talán ezért.. De akkor már éreztem hogy rohadott a kapcsolatunk. Viszont reméltem hogy ez csak átmeneti dolog. Vagyis én reméltem volna de emiatt a jeges dolgot miatt a mellkasomban mindegynek éreztem.. mint minden mást. Ezért beszéltem neki ennyi faszságot.
" ..mindegy, van cigit?"
"Nemrég esett. Még érezni az illatát.."
"Hát, náthás vagyok és kisütött a nap, sőt már a pocsolyák is felszáradtak, szóval nyugodtan adj egyet." amúgy is, ha már nem esik csak csalódott leszek és nyugtalan.
"Itt van.. De figyelj.. Mi van mostanában veled? Nem tudod befogni a szádat az életedről és hogy az egész milyen véges.. és most is.. tudtunk volna beszélni egy fontos dologról de megint elkezdted. Nem azt mondom hogy baj amit csinálsz, biztos megvan a maga oka de olyan.. értelmetlennek tűnik"
"Persze hogy értelmetlen, de ha belegondolsz minden az, szóval igazából mindegy, nem? És azért mondom ezeket mert véges. A te életed is véges. Az exedé is. Mind megdöglünk végül."
"Valami használható tanácsod nincs?"
"Úgy tűnik."
"Mitől lettél ennyire bunkó?"
"Nem tudom.." közöltem vele, de félreértette a hangsúlyokat.. amit az utóbbi időben egyre nehezebben irányítottam.
"Most meg fölöslegesen drámázol." nem drámáztam. Ebben nem volt igaza, mégis elhittem mert mielőtt rájöttem volna arra hogy az életben semmi nem számít; folyton azzal dumáltam tele az agyam hogy túl drámás vagyok és hogy le kéne álljak vele, pedig akkor sem volt így.
"Tudom!".. és emlékszem hogy folytattam is volna a mondatom de a szorongásom előtört és azt mondta, hogy 'fölösleges kimondanod, hogy de nem tehetsz róla, valami jeges uralja a lelked és úgy érzed hogy nem tudsz érezni ezért csak bunkón tudsz viselkedni.' És én hallgattam rá. Igaza van. Eddig is olyan összeszedetlenül és bunkón beszéltem hogy valószínűleg már nem akar beszélni velem.. jobb ha hagyom a dolgot..
Így kezdtem lassan bezárkózni. És akkor még azt se tudtam hogy biszex vagyok.. Fiatal kamasz voltam, ilyenkor még senkinek nem valami biztos a szexuális beállítottsága. Nem is nagyon foglalkoztam vele. Miután mindent végesnek kezdtem látni, egyszerűen nem érdekelt. Megpróbáltam logikusan belegondolni hogy rájöjjek hogy mi értelme az életben a szerelemnek de arra jutottam hogy teljesen fölösleges. Nem ez az egyetlen út a boldogsághoz. Igaz hogy ez is egy, de áldozattal jár és rengeteg mindenre figyelned kell közben. Fölösleges.

De térjünk vissza az álomhoz. Ki kell találnom hogy miről szólt. Igaz, hogy talán most nem is rossz hogy ez a nosztalgia az eszembe jutott, de most nem koncentrálhatok erre.
Álom, Yoongi, álom.
Álom..
Valamiért folyton az eső jut róla eszembe..

"Esik, nincs rá szükségem. Csak elrontaná az érzést."

Tényleg ilyen is volt!
Ez lehetett valahol az elején.
Furcsa hogy emlékszem rá ennyi nosztalgia és más gondolat után.

.

..

Baszki. Most esik le.
El fogom felejteni.

Úgy érzem már most vannak dolgok amikre nem emlékszem.
Ha hang megjelenik ki fogja ellenem játszani az egészet. Igazából ezért fontos az egész.
Tudnom kell minden kis részletet; ha megint ki tud használni egy ilyen helyzetet (márpedig ki fogja tudni használni mert már az agyamba fészkelték magukat a gondolatok erről az egészről, meg fogja találni őket) és én nem fogom tudni blokkolni, akkor nekem annyi. Irányítani fog. És azt nem hagyhatom neki. Bántaná Jimint és megint a lehető legundorítóbb dolgokat tenné az én személyemben.
Ezért nagyon fontos, hogy megtudjam hogy mi is ez az álom. Ha kell elmegyek érte a tudatalattimba, de tudnom kell.

Ha hang be tudja dobni a hülyeségeit, még rá az amúgy is beteg álomra (amúgy innen tudom, hogy számít) a végén még megőrjít. És arra végképp nincs szükség.

Nade koncentráljunk a lényegre. Először is tudnom kell mi volt az álmomban, hogy ne tudjon átverni.
Ha átver könnyebben átveszi az irányítást és minél előbb tudom meg az álmom részleteit, annál több esélyem van ellene. Tiszta sor.

Szóval mindent le kell írnom. Most. Csak akkor tudok kiindulni valamiből ha van hozzá valami alap.

Felálltam gyorsan és Jimint otthagyva elkezdtem futni a legközelebbi asztal felé. Ami is a szobámban volt.
Rajta voltak még a zeneszövegeim, az üres papírok és a tollak.
Megfogtam az egyik tollat és az üres papírok tetejére elkezdtem írni amit tudtam.
"-Edd meg az ételt-mondta anya. Nem akartam megenni. -Ki akarok menni!-mondtam mert esett az eső.
-Haver..-"
Vagy a haver még nem itt volt? Nem lényeg, inkább legyen leírva minthogy nem. Akkor is leírom ha nem tudom majd hová tenni.
"Haver-nosztalgia. 0632-es zene."ezzel hallgatva könnyebben eszembe jut a dolog.

Ééés eddig szerintem csak ennyire emlékszem.

..mi a rák lehetett még benne?.. Semmi többre nem emlékszem, pedig kéne hogy emlékezzek, egyáltalán nem álmodtam régen a dolgot. Itt volt az egész tíz perce, nem igaz hogy semmire nem emlékszem. Gondolkozz, Yoongi, gondolkozz már..
Eső... eső..... ...eső.... Mi volt még esővel??
Mi van az esővel..?..
Szeretem az esőt.
Sőt, imádom. Olyan mint egy múzsa, benne kell hogy legyen valami ebből is az álmomba-

MŰVÉSZET!

"Értem én hogy fontos neked a művészet de egy kicsit nyisd ki a szemeidet!.." ..Mert van egy világ körülötted amivel foglalkoznod kell.

Ezt mondta. Megvan!

Na ezt le kell írni.

"Értem én hogy fontos neked a művészet, de kicsit nyisd ki a szemeidet!.." mert van egy világ amivel foglalkoznod kell --> haver dologhoz kapcsolódhat." Oké, ez is megvan. Ennél több már valószínűleg nem fog így, a tErméSzeteS mÓdoN eszembe jutni,
..de azért elgondolkodhatok ezen a mondaton, hátha..

Emlékszem mennyire mellbe ütött ez a kijelentése anno.
Valószínűleg azért, mert igaza volt a haveromnak..
Én pedig ennek ellenére csak mégjobban belesüllyedtem a saját, elkülönített világomba.
Nem volt sokkal jobb mint az eredeti, de ott csend volt. Én voltam az irányító és békén voltam hagyva. És nekem ez számított, mert nem gondoltam másokra. Legalábbis nem eléggé. Valóságosan sohasem foglalkoztam az emberekkel eléggé.

