Gays, izé; guys. Valaki olvassa az olvasandó listába tett sztorikat is, okosodjatok belőlük gyermekeim shasdljdé

Yoongi szsz.

Na, találjátok ki mire keltem.. Úgyse fog menni.

Jimin nyalogatta a... kézfejem. Igen, a kézfejem. Arra keltem, hogy Jimin nyalogatja a kézfejem a forró nyelvével. Ami eléggé nedves is volt, ezért félkómásan még csodálkoztam is, hogy miért nem érzem a nyáltócsákat a kézfejemen, de egy kis pislogás után rájöttem, hogy mivelhogy nem ugyanazt a pontot nyalogatta; a bőröm gyorsabban szívta be magába a nedvességet, vagyis ugye Chim nyálát. Na, jóreggelt..
~Te mindíg kanos vagy?~kérdeztem halkan. Pár órát aludhattunk. És miért nem vagyunk a pólómban? Kibújt belőle? Valószínűleg, mert rajtam van egy fehér póló, rajta pedig semmi..
Sherlock, te vagy az?
~Miért, te talán nem vagy az mindig?~dobta vissza a labdát.
~Nem.~
~Arra kíváncsi vagyok..~
~Megmutathatom..~ folytattam halkan.
~De nem most.~ zárta le a beszélgetés ezen szakaszát erősen, magabiztosan Jimin.
~A számból vetted ki a szót.~mosolyogtam el kómásan mintha hónapokig részeg lettem volna, nem fürödtem volna és be lettem volna szívva plusz egész végig egy több kilós vastömb lett volna az izmaimra szerelve, és én most lennék túl a másnaposságon, most fürödem volna le végre és a vasak leszedése után kaptam volna még egy masszázst is, aztán másnap egészségesen felkelnék mint akit teljesen lecseréltek. Rámfért az alvás. Na nem mintha bárhol és bármikor nem tudnék aludni. De ez most kifejezetten jó volt valamiért.
~Yoongi, segítesz?~ kérdezte Chim, miközben puszilgatni, aztán egyre érzékibben csókolgatni kezdte a kezem.
~Nem.~ megőrít, annyira csodálatos.
~Én is leszoptalak.~ dorombolt most már a tenyerembe, majd körbenyalt rajta, amire kitört belőlem egy halk, kéjes sóhaj. Jimin reménykedve felkapta a fejét, de nem akartam engedni neki. Ki kéne találni valami választ de olyan szépek a szemei..
Na jó, ne legyünk nyálasabbak, mint amennyire nyálasak alapból lennénk.
~Felelsz vagy merszből.~ nyögtem ki végre.
~Senki nem monda hogy nem folytathatjuk. Felelsz vagy mersz?~hú de elszánt.
~Hé, hé, nyugi. Előbb mesélj. Mit csináltál amíg aludtam?~
~Elmendtem mosdóba, ettem almát és fogatmostam..~
~És még?~
~Nincs "és még", negyed órája keltem.~
~Ühümm. És miért akarod megenni a kezem?~
~Azért mert finom.~ válaszolt szinte azonnal, amin egy kicsit meglepődtem mert azt hittem hogy erre nem nagyon tud majd mit mondani.
~Mivan?~ nyögtem ki éretten és értelmesen.
~Mondom finom.~
~Tudom, nem vagyok süket..~ültem fel lassan, rendesen felkelve.
~Akkor?~
~Hát.. valószínüleg csak fáradt vagyok még mert most keltem, de egy kicsit sokkolt a tudat, hogy finom a kezem..~ültem fel, megdörzsölve az orrom.
~Pedig nagyon finom és puha. Szívesen megenném de azzal elrontanám és az hogy ténylegesen beleharaphassak elérhetetlen, mert nem akarom elrontani a tökéletességét.~ bámulta Chim a kezem tovább, mint valami megszállott.