Megfejtettem őket, tudtam hogy videlkedjek velük, hogyan játsszam ki őket, hogy hogyan álljak hozzájuk de soha nem volt valódi kapcsolatom velük, amibe mindenemet beleadom. Soha nem adtam át magam a kapcsolatoknak. Nem bíztam a dologban. Úgy volt minden a legjobb ha én vagyok az elnyomott fél aki többet tud mint a másik fél gondolná a kapcsolatról, a másikról, mindenről körülöttük..
Így volt szép a kapcsolat. Ha nem nyomtam a féreg emberek arcába hogy mik is, akkor ők is normálisak voltak az emberrel. De ez soha nem változtatott meg semmit. Csak jobban jött ki a dolog. De persze így soha nem voltam teljesen őszinte.
..Mindig undorítónak tartottam magam ezért. Legalábbis magamba beszéltem a dolgot.
És továbbra is így gondolom. De mégis akkor a legjobb ha soha nem fejtenek meg azok akikkel barátkozom.
Na nem mintha nehéz lenne megszokni a személyiségem, vagy ne lehetne kilogikázni hogy mikor mit csinálnék mert ezeket baromi karaktetesen adom, na de a gondolataim.. azokat soha nem fogják megérteni.
Néha kivagyok miatta hogy soha nem találok olyat aki megértené hogy miért vagyok ilyen, vagy a gondolataimat de talán jobb is így; így tartom életben a dolog folytatását. Így mindig jár valamin az agyam.
...
"Nem foglalkozom az emberekkel, megfejtem őket de nincs velük valódi kapcsolatom. Bezárkózás." írtam le még a papírra. Hátha ér valamit ha tudom hogy az életem melyik szakaszáról szól az álom haveros része a veszekedéssel- gondoltam, aztán átolvastam hogy mi van eddig a papíron.

"-Edd meg az ételt-mondta anya. Nem akartam megenni. -Ki akarok menni!-mondtam mert esett az eső."

"Haver-nosztalgia. 0632-es zene."

"Értem én hogy fontos neked a művészet, de kicsit nyisd ki a szemeidet!.." mert van egy világ amivel foglalkoznod kell --> haver dologhoz kapcsolódhat."

"Nem foglalkozom az emberekkel, megfejtem őket de nincs velük valódi kapcsolatom. Bezárkózás."

És ennyi.
Több nem jut eszembe és tudom hogy nem is fog. Szóval a többit úgy tűnik hipnotizálással kell megtudnom.
És aki ezt meg kell hogy csinálja majd az Jimin.
Valamiért megbízom benne annyira, hogy ezt rábízzam.. talán csak nem tudom elképzelni hogy átver, de mégis úgy érzem hogy hasonlítunk annyira hogy tudjam hogy megbízhatok benne.

..erről jut eszembe, lehet hogy már felkelt.
Felkeltem az asztaltól, megfordultam, odasétáltam a földön alvó Jiminhez és leguggoltam mellé.
Bámultam egy ideig, aztán elkezdtem az arcát nyomkodni egy ujjammal. Olyan pufi arca van.. régen szerettem volna ha nekem is ilyen lenne.
Meg akartam kicsit hízni, hogy emberibben nézzek ki de aztán már annyira nem érdekelt a dolog egy idő után, mert lefoglaltak a fontosabb gondolataim.
-mhhm-nyüszített egyet Jimin egyszercsak, mire gyorsan elkaptam a kezem az arcától.
Elkezdte nyitogatni a szemeit, mire leesett hogy az éppen rá sütő nap retinán fogja sütni, szóval fogtam magam és pár centit arrébb menve levágtam magam a földre úgy, hogy beárnyékoltam az arcát.
-Kösz-mondta viszonylag frissen, de rekedtes hanggal, kinyitva a szemeit, aztán közelebb bújva hozzám a lábamra vágta a fejét.
-Hát.. jóreggelt..?-mondtam kicsit furcsán a nem mindennapi kelésének a .. hatása alatt?
-Jóreggelt.-hadarta le egy kicsit bólintva is mellé.
Néztem pár másodpercig a szemeit, amikkel már engem nézett, aztán kérdeztem egyet.
-Mit akarsz ma csinálni?- meg akarom neki adni ezt a lehetőséget, kíváncsi vagyok mire akarja felhasználni.
-Mondjuk meséld el mit álmodtál és akkor én is elmondom hogy az enyém mi volt.- baszki ebbe de beletrafált. Hogy pont most kérdez egy ilyet..
Na nem mintha probléma lenne neki elmondani, csak azt mondom hogy jól beletrafált.
-Hát. Az enyém baromi furcsa volt. Volt benne eső, benne volt egy beszélgetés az anyámmal, meg volt benne egy rész ami az egyik régebbi beszélgetésemre emlékeztetett az egyik haverommal. És közben az egész olyan.. nyomasztó érzést keltett. És csak ennyire emlékszem az egészből. Egy csomó részén olyan dolgok voltak amik valahogy nosztalgikusak voltak.- meséltem neki.
-..hát ez tényleg furcsa. Amúgy volt egy második lehetőség, zongorázhattál is volna.-
-Érdekelne?- ezt tényleg tudni akarom.
-Jópár napja volt utóljára telefon a kezemben, szinte érzem ahogy visszatérnek az elvesztett agysejtjeim, szóval nem unnám.-
-Hát.. én is viszonylag régen néztem meg bármit a neten, szóval megnézhetnénk egy filmet.-
-Oké- pattant fel hirtelen.
-Jössz?- kérdezte lenézve rám. Hogy a faszba van ennek ennyi energiája reggel..?
-Aha- álltam fel, elindulva abba a szobába ahol volt TV.
Jimin jött utánam.
Ráugrottam a kanapéra, aztán szóltam Jiminnek hogy üljön le. (Egy kicsit parasztosan, de szerintem leesett neki.)

-Gyere- mondtam eldőlve. (Igen, ez volt a parasztos.)
Jimin leült mellém, én meg hirtelen rádőltem, mert játékosnak gondoltam a dolgot és jó ötletnek tűnt.
El is borítottam, de legalább utána megtaláltam a távirányítót. Olyan jó érzés rajta feküdni..-gondoltam, de aztán kicsit megrázva a fejemet inkább lemásztam a mosolygó Jiminről, hogy bekapcsolhassam a TV-t.
Szóval bekapcsoltam és aztán megkérdeztem Jimintől, hogy mit akár nézni.
-Ehh.. valami meleget- nevette el kicsit magát. Na nem kucogott, félre ne értsd, csak nevetett egyet; nagyon röviden. Nem az a hülye picsa fajta aki kuncogni szokott..
-Rendben.-mosolyodtam el.
Elkezdtem nézelődni a TV-n a filmek között, hátha találok valami jót, de csak szarok voltak, egészen odáig ahol fel nem bukkant egy film amit régen többször is megnéztem, és hát kurvára úgy tűnik hogy ez egy nosztalgikus nap lesz, mert az ismerős kép hirtelen eszembe jutatta azt ahogy rájöttem, hogy biszex vagyok..
Ja, elég nyersen hangzik ez így. Olyan érzés is volt ez az újabb csettintésre jött nosztalgia..hirtelen volt.
De térjünk vissza a sztorihoz.

Akkor történt amikor bezárkóztam. Már a bezárkózás, meg a művészet fontossága, a néha beütő szociális szorongás, a jeges-gondolkodás-rohamok, meg a depresszió miatt is elég szarul voltam akkoriban, aztán még az is jött hogy biszex vagyok. Rá az egészre.
Másnak éreztem magam akkoriban. Egy köcsögnek a hazugságaim miatt. Mert nem mondtam el senkinek hogy mi a helyzet. Sőt, elég sok hazugságba is belekevert az hogy titokban akartam tartani a dolgot. (Mert nyilván a srácok jöttek be jobban. Sokkal jobban..és ezt nem akartam bevallani senkinek de ha elmondom hogy mi a helyzet, akkor egy idő után azt is el kell mondanom hogy a fiúk jobban tetszenek. Kérdezgettek volna és ha már komolyabb a helyzet én nem tudok hazudni..) És szarul is éreztem magam miattuk. Persze csak az igazi hazugságok miatt.
A füllentésekkel csak megmentetem bizonyos dolgokat..
De vissza a sztorihoz.
Szóval.. amikor rájöttem arra hogy biszex vagyok, beleestem egy folytonos depresszív körbe ahol újra meg újra eszembe jutattam, hogy mi a helyzet és a negatív dolgokat amik ezzel jönnek, hogy tudjam mit tudok megcsinálni (amik annál kevesebbek lettek minél többször gondoltam így rá arra hogy biszex vagyok).
Igaz hogy nem voltak szüleim akiknek meg kellett volna feleljek a heteroságommal, de a tudat hogy a társadalom már csak ezért is kivethet bőven ott volt a tudatalattimban és csak még negatívabbá tett. A fejemben azért nem volt ott mert az ilyen dolgok, amiket előítéletesség miatt nem fogad el a társadalom.. igazából ha nekik a semmiért bassza a csőrüket a dolog, akkor én fölöslegesen veszem a fáradtságot hogy elgondolkodnak azon hogy mit rontottam el. De a tudatom mélyén mégis rohadtul foglalkoztatott a gondolat. Rosszul éreztem magam miatta. Tényleg éreztem azon a gondolatom hogy biszex vagyok, hogy nagyon nem oké. Hogy ezzel is csak furcsább lettem. Folyamatosan nyomta a mellkasomat a dolog és persze nem mondtam el senkinek, ami miatt egy idő után bebuktam a barátságaim nagy részét. Mert nyilván nem lettem jobb fej egy baromi nagy problémával a mellkasomon, amit még titokban is kellett tartanom.
Soha nem adtam ki nekik ezt a titkot. És ha már itt tartunk akkor én is egyre szarabbul lettem emiatt, nemcsak hogy az ő szemükben süllyedtek folyamatosan. Szóval láthatóan rosszabbul lettem egy idő után akármennyire próbáltam elrejteni.
És voltak olyan haverjaim akik ezt megunták de srácok vagyunk, nem erőltették hogy beszéljek róla csak annyit mondtak hogyha nagy gáz van; hívjam őket.

Ismertem őket, tudtam hogy van aki tudott volna segíteni nekem de tökös akartam maradni és alapból is túl büszke voltam ahhoz hogy segítséget kérjek. Főleg miután még jobban bezárkóztam.

..rengetegszer gondoltam rá hogy a lányoknak körülöttünk mennyivel könnyebb. Nem kell magában tartaniuk a problémáikat, minden kis szart kinyafoghatnak magukból.

Persze köztük is vannak olyanok akik még talán valós problémákat sem mondanak ki és inkább magukban tartják és megpróbálják megoldani a dolgot.. de az nem az én osztályomban volt.
Nyilván volt nálunk is lúzer csaj de nem úgy tűnt mint aki ebben a világban élné az életét, így nem nagyon lehetett sehova sorolni. Én nem tartottam olyasvalakinek aki tudott volna nekem segíteni. Akármennyire tudtam hogy lúzernek lenni baromi nagy szívás de úgy gondoltam az általános utolsó évére kinőhette volna a dolgot. Mindenesetre nem volt segítségemre az ő problémája. Ha hasonló dolgokkal lett volna baja akkor tudtam volna kivel beszélni legalább egy kicsit, ha nem is magáról a problémámról, hanem csak beszélni vele abban a tudatban hogy olyannal beszélek aki értené.. ennyi is jó lett volna már, de így használhatatlan volt számomra, mint a többi ember.

Hát ja, a többi ember..
A srácoknak végképp nem mondhattam el. A lányok meg.. na ne röhögtessük már magunkat. Az egy kész öngyilkosság lett volna. Sok picsa problémák nélkül.. vagy csak én látom így de mindenesetre lehetetlen lett volna hogy abban a problémamentes életszakaszukban segítsenek nekem. Röhelyes a gondolat is. Maximum a heti témájuknak lettem volna jó.

Egyszóval senkivel nem tudtam megosztani a dolgot. És ezt tökéletesen tudtam. Szóval megoldást kerestem; ami az lett, hogy ez az egész egy faszság.
Nem hittem el és kész. Tudom hogy ez a leghülyébb dolog amit csak csinálhattam, és hogy meg lehetett volna oldani úgy hogy csak szimplán nem mondom el senkinek és élem tovább az életem, de én nem ilyen vagyok. Én ezt nem tudom megcsinálni, fontosak voltak a barátaim, úgy éreztem hogy szinte hazudok nekik azzal hogy egy ilyen fontos dolgot nem mondok el. Baromira nyomta a lelkem a dolog..
És amikor eldöntöttem hogy inkább már letagadom az egészet, akkor annyira fájt már minden ami emiatt történt hogy ki kellett próbálnom ezt a lehetőséget is. Ezért kezdtem el ezen gondolkozni úgy mintha ez lenne a helyzet. Bizonyítékot akartam, valamit ami reményt ad arra hogy ez csak egy elbaszott gondolat és valójában nem a srácok tetszenek az esetek 90%-ában, és végre lehetek őszinte a barátaimmal akikkel elhalóban van a kapcsolatunk, és talán kijavítom a kapcsolatot velük.. vagyis.. ebben nem reménykedhettem, mert azt ennyi nem mentette volna meg de őszinte akartam lenni az emberekkel. Persze ez nem azt jelenti hogy feladtam a problémát, és már nem érzem magam szarul minden miatt de.. meg kellett próbálnom. Nem vártam csodákat, tudtam hogy nem old meg azonnal semmit ha mégis hetero vagyok, de azt akartam hogy legyen egy megoldandó gondolat, ami lehet akár igaz is, mert mi van ha eddig nem tudtam semmit és mégis hetero vagyok, és ad reményt egyetlen egy útra amin aztán megoldhatok mindent. És mit vesztettem volna azzal, ha kipróbálok dolgokat?
Elkezdtem egyre több buliba eljárni és a lakásomra vinni csajokat. (Igen, fiatal voltam, de most komolyan.. Saját lakásom volt és még idősebbnek is tűntem ha akartam, persze hogy mindenki beszopta hogy nem vagyok gyerek, és hogy őszinte legyek a csajok se voltak sokkal idősebbek nálam..) Egy ideig be is vettem a saját hülyeségem de a mellkasom szorítása nem múlt el. Soha. Szex közben sem.
Szóval azt mondtam megrendelek egy estére egy pornósztárt. Egy srácot.
Legalább olyan vékony volt mint én és láttam őt párszor videókban, ahogy megdugják. Mindig úgy remegett, mint aki bármelyik pillanatban megfagyhat és nagyon gyenge is lett szex közben. Olyan fehér bőre volt mint nekem és úgy viselkedett mint egy ártatlan őz. Nem tudta megtartani magát ha négykézlábra állítva dugtad. Maga volt a tökély ha magad alá kerestél valakit.
Sokba is került nekem, pedig nem lakott messze tőlem. Szóval a "kiszállítás" része alig került valamibe, csak két buszjegyet kellett neki fizetnem.

Ekkor már viszonylag belenyugodtam abba hogy nekem igenis a srácok jönnek be, mert a lányok szinte mindenhogyan katasztrófák voltak, és nem azért hogy hazudjak magamnak, hanem a teszt érdekében tényleg megpróbáltam beléjük szeretni, de annyira nem ment, hogy egy idő után el kellett fogadnom hogy lehet hogy nem lehet máshogy ez a dolog, és én nagyon nem vagyok hetero. De ezen nem gondolkodtam. Nem akartam, nekem bizonyíték kellett.
Ami az lett volna hogy hogyha ezt a srácot úgy dugom meg hogy élvezem a dolgot akkor egyértelmű lesz a dolog, de akkor meg attól kezdtem tartani, hogy mi lesz, ha beleszeretek az egyéjszakás partnerembe..