~Tőlem beleharaphatsz, nem fog fájni.~erre egy olyan fejet kaptam válaszul, amiből még a vaknak is lejött volna, hogy Jimin össze van zavarodva, csak úgy pattog a légkörben az értetlensége és egy kicsit kételkedik is. Vagy csak hülyének néz.
~Azért nem fájna, mert magas a fájdalomküszöböm. Nem fog fájni, Jimin.~ erre csak nagy szemekkel pislogott rám mint egy óvodás. Istenem de cuki hogy most így megszeppent..
~Tuti?~kérdezte aranyosan, picit fentebb húzott szemöldökökkel, felnézve rám.
~Próbáld ki és megtudod.~erre félénken és lassan elkezdte cirógatni a szájával a kézfejem, miután odafordította a fejét és lehajolt hozzá.
~Mit csinálsz?~kérdeztem, próbálva összerakni, hogy mi ez.
~Előkészítem.~
~Aha...~ csuktam be a szemem, amikor a forró nyelvével is elkezdte "előkészíteni a terepet".
Érzékien csókolta széjjel az érzékeny és vékony bőröm, ami alól tökéletesen kidoborodtak az ereim. Ezt Jimin könnyen észre is vette és végigfuttatta a nyelve hegyét rajtuk. Egyesével.
~Emlékszel mit mondtam elalvás előtt, vagy már aludtál?~kérdeztem csukott szemmel élvezve a munkáját.
~Aludtam..~lehellte rá a kezemre, már automatikusan a paplannak dörgölve magát. Huhh de kanos. Nem lesz könnyű dolgom vele..
Egy pillanatra ránéztem a függönnyel takart ablakra és észrevettem, hogy ahhoz képest hogy délután van, nagyon sötét kinn az ég. És igen, ezt a függönyön keresztül is látni.
~Na jó, hát.. csak annyi volt hogy.. ha elmondom akkor én jövök ki rosszul belőle.~
~Annál rosszabbulh, minth ahogyh amúgyis kijönnélh?~
~He?~
~Tudomh... öhm.. tudomh hogyh mith mondtálh. És mosth azth ish fogjukh csinálnih..~hunyta be a szemeit lassan és érzékien tolva az ágyam tovább. Uhh..
~De mitől.. hogyan lettél ilyen kanos?~ elmosolyodott egy picit de azonnal lelohadt a mosolya amint jó oldalt dörzsöltetett meg a péniszén a paplannal.
~Rosszh helyenh volth a seggemh..~sütötte le a szemeit. Hogy megmondtam!
Az elégedettség kiülhetett a fejemre mert nyüszített egyet és lehajtva a fejét markolt bele a lepedőbe pár centire tőlem. Az összegyűrt lepedő meg szegény olyan mintha satuban lenne. Nincsen megkegyelmezős hangulatában a srác az tuti.
Ja és most irányítható állapotban van.
És mindenki tudja hogy ez mit jelent..

De még érdekel pár dolog..
~És miért vagy MOST ennyire kanos?~
~Ögh.. Felszaladh ahh figymámh...~válaszolta már most elmélyült hangon. Aztajóélet..
~És.. mi lesz a harapással?~
~Mindjárth..~nyüszített. Én nem tudok kiigazodni ezen a srácon.
Becsukva a szemem halgattam a nyögéseit és arra gondoltam, hogy most elképesztően nagy ingert érzek arra hogy megöleljem.
De nem sok romantikus pillanatot hagy nekem Jimin, mert remegő ajkakkal mar bele a kézfejembe. A nyála miatt nem tud beleharapni rendesen és elcsúsznak a fogai a bőrömön, de így is olyan nagyon.. szeretem. Vagyis..
Valószínűleg csak érzelgős perceim vannak, foggalmam sincs mitől. Talán az eső. - Ugyanis tuti attól van sötétebb ilyenkor kinn. Errefele télen még nincs ilyen sötét. - De jobb ha hanyagolom mert Rómeót játsszva nem tudok dugni, márpedig úgy tűnik, hogy Jimin nagyon arra utazik. Legalábbis a pillanatnyi viselkedéséből itélve. De az is lehet hogy ma enyém lesz a Júlia szerep..