Mikor becsöngetett hozzám egy vastag kabátban és farmerben; már szinte szorongtam, de végül elnyomtam a dolgot, nem volt szükségem még erre a problémára is. Viszont a súly a mellkasomon az egész este alatt egyre nagyobb lett akármennyire imádtam a srác tehetetlenségét az ágyban. Mikor végeztünk és betakartam csodálkozott. Azt mondtam úgy nézett ki egész végig mint aki mindjárt megfagy, mire boldogan húzta magára a takaróm. Úgy éreztem neki elmondhatnám hogy mi a helyzet, mert elég valószínűleg meleg és ennél éppen közelebb nem is lehetnénk, szóval felültem az ágyban, a takaróval eltakarva magam csípőtől lefelé és nekidőlve a falnak elkezdtem mesélni neki a dolgot,   próbálva nem.. kifakadni, vagy összeesni lelkileg a félelemtől hogy biztos jó embernek mondom e el jó helyzetben.
Valakinek már el kellett viszont mondani, szóval próbáltam elég tökös maradni ahhoz hogy ne történjen meg, és nem is történt, mert a dolog komolysága miatt tudtam tartani magam.
Viszont miután elmeséltem mindent ami bennem volt, hogy valószínűleg a fiúk tetszenek és hogy ezt baromi nehéz hordani titokként, ezért mindezt arrébbtoltam egy hazugsággal és azt mondtam hogy én márpedig hetero vagyok és hogy lányokat dugtam azért hogy elhigyjem a saját hazugságom; már elég gyengének éreztem magam.

Csendben közelebb bújt akkor hozzám és elmesélte hogy mennyire utálja a munkáját. Hogy soha nem vigyáznak rá forgatás közben és hogy neki sem volt két perc elfogadnia hogy meleg. Meg azt hogy most nagyon hülyén hangzik hogy ő is panaszkodik, hiszen ez a munkája.
"Hiába, nem Amerikában élünk.."-mondta akkor, a fejével a hasamon, arra célozva hogy ott több esélyünk lenne felvállalni mindezt.
Olyan nagy baromság volt csak ennyiért annyi barátságot elvesztegetni..- gondoltam akkor. Persze örültem neki hogy van akinek ezt az egészet elmondhattam, de kellett valami amivel okolom magam. Nem örülhettem annyira hogy elfelejtsem hogy még vannak problémák..

De a nyomás egy része szinte elengedte a mellkasom aznap.
Aznap mindent elmondtam valakinek és annyira nem is voltam csalódott amikor azt mondta hogy a munkája miatt nem lehet kapcsolata szóval akármennyire ő volt az akinek először elmondhattam mindent a melegségemmel kapcsolatban, mi nem tudtunk soha összejönni. Így hát hazavittem valamikor hajnalban és egy öleléssel elköszönve visszajöttem a saját lakásomra, hogy reggelig fennmaradva dalszövegeket írjak. Könnyebben éreztem magam, nem volt a mellkasomon semmilyen súly, de az agyamban továbbra is ott volt valahol kék mellett az, hogy végülis mindenki másnak hazudtam..

Ezt is bele írtam a szövegeimbe. Délig szövegeket írtam, aztán ettem valamit ebédre és délután elaludtam a szövegeim felett. Másnap reggel ott az asztalomnál keltem fel egy hát és nyakfájással. És egy srácot akartam magamnak. Szóval aztán este elmentem megint egy buliba, leitattam magam egy nem valami heteronak tűnő sráccal és felvittem a lakásomra. Akkor még nem volt az egész ház az enyém, szóval párszor eszembe jutott a gondolat hogy mi részegen mégis mennyire leszünk hangosak.. De persze egy idő után nem érdekelt. Gátlások nélkül ez volt az utolsó dolog ami számított. Csak másnap reggel káromkodtam egy sort amiatt amit csináltam, mikor a szorongásom eszbe juttatta azt hogy valószínűleg hallott a szomszéd, megint felhoztam valakit és ittam ami miatt most fájdalmasabb a földetérésem vissza a valóságba. Szóval valamilyen problémám mindig volt. De ezután az volt a leginkább lesújtóbb dolog hogy a srác eltűnt.
Az volt az a pillanat amikor az agyam megunhatta az egyre gyűlő problémákat és olyan fejfájásom lett hogy szinte éreztem ahogy ki akarja mosni vegyszerrel a gondolatokat a fejemből.
Utána visszaestem ugyanoda ahol voltam. Megint csak azok jártak az eszembe hogy mekkora barom vagyok, hogy kiknek az életét keserítettem meg, hogy mire vagyok kevés és a bűntudat sem hagyott. Így nem volt kedvem újabb egyéjszakás próbálkozásokhoz.
Megint semmis volt az életem.

Aztán az idős nő aki meghalt a viszonylag szűk ház másik felét rámhagyta valamiért az ő felét. Eredetileg nem volt már senkije. Néha beszéltünk és úgy tűnik én voltam az évek alatt az egyetlen társasága és semmi kedve nem volt a kormánynak adni a lakását. Vagy bármilyen hivatalnak. Szerinte már így is túl sokat vettek el tőle.. Egy kicsit kattantnak tartottam de szerettem vele néha beszélgetni, semmilyen ítéletet nem láttam a szemében. Semmi felé kiterjedőt. Mindent elfogadott amit elé tettek. Habár nem mondtam neki soha hogy nem vagyok hetero.. és hogy embereket viszek föl magamhoz csak dugni, és nem is jött rá semelyikre de ettől függetlenül nem voltam egy pozitív ember és mégis bírta a fejem. Az elfogadás ott volt a szemeiben és ezért szerettem vele néha beszélgetni, igaz nem volt soha rendes témánk.

És akkor, aznap amikor azt mondták hogy a ház másik fele rám lett hagyva leültem a TV elé és valamiért késztetést éreztem arra hogy filmet nézzek. És akkor megnéztem ezt a filmet. És miután megnéztem, valamelyik rész megihletett és írtam egy dalt. És aznap utána órákig azon a filmen gondolkodtam, és azon ahogy a srác benne próbálta elfogadni hogy meleg és azon is gondolkodtam rengeteget hogy velem azok a dolgok amik a filmben voltak hogy történtek meg. Nem tudom miért aznap éreztem ezt a késztetést, semmi értelme nincsen annak hogy azért aznap néztem meg mert rám lett hagyva egy fél ház.. De arra tisztán emlékszem, hogy ez az a nap volt amikor rám lett hagyva a ház másik fele. Talán azért néztem meg mert le akartam kötni magam és nem arra gondolni hogy meghalt az idős nő. Vagy mert ott is van egy nő aki meghal.. fogalmam sincs igazából.
-Yoongi, élsz?- lengette meg Jimin a kezeit az arcom előtt.

-Aha- pislogtam párat, befejezve a bambulást.

-Ezt akarod nézni?- kérdeztem úgy hogy leesen neki hogy nem kötelező, csak egy lehetőség.
-Jó film?-
-Aha.-mondtam. Tényleg jó film, nem lenne az, ha nem ihletett volna meg azon a napon..
-De mondjuk én már sokszor láttam. A többi film nem tetszett?- most nem jönne ki jól ha el lennék lepve gondolatokkal a film miatt.
-De, az a sötétzöld borítójú a szőke pasival jónak tűnt.-
Visszaléptem párat, és találtam is egy ilyet képet öt lépés után.
-Ez az?- kérdeztem.
-Aha. Miről szól?-
-Olvasd el- kattintottam rá, ezzel a rövid leírását a sztorinak megmutatva.
Elkezdtem én is olvasni a szöveget, de aztán elkalandoztak a gondolataim. Először arra gondoltam hogy valamikor valami átlátszó ruhát kéne venni Jiminnek, vagy varrni ilyen függönyszerű anyagból mert az olyan.. erotikus. Ha egyszer már itt a lehetőségem arra hogy megvalósítsam a fantáziálgatásaimat, akkor rendesen ki akarom használni..
De aztán eszembe jutott valami fontosabb.
Kéne neki valami ételt csinálnom mert valami furcsa okból kifolyólag soha nem szól ha éhes vagy szomjas.
Szóval felálltam, visszanéztem rá mert.. volt bennem valami késztetés arra hogy megnézzem az arcát, és a terv az volt hogy utána elindulok a konyhába, de felnézett rám, visszanézett a szemembe és képtelen voltam megállni azt hogy leálljak vele szemezni. Szinte a lelkébe láttam az alatt az idő alatt amíg a szemeit bámultam. Csillogtak, mintha valami utolsó megváltás lennék számára ami végre beválik majd.
Nem is tudom hogy mennyi idő telhetett el, csak néztem az arcát és mintha elkezdtem volna elpirulni a szituációtól.
Baszki ez ciki lesz ha nem fejezem be.
Ez nagyon ciki lesz.
Gondolatban fejbebasztam magam, aztán elindultam ki az ajtón egy gyors "mindjárt jövök"-et elmotyogva.
És aztán végre kilyukadtam a fürdőben.

Na várjunk, ez így nem lesz jó. Itt nem tudok kaját csinálni.
-Baszki de hülye vagy..ez az egész olyan mint egy elbaszott romantikus film. Szedd össze magad te barom;
tudod, vissza a valóságba.- kezdtem el magamba beszélni, végre ténylegesen a konyha felé indulva.
Akkora barom vagyok. Be kéne fejeznem ezt az egészet és kaját kéne végre csinálnom neki, biztos éhes.- gondoltam, így hát amikor a konyhába értem, elővettem 2 zacskós levest és elkezdtem melegíteni kb kettő levesre elég vizet egy kisebb fazékban.
De hallod hogy mi itt mekkora felfordulást hagytunk, baszki.. lenn vannak a tányérok a földön, valamelyik eltört, a vibrátor a sarokban, az asztalról meg ne is beszéljünk.
Szóval miközben a víz melegedett elkezdtem felszedni a dolgokat a földről és a helyükre tettem őket. A tányért a mosogatóba (az egyiket, a másikat a kukába mert eltört ugye) a vibrátort azonnal lemostam meleg vízzel, mert akármennyire tiszta ott lenn Jimin, azért ezen megmaradt egy kis szag. Az asztalt valahova a sarokba toltam, és ekkor már forrt a víz, szóval elzártam a gázat és elővettem gyorsan 2 másik tányért, amibe bele tettem a zacskók tartalmát, és a vizet rájuk öntöttem. Aztán vettem két villát hozzájuk, mert a tészta részét kanállal nehéz megenni, de a lé részét meg tudjuk inni simán, és erről valamiért eszembe jutott az hogy az én szobámban meg még ott van az eper és a már valószínűleg vízzé olvadt jég. Szóval amíg a tésztás leves ázott a vízben, elmentem az eperért a szobámba. Ott lötyögött az ázott eper a tányérban az éjjeliszekrényen, ahol hagytam. ..na ezt is jól megcsináltam, a zseniális ötletemből végül egy rózsaszín lötty lett.
De nem baj, majd most megetetem őt.
..olyan szépek a szemei..
Jólvan Yoongi, koncentrálj, nagyon jó hogy szépek a szemei, de éhes.
Párszor meg kellett ráznom a fejem de végül sikeresen megfogtam a tányért és a konyhába vittem, aztán gyorsan tálcára tettem a leveseket, melléjük dobtam a villákat, egy palack vizet és megfogva az egész cuccost, siettem vissza Jiminhez.
Mikor szinte betörtek a szobába Jimin ilyedten kapta a fejét felém, mire kicsit elmosolyodva letettem a tálcát a szőnyegre, a TV elé. Örülök neki hogy ki tudok belőle hozni reakciókat.
Jimin erre lefolyt a kanapéról és odamászott a tálcához, aztán rám nézett.
-Egyed- ültem le mellé a távirányítót megfogva, mire végre elkezdte enni a kajáját. Furcsa hogy nem égette a nyelvét..
-Ezt akarod nézni?- kérdeztem arra a zöld hátteres filmre utalva, aminek a leírása továbbra is ott volt a képernyőn.
-uhum..-bólintott teli szájjal Jiminie.
Én ezt zöld jelzésnek vettem és elindítottam a filmet. 

Aztán eszembe jutott hogy kéne még kaja ezért kimentem a konyhába valami pékáruért..
Végül két zsemlével és egy almával mentem vissza Jiminhez, aki belefeledkezve a filmbe bámulta a TV-t.
Lehuppantam mellé a földre és a kezébe nyomtam az almát meg a vizet ami a tálcán volt és letéve a zsemléket elkezdtem nézni a filmet. Persze annyira nem érdekelt, de azért belenéztem hogy mi az. Talán csak a látszat kedvéért, mert a TV fekete részét nézve azt figyeltem ahogy Jimin eszi az almáját.. végre eszik valamit, olyan hülye vagyok hogy mindig elfelejtek ételt adni neki..

Pár perc bámulás után én is elkezdtem enni a levesemet, de egyre inkább úgy éreztem hogy nem történik semmi. Csinálni akartam valamit. Nem érdekelt a film.

Jimin szsz.
Valahogy éreztem hogy Yoongi csinálni akar valamit, és valahol igaza is volt, nem sokminden történt még ma, szóval engedtem az érzéseimnek, amik a szemezésünk óta feszítettek és közelebb csúszva Yoongihoz magam felé fordítottam a fejét a tenyeremmel és megcsókoltam. Az egész olyan könnyű volt és egyben veszélyes. Veszélyesnek éreztem mert nem tudtam kiismerni az érzést, de annyira jó volt hogy nem tudott érdekelni.
Még mindig elképesztő puhák voltak az ajkai és elég gyorsan felvettünk egy jó ritmust is. Egyre nyálasabb lett a szám, (de csak a szám, azért az államon nem folyt semmi) és megint úgy éreztem magam, mint aki súlytalan.
Hiányzott ez az érzés.
Nem tudom hány percig csókolóztunk, de egyszercsak lassan elvált tőlem Yoongi és a nyakamba ejtette a fejét.
..istenem, hát ez elpirult! Érzem milyen forró az arca.
-Elpirultál?- kérdezem mosolyogva mint egy idióta.
-nem..- hazudik. Érzem ahogy mosolyog. Kis aranyos. Tudtam én amikor kinyitottam a szemem a kloroform miatti alvás után, és őt láttam meg, hogyha ő rabolt el akkor nem kell félnem. Olyan Yoongi, mint egy.. jóindulatú baktérium. Mint amik a testben is vannak bacik, csak nem rosszindulatúak, hanem segítenek lebontani pl vitaminokat. Szóval Yoongi veszélyes anyagból van de nem fog bántani..
-Felülünk a kanapéra?- kérdeztem.
-aha- mondta, lassan kifolyva az ölelésemből, (valószínűleg próbálva nem mosolyogni) és odaült a kanapéra.
Nem nézett rám szóval még mindig tuti hogy el van pirulva.
Na persze nem mintha én nem lennék..
Ez a srác elképesztően tud csókolni. Biztos volt lehetősége gyakorolni..
-Jössz?- kérdezte, mire fel kaptam egy zsemlét és a vizet, majd odafeküdtem az ölébe, a TV felé fordulva és elkezdtem enni a zsemlémet.
"-De Brian, ezt nem csinálhatod. Itt vannak a szüleim a másik terembe.-
-De ez itt a fiú mosdó Charles. Ide nem fognak bejönni a szüleid, maximum az a kis ribi lesz itt a pasijával de csak nem dugják végig az összes fülkét, majd bemegyünk az egyikbe ha nyílik az ajtó. Ezt meg kell beszélnünk, ha nem oldjuk meg ezt a kérdést valahogy akkor az a pszihopata megöl minket! Nem érdekel, hogy mikor látnak meg velem a szüleit, ez most egy rohadtul komolyabb kérdés-" ez érdekes, kíváncsi vagyok hogy hogyha mi lennénk egy ilyen szituációban, akkor mi mit csinálnánk. Igazából a fülkés dolog jó ötlet, valamelyikük feláll a wc-re és máris úgy tűnik, hogy csak egyvalaki van benn.
Duh, logikus..

Néztük már egy ideje a filmet és a zsemlét is megettem, mikor úgy döntöttem, hogy felülök. Így hát fogtam magam és a film sztoriján gondolkodva beültem Yoongi ölébe.
Kicsit megremegett de ezt jó jelnek vettem valamiért, szóval nekidőltem a vállának hogy ő is lásson valamit és úgy döntöttem hogy így maradok.