Vagy nem. Mert domináns vagyok. Igen.
Jimin folytatta a harapdálást de mindíg elcsúszott a szája meg a fogai a kézfejemen. Elképesztően izgató volt.
~Jimin...~kezdtem egyre izgatottabban, egyre őrültebben verő szívvel.~Én.. én el...~
~Ighen!~
~De azt sem tudod mit akarok mondani..~
~Deh! Igenh, kezdj e tágítanih!~ oh..
~És hogy.. hogyan..~ nem értettem hogy hogyan jött rá két szóból arra amire gondoltam..
~Gyorsanh..!~nézett fel rám egy jelentősségteljes pillantással, a csípőjével meg egyre rosszabb helyeken körözve, mert a makkja már a combomat nyomta..
Azt hittem teljesen kilessz mostanra, de látszik hogy tele van energiával.
Mikor Jimin látta hogy elvarázsolódtam vagy mi, erélyesen rámszólt.
~Kezdh márh elh!~
Na nekem ne parancsolgasson.

Ezt most megszívtad ChimChim..
Szinte érzem ahogy valami fekete, beteg, erotikus érzés ellepi az egész elmém.
És szinte látom ahogyan teljesen befeketedik a szemem a vágy miatt.
~Naaa..!~sürget Jimin nyüszítve egyszer lemélyülő, egyszer meg felszaladó hanggal. De már nem hallom meg amit mondd. Teljesen hiába.
Lassan odaemelem a kezem a szájához és elfogultan az érzéstől fogom be neki. Össze van zavarodva. Egyre nagyobb területet markolok be enyhén a tenyeremmel és az ujjaimmal a szája környékén és egyre inkább nem érti az egészet de amikor rájövök, hogy erre van a masszív ragasztószallag, elengedem a száját és azonnal hagyja az azon való gondolkodást Jimin, hogy ezt miért csináltam, mert ugye ha nincs probléma akkor nincs min gondolkodni.
Hát igen, MÉG nincs probléma.
Gyorsan felállok az ágyról és a kanos Jimint egy pillanatra magára hagyva sétálok a szekrényhez, hogy az ittmaradt játékok közül kivadásszak párat aminek a hasznát vehetem. Sírni akarom látni Jimint és az életét is lefuttatni a könnyáztatta szemei előtt amikor végre, brutális erősségű, a testét rángató erővel; elmegy a többórás kínzástól.
Ajajj.. ezek a mocskos gondolatok nem tesznek jót.
Leguggolok, hogy könyebben benyúlhassak a dobozok aljára. Előhúzok egy buttplugot. Ez nem kell.. Visszateszem. Még egy picit meg is rázom a fejem. A másik dobozba kezdek el matatni. Találok egy bilincset. Nem ezt keresem, de... de a fantáziám nagyon beindult a gondolatra, hogy Jiminie kezei hátra vannak bilincselve, amikor.. na igen ezt évekig részletezheném, szóval inkább csak megteszem, nem kell hogy ennyit gondolkodjak rajta.
..Jó, nem tudom visszafogni magam.  Először is megharapnám a nyakát, aztán felemelném a seggét és lenyomnám a hátát, hogy belenyalhassak a... várjunk csak. Nyalás!
Na bezzeg ilyenkor gyorsan dolgozik az agyam!
Felpattanva dobom hátra az ágyra a bilincset és futok ki a szobából, egyenesen a konyhába. Majdnem nekimegyek az ajtónak de olyasmi jutott az eszembe, amit kötelező kipróbálnom. Kibaszom a hűtő ajtaját és vigyorogva vizslatom a paradicsomokat. És azt a zacskónyi epret és a kocka jegeket is.