Yoongi szsz.
Az ölembe ült. Úgy érzem ennek sehogy sem lesz jó vége, meg is remegtem amikor az ágyékomra ült, ez így.. tényleg nem lesz jó..
De én hagyom neki, tőlem csinálhatja.. Nekem aztán mindegy..
..na várjunk, észre se veszem és már ennyire jóban vagyunk. 

Emlékeznem kéne arra hogy miért van itt.. olyan mintha a mai álmom is valami ilyet sugallt volna..
Mi van az ostorozással, a napi dugással és azzal a sok kéjjel? Kezdem hiányolni pedig csak 10 órája volt kb hogy utoljára szexeltünk.. na és a pesszimista lelkem? Hogy tudom ilyen..jól érezni magam? Eddig alig érdekelt bármi is és most mintha nagyon lassan újra megbíznék dolgokban.
Valószínűleg baromi drámásan hangzom, de nem tehetek róla..

És ha már negatív dolgoknál tartunk; ennek a ..kapcsolatnak is vannak árnyoldalai és a folyópartos nosztalgia pont erre emlékeztet, de úgy tűnik kivételesen szeretnék ebbe az egészbe belemenni. A kapcsolatba Jiminnel. Nem tudok sokat veszíteni.. mármint a lelkemből. Vagy csak így akarom gondolni (jah, csak így akarom gondolni hogy könnyebb legyen. Szánalmasan hangzik a koromhoz képest ez a gondolkodás, de máshogy egyszerűen nem megy) de azt tudom, hogy szükségem van erre a srácra..
-Elmegyek mosdóba-mondta hirtelen Jimin kiszakítva a gondolataim közül.
-Oké.-mondtam neki mert nagyon mást már miatta sem tudtam volna csinálni, mert az ölemben ül és ha elkezd ott csinálni valamit, ..az tuti nem jön ki jól.
Oké ennek nem volt sok értelme, de a lényeg az hogy nem tudtam nagyon mit mondani neki, pedig már bennem volt az hogy visszaszedjem a privát kerítéseimet magam köré és valami jegesebbet mondjak neki hogy fenntartsam azt amit évek óta próbálok, ééés.. nem ment. Pedig ennek nem lesz sikersztori a vége -mint a legtöbb hülyén pozitív könyvben, amiket olyan írók írnak akik vagy nem tapasztaltak semmi igazán negatívat, vagy rátaláltak valami pozitívra és vakon azt hiszik hogy az a megváltás, aztán csodálkoznak ha pofára esnek- ha ezek a kerítések leesnek. Nem véletlen építettem fel őket. Nem csak mások negativitása miatt vannak, szükségem is volt rájuk hogy önmagam legyek.

Jimin szsz.
Már tuti a film háromnegyedénél vagyunk a sztori alapján. Ami ilyenkor szokott az ilyen jellegű filmekben jönni az csak fél óra menekülés, szóval most van időm elmenni wc-re.
-Elmegyek mosdóba- mondtam.
-Oké.- mondta Yoongi. Szegény gyerek mennyire a gondolataiba van ma temetkezve.. Talán majd valahogy el kéne lazítanom..
Na, Jimin ne gondolj már ilyen dolgokra, menj el mosdóba szépen ahogy akartad.- gondoltam magamban, végre elmenve a mosdóba, elvégezve a wc-s ügyeimet. Aztán a kádhoz menve levetkőztem, és elkezdtem előkészülni a fürdéshez, mert ha már egyszer itt voltam úgy gondoltam lemosom magam. Szóval elővettem valami szappant, meg sampont.. meg ilyenek.

Aztán elkezdtem lefürödni. Először meleg vízzel mostan le magam, aztán jött a szappan.
..olyan mocskosnak éreztem már magam hogy az nemigaz.
Dörzsöltem is a szappant a bőrömhöz ahogy csak tudtam. Az összes mocskot le akartam mosni, aztán tisztán visszamenni és odabújni Yoongihoz. Olyan puha az egész srác.. sietni akarok hogy gyorsan vissza tudjak menni hozzá.- ezt gondolva gyorsan lemostam a mellkasom, a karjaimat, a nyakán, a hasam, aztán..

..aztán jött a farkam.

Ez alapból simán megy mindig, de.. olyan régen értem én hozzá a saját kezeimmel..
Tudom hol a legjobb megfogni, hol jobb dörzsölni és minél többet gondolkodtam rajta, annál inkább keményedtem és akármennyire tudom hogy már percek óta ottfelejtettem a kezem, és jó lenne visszamenni is, nem tudok mit kezdeni magammal.

Ki akarom verni.

Elkezdem lassan húzogatni a bőrt az izzó, félkemény farkamon, és az ismerős érzéstől tátva maradt a szám. Ez most elképesztően jól esik.

De befejeztem pár rántás után.
Nem szabad.
Yoongi vár.
És ki kell mennem hozzá, hogy befejezzük a filmet, és-

Baszki, nem érdekel!
Fogtam a péniszem és megint elkezdtem húzni rajta a bőrt. Elképesztően erős volt az inger, megint csak tátogni tudtam. Mintha most nyúlnék oda először.
Oké, soha nem csináltam sokat a dolgot, de ez most akkor is valami brutál jó..
Olyan jó érzés, annyira rohadt jó hogy az nem igaz..
De nem szabad, a rohadt életbe is már!
Hagyd már abba, Jimin!
...
Áh, baszki, rendben.
Be kell fejeznem..

Kicsit csalódottan ugyan, de végre befejeztem a maszturbálást és még besamponoztam a hajam, aztán lemostam az egész testem meleg vízzel.
Aztán.. eszembe jutott hogy kihagytam egy csomó helyet.
Így hát megbeszéltem magammal, hogy megmosom magam a kihagyott helyeken; hátul, aztán a lábam, a lábujjaim; és megyek.

Így van, ezt fogom csinálni.

Beszappanoztam a kezem és erősen a dolgomra koncentrálva elkezdtem dörzsölni a lábaimat.
Aztán a lábujjaimat (majdnem el is csúsztam a kádban a szappan miatt). És végül a fenekemet.
Fogtam a szappant, behabosítottam a kezem, aztán a szappanos ujjaimmal végigsimítottam a fenekemen. Aztán a két part között is, mire.. lüktetett egyet a lyukam..

Nem szabad, Jimin, ne csináld.
Csak mosd ki.
Oké, meg lesz az..
Elkezdtem mosni a lyukamat, aztán próbálva nem felizgulni becsúsztattam egy ujjam és odabenn is beszappanoztam mindent.
Aztán megint beszappanoztam a kezem és még jobban beszappanoztam a lyukamat is, kívül is meg belül is, hogy tuti tiszta legyen, aztán.. aztán kicsit benn hagyva az ujjaimat becsuktam a szemeimet és élveztem azt ahogy kitöltenek.
Valamiért úgy érzem, hogy.. ott kéne maradjon a kezem..

Becsukom a szemem és a mellkasomra folyatva a meleg vizet, elkezdtem az ujjaimmal mégjobban kitágítani magam.
Csak mozgatom őket folyamatosan, tágítom magam és üres aggyal élvezem ahogy rászorulok a saját ujjaimra.
Pár perc múlva már beférne Yoongi is. Na és ennél tisztább még soha nem voltam..
És.. elképesztő jó érzés maszturbálni..
És többet akarok..
És-
De le kell mosnom és visszamennem. Baromira bűnösnek érzem magam, amiért itt van Yoongi és én egyedül próbálom meg megoldani a .. problémám.
Nagyon bűnösnek érzem magam. Olyan érzés mintha átverném.. elég rossz. És ezt most tényleg átgondoltam.
Szóval az történt, hogy sóhajtva egyet, kimostam magam bőven a meleg vízzel, aztán lemostam az egész testem.
Lehiggadtam, elzártam a vizet, fogtam egy törölközőt és megtörölköztem; közben észrevéve, hogy fel van akasztva a falra egy köntös. Bőrövvel. Hogy ezekre mi a faszért kell bőröv az még mindig nem esett le nekem..
Na mindegy, jó anyagúnak tűnik.
-Yoongi, felvehetem a köntöst ami itt van a falon? - kérdeztem kicsit hangosabban, hogy a TV mellett is hallja.
-PERSZE- kaptam a választ üvöltve. Nem vagyok süket, bro..
Ezekre a gondolatokra elnevettem magam halkan, miközben felvettem a köntöst. 'Bro..'
Ja és persze a bőrövet kiszedtem belőle és cserébe a mellé akasztott normális vászon övvel fűztem össze.