Gyorsan kikapom őket a hűtőből, aminek az ajtaját lábbal berugom, miközben kinyitom a mikróét. A paradicsomokat gyorsan négyfelé vágom egy a közelben hagyott késsel és bedobom őket a mikróba, amit fél percre állítok be. Az epret kapkodva megszabadítom a zöld leveleitől és beledobom őket egy koszos edénybe. Annyira hülye vagyok..
Gyorsan kiveszem és megmosom őket, majd pont miután a mikró lejárt egy tiszta edénybe teszem. Mellé a forró, omlós paradicsomokat. Aztán a jegek.. hát azokat még a műanyagban viszem fel, amiben kockává fagytak. Faszság volt a paradicsomot az eper mellé tenni de legalább nem kevertem össze, min valami elbaszott salátát. Na most már mindegy..
Felkapom az egész cuccost és sietek vissza mert a forró paradicsomok miatt ég a tányér, és vele együtt a kezem is..
Az utólsó métereket futva teszem meg, mert ég a kezem mint a halál, majd gyorsan ledobom pár centi magasságból a tányért az éjjeliszekrényre. Utána a jeget a másik kezembe fogom, hogy lehűtse. Végül azt is leteszem amikor már nem fáj annyira és csak ekkor fordulok az ágy felé. A látványra konkrétan összefut a nyál a számban. A bilincs Jimin kezén van, hátrakötve az alkarjait (foggalmam sincs hogyan vette föl) és nyűszítve tologatja a seggét a levegőbe.. hát ezek szerint levette az alsóját..
~Yoongih, vedd leh! Olyan hülye vagyok.. Elkezdtem.. tágítani magam, aztán megbilincseltem magam, de utána nem értem elh a lyukamh.. nézd!~ siránkozik, hátra nyújtva a kezét, de tényleg nem éri el vele a pulzáló lyukát.
Nyüszítve feszíti C alakba a hátát, hátha attól eléri amit akar, de azt a fájdalmas görbületet már nekem szenvedés végignéznem, így végre kinyitnám a számat, de elfelejtetem lenyelni a nyálam, ezért kifolyik belőle valamennyi a résnyire nyitott számon. Mire kapcsol az agyam, a nyálam fele már leesett a parkettára. Gyorsan becsukom a számat és lenyelem a maradék nyálamat, majd lassan odasétálok Jiminhez, bámulva a már néha néha pulzáló lyukát. Mikor odaérek már végképp nem tudom visszafogni magam a kangörcs miatt , ezért a nyüszítő srác hátát két kézzel lenyomom és máris alig hallom a nyivákolását. Na nem csöndbe maradt a mozdulatomtól, csak elkezdett zúgni a fülem attól, hogy így méginkább ki lett nyomva a feneke. Mögé térdelek és belehajolok a seggébe. Az arcomhoz közel pulzál a lyuka, a farkamnak pedig kedve támad azonnal a végletekig megviseltté és a dörzsöléstől vörössé dugni azt a kis nyílást ami szinte imádkozik azért hogy benne legyek. Mint egy feketelyuk.. előre tudom, hogy a legszívesebben be se akarom majd fejezni a tágítását, de ahhoz túlsáságosan kéjesen szokott nyögni Jimin közben, ezért inkább.. igen..
Bámulom a lyukacskát és arra gondolok, hogy most rögtön nyíltra akarom nyalni, hogy minél előbb tönkretehessem. Széjjel akarom nyomni a farkammal, amikor beletolom. De előbb érezni akarom az ízét. Aztán pedig megetetem vele azokat a forró, omlós paradicsomokat amiket a mikró majdnem megolvasztott de még nehezen egybemaradtak. Ugyanezt akarom tenni ezzel a lyukkal. Szétbaszni.
Le is veszem az alsóm, hogy azzal már ne legyen baj.
Kiélve a függőségem és a kangörccsel megspékelt vonzalmamat; dugtam ki a nyálas nyelvem és hajoltam közelebb a lyukhoz, hogy érezze ahogyan lélegzem a közelében. Ígymaradtam egy ideig. Addig vártam amíg nem remegett Jimin egész teste a közelségemtől. Akkor lassan, higgadtan odanyomtam a nyelvem, ami elcsúszott a nyálamon ami alatt pedig ott volt az az éhes lyuk és én egyre kevésbé tudtam visszafogni magam.. Jimin pedig olyan nőieset nyögött, hogy egy pillanatra beijedtem, hogy rossz ember van előttem. De ezzel hosszútávon persze csak azt érte el hogy a farkam lüktessen egyet. A fasz se fog ijedezni kinyalás közben, főleg ha ezt a mesterien, kínzóan, angyalian gyönyörű lyukat meglátja ami szinte sír és könyörög azért, hogy rontsam meg. De most még csak kényeztetni akarom aztán pedig szétnyomom a péniszemmel.
Behunytam a szemeimet és teljes beleéléssel kezdtem el nagyon lassan és nagyon érzelmesen csókolgatni a lüktető lyukat, amire Jimin teste egy két megrándulással és automatikus rugásokkal felelt.
Nem hazudok amikor azt mondom, hogy finom volt. Tényleg az volt. Nem tudom mit talált a fürdőmbe amíg aludtam, de azt tudom hogy nem csak mosdón volt mert ahhoz egy fiúnak nem kell negyed óra. Szerintem gyorsan le is tusolt és be is kente valamivel a lyukát mert elképesztően édes az illata. Bele tudnék fulladni, annyira tömény. Találhatott valami itthagyott parfümöt vagy testápolót.  Annyira erőteljes illatú hogy fullasztani lehetne vele embereket. Na nem azt mondtam hogy nem szeretek fulladozni. Az ilyen helyzeteket meg kifejezetten szeretem. Na meg az olyan helyeket, ahol nem tudsz lélegezni se a párától, se a parfümtől és ha ez nem lenne elég; még a füsttől sem látsz rendesen. Ezt is jutattja az eszembe valahol tudat alatt, talán ezért is tetszik ennyire. Na meg.. SEGG, baszki.  Ráadásul ilyen jó..
Eszembe is jut hogy nekem ezt a jó segget ki kell tágítanom.  Megmarkolom hát, széthúzom a két partját és az orromat odanyomva nyalom szét a szájammal össze vissza, kontrollálatlanul. Mintha még az elmém is összefolyna. Szétolvadt a külső világ. De nem csak számomra. Jimin is annyira elengedte már magát és a nyögéseit, hogy egyértelmü, hogy nincsen magánál.
Olyan szabadnak érzem magam mint amikor rockot hallgatok. Erre a gondolatra elmosolyodtam, de a hülyeségeimre úgy tűnik Jiminnek nem volt ideje, mert hátranyomta a fenekét egyenesen rá az akkor kidugott nyelvemre ami úgy állt, mint egy oszlop, előrefele, mert nemrég a nagy nyalintásokról áttértem a nyomkodásra a nyelvem hegyével és hát úgymaradt.
De az egész annyira meglepett, hogy gyorsan visszahúztam a nyelvem a számba és féltem hogy lenyom a seggével vagy valami veszélyeset csinál a nagy kanosságában, szóval automatikusan megnyomtam egy kicsit a seggét, hogy visszatartsam a kéjelgés hevében, mert nem tudtam mit akar. Hát az egészet egy pár másodpercnyi masszírozásnak tekintette és egy sok sok levegővel járó, puffanásra hasonlító nyögést hallatott.
Nem tudtam mit akart eredetileg de már egyántalán nem is érdekelt. Minden figyelmem rá szegeződött miután meghallottam azt a nyögést. Az elmémet kéjes képek lepték el, én pedig megbabonázva, figyelmesen kezdtem a seggén pihentetett kezeimmel markolgatni az izmos párnáit. Közben már alig hallva odatettem a nyelvem a lyukához és lassan bedugtam. Jimin reakciói elképesztőek voltak. Már nekem fájt a nyakam a látványtól, amikor megláttam hogy majdnem hátra tud rám nézni annyira hátracsapta a fejét. A háta megint befeszült, a feneke pedig természetesen hozzá lett nyomva az arcomhoz, de már számítottam rá, így hagytam neki.