Na jó, szerintem ez így jó lesz.
Ránéztem még egyszer a farkamra, ami már nem volt olyan vörös és lentebb is konyult, szóval megnyugodva vissza is indultam ezzel a tudattal a szobába, ahol aztán beültem Yoongi ölébe, úgy hogy teljes mértékkel tisztában voltam vele, hogy egészen idáig milyen állapotban voltam és hogy ez mikkel járhat.
Ennyi jár.. ha már azt a jó masztit abba kellett hagynom. De örülök, hogy így döntöttem, most már kevésbé érzem magam rosszul.
De még nem múlt el a dolog, továbbra is van valamennyi bűntudatom.
El is akarom emiatt mondani Yoonginak, de.. de közben meg mégsem..
Olyan puha az öle is.. Várjunk ez hogy jött ide?                                                                                                      Najó, feladom a gondolkodást, piros pénisz ide vagy oda én dugni akarok..

Most pedig ég az arcom. Felizgultam Yoongi ölében.
De mondjuk már mindegy.
El akarok menni.
Nagyon.
Szóval az eddigi logikámat telibe félredobva elkezdek Yoongi ölében mozogni, mert a pír az arcomon nem sokáig tartott mozdulatlanul.
Elkezdem
Előre...
Hátra...
Szépen lassan.
Yoongi visszatartja a lélegzetét, én pedig érzem egy idő után ahogy elkezdek lüktetni.
Beharapva az ajkam kezdek el felizgulni, aztán beszélni kezdek Yoongihoz.
-Yoonghih.. csináltamh valamih rosszat..-

Yoongi szsz.
Én.. én félek, hogy nem tudom majd visszafogni magam.
-Jimin ez.. túl sok.. amit csinálsz.. nagyon izgatóh..- és még az illata is elképesztően jó..
-Nem bajh..- mintha a sors rohadt keze lenne hogy pont akkor akar büntetősdit játszani, amikor arra gondoltam hogy nem vagyok elég kemény vele..
-De ba..-
És megfordulva rajtam megint megcsókolt. Nem tudott a negatív seggem arra gondolni hogy "miért nem akar meghallgatni, én raboltam el, végig kéne hallgatnia"; túl jó érzés volt hozzá a csókja és egy pillanat alatt kapcsolta ki az agyam. Csak csendben maradni tudtam miután elvált tőlem.
De nem bántam ezt a kis kontrolvesztést, jó érzés volt. Nyugodt volt és méregtelen az érzés amit éreztem akkor.
Jó Jiminnel lenni..
-Nem baj.. azt akarom hogy adj még abból ami ilyenné tesz..-
Nyomta le a fenekét az ölembe még erősebben, és kezdett újra nekemdörzsölődni, mire hátravetettem a fejem és összeszorítva a szemeimet nyögtem fel.
Jól céloz és jól mozog. Mindeközben olyan kéjes az egész.. szituáció és Jimin lénye annyira erotikus hogy nem tudom az enyhe szadistát visszafogni magamba, annyira felizgulok.. csak tudnám mitől lett hirtelen ilyen..
-Yoongih tényleg el kellh mondanom valamith..- úgy érzem egy ilyen szituációban nem közölhet velem rossz hírt, Jimin nem egy szívtelen ember, se nem tanított kurva, szóval minden oké, nem fog semmi rosszat mondani, na meg annyira nem is tudja elrejteni az érzéseit.
-Tudodh.. énh a fürdőbenh.. majdnemh.. ah..- mozgott tovább rajtam, már a tagjainkat összedörzsölve.
Elképesztően erotikus ez reggel (vagy mindjárt délelőtt) amikor besüt kicsit a nap és a farka a köntös mögül kinyúlva dörgölőzik az enyémmel. Nem tudtam mást csak bámulni a kicsit bűnbánó, de inkább pirospozsgás arcát, ahogy elnyílt ajkakkal mozgott rajtam előre-hátra. Jimin olyan, mint egy cseszett francia szerető..
-Szóvalh..- kezdte újra, közben én továbbra is csak egy elködösült fejjel nézve őt; ültem mint egy kuka.
-A fhürdőbenh.. énh.. maszturbáltamh.. és majdnem elmentemh..- nyögte ki végre amit mondani akart.
...
Ha egy valamit tudok az az hogy jobban érezné magát, ha megbüntetném érte.
-Uhm, figyelj én nem haragszomh.. de kapsz érteh egy büntetést.. merthogy.. mert baromira felizgattál..- leheltem ki és ráfogva a nyakára, kezdtem el a kulccsontjánál szívni a bőrt. Próbáltam a lehető legerősebben szívni és bele is haraptam a lila foltba hogy tényleg fájjon neki.
Néha visszanéztem az arcára és egyértelműen élvezte a fojtogatást. A szemei is majdnem felakadtak. Erre a látványra elmosolyodtam és elkezdtem nyalogatni a nyakát alul, ahol nem volt ott a kezem. Nem is igazán nyalogattam, az erős szó lenne, inkább csak böködtem a nyelvemmel.

Jimin egyre inkább remegve dörgölőzött közben és a levegőt is nehezebben vette, szóval szorítottam egy utolsót a nyakán, aztán elengedtem.
Erre persze kapott a lehetőségen és lekapta magáról a köntöst.
..Meg is értem, rohadt meleg volt már a bőre.

Aztán nagy szemekkel, pitizve nézett rám, hogy csináljak vele valamit.
Levettem magamról a pólóm és elkezdtem csókolgatni a nyakát és a hátravetett feje miatt könnyebben dolgozva két oldalt; elkezdtem fél kézzel masszírozni a nyakát, mire megremegett rajtam az élvezettől.
Most komolyan.. kinek ne állna rá erre a srácra a farka?
Nem tudtam várni a jópár perces dörgölőzése miatt többet, ezért elengedve mindenét, elkezdtem benyálazni az ujjaimat.
Ránéztem az arcára, amiben elképesztő erősségű vágyat láttam és rájöttem hogy mi lenne sokkal jobb ötlet annál hogy én tágítom ki, szóval kivettem az ujjaimat a számból.
-Tágítsd ki magad..-mondtam neki.
-Ez a büntetésed része, csináld-
Kicsit elpirult és talán még meg is hökkent egy kicsit de túlságosan fel volt izgulva ahhoz, hogy ne csinálja meg és így a büntetését is megkapja.

Vörösödött az arca, és szinte még éreztem is a hőt, amit kibocsájtott az arca, de felkeltette magát, és elkezdte benyálazni az ujjait, aztán amikor azzal megvolt, hátranyúlt a fenekéhez és ki-be tologatva két ujját; elkezdte tágítani magát. A fejét a nyakamba fúrta, és ott kezdett kicsit lihegni.
Éreztem ahogy a mellkasa az enyémhez nyomódva emelkedik és süllyed. Mindkettőnknek egyre melegebb lett a teste.
Jimin sietve nyomta fel magába még egy ujját és miután elég tágnak érezte magát, fentebb emelkedett rólam és lentebb húzta rólam a boxert. Megfogta a farkam, amire nyögnöm kellett és elkezdte pumpálni, amit megint csak nézni tudtam. Úgy tűnik ma power bottomosat fog játszani Jiminie..
Aztán a kanapémon kiszúrt egy kondomot, amit ki is bontott és el is kezdte rám húzni.
Fogalmam sincs hogy az hogy került oda.. de a lényeg az hogy ott volt és jól jött.
Aztán azok a kezek.. dolgozhattak volna többet is arrafelé, mint csak a gumi húzása..
Az ujjbegyei többször is végigsúrolták a péniszem mire sikerült neki, de végül meg lett az is.