Elkezdtem mozgatni a nyelvem, mire Jimin nyögései egyre lihegősebbé, egyre sóvárgóbbá váltak, ami miatt alig bírtam arra figyelni, hogy a nyelvemmel legalább azt az egy ujjnyi helyet ki tudjam tágítani.
Mikor már zsongott az agyam és Jimin is olyanokat sóhajtott, hogy "igyál kih" ; abbahagytam egy utólsó puszit hintve a lüktető felületre, hogy tudja hogy ezt lezártam és hogy ebből ennyi járt. Már amúgy is olyan zsiboly kavarog az agyam egyes pontjain, mintha összemosnák a lofi-hiphopot egy kis metálall, szóval úgy érzem nagyon gyorsan be kell jutnom abba a lyukba, ami a farkam mellett a zűrt és a gondolataimat is beszívná magába.
Ezekkel a kínzó görcsökkel teszem oda két ujjam a nyíláshoz, aminek a tapintására azonnal elmegy az eszem egy része. Na ez kell nekem..
Betolom az ujjaimat és ahelyett hogy végignézem, most kivételesen becsukom a szemeim a tűzforró benső érzésére. A probléma csak az, hogy az eddig ellazult lyuk most úgy cuppan rá az ujjaimra, mintha valami múlna azon, hogy sikerül e neki. Hát ez nehéz lesz..
Megpróbálom jobban kitágítani azzal, hogy megmozgatom benne az ujjaimat, de úgy tűnik hogy ez hülye ötlet volt, mert egyre erősebben szorul rá az ujjaimra a lyuka. Áh, basszus..
Egyszerűen nem tudom kitágítani. A nyelvemmel könnyebb volt, de haladni kéne, mert addig duzzad a farkam amíg szét nem pukkad, ami nem lenne jó ötlet, szóval..
Valahogy rá kell vennem, hogy lenyugodjon. Vagy..
Ja, vagy megdugom így.
De nem akarom, hogy fájjon neki. Talán még élvezné is, de akkor sem akarom, hogy fájjon neki.

..na jó, ha akarná akkor megtenném, de-
Dugjunk már, nem értem mi ez a sok baszakodás! Elég lenne bele tennem a farkam a seggébe, mit kell ezen ennyit cseszekedni?!
Fel fogok robbanni, a kurva életbe is!
Már fáj!

Egy szusszanással dobtam le a fejem a hátára, és fel is adtam a romantikát.
~Jiminh.. nem tudlak kitágítani. Most ...vagy próbálj meg megállítani, vagy egyezz bele, de gyorsan dönts, mert nem bíromh már sokáig.. nagyon izgató vagy..~ pánik helyett viszont végre nyugalmat éreztem Jiminből áradni. Nem vettem igennek, de tudtam hogy mi felé haladok esélyesebben..
~Szheretnémh.. szeretnémh ha..~ na, ez az! Mondd már ki!
~..ha betennéd ah makkod és úgy tágítanálh..~na eddig bírtam.
Kész.

Megremegve toltam be a farkam az ujjaim mellé.
Egyszerűen nem bírtam ki.
Mikor belemártottam magam a forró szűkességbe, az ízeiben remegő test egy rekedtes "O" sorozatot préselt ki magából, amit Jimin nem tarthatott vissza. Az a test egyszerre izgult félt és élvezte, akarta a egészet. Remegett, éhezett, szinte vacogva remegett érte, éhezett rá...
Belülről masszíroztam egyre kifelébb Jimin lyukát, egyre csak a két széle felé húztam az izmokat, de nem tágult.
Én tényleg megpróbáltam visszafogni magam egészen addig a pillanatig.
Meg kell érteni, hogy egy idő után nekem is sok lesz ez az egész.
Az ösztönök ellen én se tehetek semmit.
Szóval remegve löktem magam egyre bentebb az ujjaim mellé, amiknek a jelenléte már fél másodperc alatt felcseszte az agyam, ezért gyorsan kihúztam őket. Utána egyre megállíthatatlanabbul mozogtam. Meg se hallottam Jimint. Habár a nyelvemmel ellazítottam annyira, hogy ne fájjon neki, és vagyok elég síkos ahhoz, hogy ne sértsem meg belülről. Na meg az én farkam nincs is olyan széles. Nem fogom szétszakítani.
Viszont a prosztatáját annál könnyebben eltalálom, mert széles nem vagyok, de hosszú igen..
Egy-kettő mély lökés után kicsit enyhült a kanosságom, így meghallottam Jimin lihegését.
Így sem tudtam leállni, csak lelassítani és egy bő fél perc lihegés és egyenletes lökés után megkérdezni Jimint, hogy nagyon fáj e neki, amire megrázta a fejét, mutatva, hogy nem.
~Ésh..-löktem mélyebbre, összeszorított szemekkel- erősíthetekh?..~nyögtem ki nehezen, amit akartam.
Túl nagy volt az élvezet, nem volt már agyam és energiám a beszédre.
~jóóÓÓH!..~nyögte, amikor nekilöktem magam a prosztatájának.
Csukott szemmel hajoltam rá teljesen a hátára, kutya pózban tömve szegényt, aki azt hitte amikor megkért arra, hogy tágítsam ki; hogy nem fog ilyen gyorsan történni minden.
Annyirszor nyomtam neki a makkomat a prosztatájának, és annyiszor súroltam meg, amennyiszer és amilyen erősen csak tudtam. Az elvakító köd ellenére is azt akartam, hogy nagyot élvezzen.
Tudtam, hogy látni nem fogom, de érezni igen és azt akarom, hogy előbb menjen el. Az mindíg megadja nekem is az utólsó taszítást az orgazmus peremén állva.
Egyre gyorsuló tempóval toltam Jiminiet, próbálva neki is élvezetessé tenni a dolgot, de az egész érzés annyira elvette az eszemet, hogy mondhatni önzően nyomtam bentebb és bentebb magam, minden lökéskor.
Jimin lüktetése alapból megőrjítette a péniszem, de amikor elkezdett mozogni a háta és férfiasan morrantgatott fel egyes lökéseimnél - azt hittem belespriccelek.
Gyengének mondtam volna magam akkor, ha lett volna vér az agyamban.
Volna..
De még azt se fogtam fel, hogy Jimin nekem üvöltözik. Akkor hogyan gondolkozhattam volna?
Na de vissza a témához.
Jiminie szerencséjére az egyik kisebb lökéskor került belém annyi lélekjelenlét, hogy hirtelen elkezdjek hallani. Mintha kivettem volna a fülesem.
A farkamnak tetszett az üvöltéssorozat, de a szívemnek már kevésbé, hogy nem tudok leálli.
~Lassítsh! Oogi! LassíTS! ÁH!!
Túl mély! Aaaaaaaaaah..!!!!-~sivított fel szegény, de olyan közel éreztem magam az orgazmushoz, hogy nem tudtam leállni.
Sőt. Egyre csak gyorsabban, és gyorsabban kezdtem dugni.
Embertelen tempóban, ahol már NEM LEHETETT leállítani semmi áron.
Odanyúltam a farkához, és a lökéseimmel mozgattam kettőnket, miközben a csúszós péniszén, remegve mozgattam a kezem. Egyre csak haladtam az aktus vége felé, tudva, hogy Jimin prosztatája felé lökök, amikor Jimin hirtelen olyan mélyről nyögött fel hogy hosszú hosszú másodpercekig csak az egyre hangosodó, aztán magasodó, aztán vékonyodó hangját hallgattam miközben gyorsan remegve, már meg se próbálva lenyelni a nyálát; elélvezett. Én erre majdnem elélveztem, de mégsem. Ennél egy kicsivel több idő kell azért hozzá. Tovább tolom, vészesen közeledve a végéhez és amikor megérzem, hogy az ondóm robbanni fog; kihúzom teljesen a farkam és egy utólsó lökéssel mártom vissza magam remegve Jimin fenekébe, ahol percrepontosan akkor amikor tövig benne vagyok; kilő a spermám. Az orgazmus hevében még bele is martam a fogaimmal a vállába. Nyálasan csúszott el rajta a fogam, ami valahogy csak felerősítette a remegésem.