Aztán fogta magát és..
telibe beleült a farkamba.

Atyaég az a forró érzés, ahogy lüktetett, ahogy megremegett, a hirtelen szorítás a farkamon.. mintha valami teljesen elérhetetlent kaptam volna meg.
És én élveztem is volna mindezt teljes koncentrációval, ha nem kezdett el volna valaki üvölteni a TVben.
-Yoongih, kapcsold áth..- kérte Jimin, mire gyorsan a távirányítóért nyúltam, ködös tekintettel és átnyomtam valamelyik zeneadóra, lehalkítva az egészet.

Na már most az a helyzet, hogy pont sikerült valami chilles zeneadót találnom, ahol bárzene órákat tarthattak, és ez valószínűleg adott Jiminnek egy ötletet, mert elkezdett ugyan mozogni, de olyan kegyetlenül lassan.. hogy azt hittem beleőrülök.
Mindig amikor gyorsított volna az ösztön miatt, fogta magát és újra visszaállt a rohadt lassú tempójára. Folyton koncentrált, de amikor felnéztem rá könyörgő tekintettel, kisimult az arca és egy huncut, bűnös mosolyra húzta a száját. Esküszöm már azt is megengedném neki, hogy ő dugjon meg engem, csak csinálja már!

Érzékien kínozva a lassú, erotikától csöpögő lovagolásával kergetett egyre inkább az őrületbe, és már ott volt bennem hogy csak fogom magam és megdugom, de tudni akartam mit akar ezzel, ezért nem terítettem le.
Na meg.. valahol élveztem is. Nem véletlen nedvesedtem, mint egy apáca.- erre a gondolatra el is kezdte újra kinyomni magából a nedvcseppjeimet a makkom, hogy aztán a még nedvesebb farkamon mozoghasson Jimin tovább, egyre hangosabban nyögve és hirtelen (végre) a normál tempóba kapcsolva.
..Hát nem bírta sokáig, de örülök neki hogy végre normálisan mozog; úgy érzem ez kész megváltás a farkamnak az előbbi dolga után..

Egy ideig csak gyorsított, aztán felcsillantak a szemei és odanyúlt a farkához. Ez végleg betett neki, elkezdte verni magának és a tempóban is egyre gyorsított, már hallani lehetett a csattanások hangjait, ahogy lehuppan rám újra meg újra.
Míg ő elkezdett morogni mint egy vadállat én kivételesen egyre jobban nyögdécseltem.
Kivéve akkor, amikor belemarkolt a vállaimba és görcsösen szorongatva őket remegő ujjakkal nyüszített egyet. A hirtelen hangváltása mély morgásból nyüszítésre; baromira feltüzelt. Valószínűleg eltalálhattam a farkammal a prosztatáját, azért visít most ennyire.
De persze mindez nekem csak jó, úgy szorul rám mintha az életet is ki akarná szívni a farkamból.
Közben egyre eszeveszettebben veri és érzem hogy a prosztatanyomkodás csak rásegít arra hogy egyre jobban haladjon az orgazmus felé - valami mellékmunkát végez, mert valójában a saját keze kell igazán neki.
De hogy ettől a masztitól képes baromira szűkülni minden egyes lüktetésnél az is biztos.
Minél jobban dolgozott a péniszén, annál közelebb lettem én is lökve az orgazmusomhoz, mert annál jobban szorított.
Ezt persze már nem bírtam olyan nyugodtan, mint az eddigieket, ezért elkezdtem végre én is fellökdösni. Erre Jimin csak gyorsított még, és egyre erősebben verte a saját péniszét is.
-aaaAaAAHHH..!- nyögött sírós hangon, mire elkezdtem cukkolni hogy begyorsítson és én is előbb elmehessek.
-Csak nem beindultálh?- dobtam oda neki a mondatot egy félmosollyal, mire valami olyan tűz gyúlt a szemeiben, amitől szinte magam előtt láttam a kéjes ködöt a tekintetében.
Fogta magát, rámszorított, elkezdett egyre örültebb tempóban lovagolni és meg jobban lüktetni, mert a farka verését már annyira gyorsan csinálta, hogy azt is lehetett tisztán tudni, hogy közel van az orgazmushoz, nem csak azt lehetett érezni hogy baromira lüktet.
Egy idő után már majdnem kicsordult a nyála is, és ezert elkezdte a saját tarkóját masszírozni, hogy közelebb kerüljön a végéhez, viszont így meg az arcomba kerültek a kulccsontjai a pozíció miatt, és hülye lennék az egészet nem kihasználni..
Így hát fogtam magam és elkezdtem mégegy erogénzónáját ingerelni, hátha beleőrül majd az orgazmusába, mert mivelhogy veri magának tuti előbb elmegy és mivel e miatt a lovaglást brutál tempóban csinálja; valószínűleg én is nem sokkal utána el fogok menni és az a büdös nagy helyzet hogy nagyon felizgatott. Főleg azzal a hülye lassú kínzásával..
Szóval a lényeg annyi lenne hogy gyorsan el akarok menni és azt akarom, hogy neki is egetbaszó orgazmusa legyen.
Szóval besegítek.
-Jimin már egyre hangosabban nyögött miközben ezeken gondolkodtam, szóval csak fogtam magam és begyorsítottam én is alatta, hogy gyorsabban elmenjen.
Ekkor már pár másodperce remegett is a teste és láttam rajta, hogy szinte könyörög a masztis orgazmusáért.

Elképesztő volt. Egy perc múlva már forró könnyek folytak a kipirult arcán. Ekkor már úgy lüktetett, hogy követni sem tudtam mi van. Mintha a teste saját életre kelt volna az agya nélkül.

-gyorshabbanh.. gyOrsabbAn.. GYORSABBAN!! AAH!- nyögött fel hirtelen Jimin fél perc folyamatos remegés és tátogás után.
Gyorsan le kaptam az arcáról a tekintetem, és a farkára nézve nem csalódtam, amikor azt láttam hogy flash sebességgel verte magát és spriccelte ki a fehér ondóját, majdhogynem hullámzó combokkal.

Innen már persze nekem se kellett sok, a nyögéseim és a morgásaim egyre csak sokasodtak miközben a saját váladékomat nyomtam le a farkam tövébe amiért a szűk lyukában jártattam magam Jiminnek.

Még nem voltam ott az orgazmus küszöbén, amikor Jimin elment, de tudtam hogy közel vagyok már; ezért nem álltam meg akkor, amikor Jiminie elkezdett szuszogni amiért ő már elment én mégis dugom az érzékennyé vált testét.
Tudtam hogy közel van.
És így is volt, alig öt másodperccel utána hátravetettem a fejem és Jiminbe kapaszkodva belelőttem magam a kondomba, összekenve ondóval az egész hosszát a farkamnak.
Végül pedig továbbra is markolva Jiminiet, löktem még pár levezető lökést a testébe, aztán eldöntöttem magunkat a kanapén, hogy kifújjuk magunkat.

Aztán pár perc lihegés után már túl soknak éreztem a gumit, ezért kihúzódtam Jiminből és felülve levettem.
Áh, végre baszki..
-Jimin, minden oké?- néztem le a teljesen kisimult arcára.
-Persze- mondta egy kicsit oldalasan elmosolyodva.
-Jólvan.- jegyeztem meg.

Aztán eszembe jutott valami fontos, és kicsit elkomorodtam.
..de azért valahol csillogtak a szemeim.

Felhúztam magamra az alsóm, és a köntössel betakarva Jimint mondtam ki azt, amire gondoltam.
-Jimin, azt hiszem meg kell hogy tanulj nekem valamit..-