És ennyi. Csukott szemmel kihúztam magam belőle és ennyi volt. Gyors volt. Nagyon. De nem bírtam visszafogni magam.. Nem lehetett.
Egy nagy adag beszorított levegő kifújásával estem rá Jiminre, odanyomva a fejem a hátára, hogy érezzen egy kis törődést is. Aztán egy fél percnyi nyugis pihenés után felültem, megfogtam a bilincset és kinyitottam az ágy valamelyik sarkára söpört kulccsal.
Jimin boldogan recsegtette ki a kezeit és nyomoggatta meg a csuklóját.
Most hogy így belegondolok sokszor kell a csuklóját masszíroznia miattam.
Megintcsak egy szemétnek éreztem magam, de annyira fáradtan dőltem Jiminre, hogy (hozzábújva); elaludtam.
Nem tudom, hogy ő elaludt e, én csak kifulladtam és bealudtam rajta. Szar vagyok de ez van, fárasztó dolog a dugás.
Később arra keltem, hogy valaki simogatja a fejem, és egy szívet éreztem dobogni az arcom alatt. Boldogságot éreztem, és nem törődve a következményekkel; mosolyogva néztem fel Jiminre.
~Szia~ baromkodtam, mire gyorsan visszacsukta a szemeit; eljátsszva, hogy alszik. Mekkora egy butus ez is.
~Kéne ruha..~ kezdtem dumálni, de mielőtt rendesen belevághattam volna a témába, dörgött egyet az ég és Jimin felkapva magunkról a takarót ~amit akkor teríthetett ránk, amikor (valószínűleg azért mert fázott) felkelt. Ekkor fordulhatott is meg alattam~ szinte kidurrant alólam, és azonnal kifutott, hogy a másik szobában, a legnagyobb ablakom elé leülhessen, az otthagyott székre, és bámulhassa a zuhogó esőt. - mint utóbb kiderült számomra ugye, mert onnantól nem tudtam először, hogy mit akar, amikor kirontott alólam a takaróval. Csak annyit vettem észre, hogy volt Jimin, nincs Jimin.
Így hát felkaptam egy alsót valahonnan és magamra húztam a fehér pólómat. Aztán Jimin után indultam a másik szobába még egy alsóval és valahonnan előszedtem egy pólót neki is, hogy rajta is legyen valami.
~Szia..Mit nézel?~ kérdeztem, mintha nem tudnám, hogy az esőt nézi - tudtam, de biztos akartam lenni a dolgomban. Közben odaadták béki a ruhákat, amiket fel is vett.
~A vihart.~mesélte csillogó szemekkel. Teljesen kitágult a pupillája a látványra. Nekem úgy tűnik szeretheti a viharokat..
~És miért nézed ilyen csodálattal?~mosolyodtam el egy kicsit, miközben mögé álltam, majd átkaroltam a két kezemmel és a vállába hajtottam a fejem. Onnan néztem ki én is az ablakon. Tényleg elragadó látvány.. Jimin és a vihar is. Mintha.. Nem is tudom.. Lenne valami mögöttes jelentése ennek a képnek odakinn. Ezért is tetszhet annyira Chimnek. Ez az egész tele van érzelmekkel. Mint mostanában én..
~Mert imádom..~jelent meg egy kissebb mosoly az ajkán és a szemei újra megcsillantak, amikor dörögve csapott le egy villám. Mellesleg nem is olyan távol..
~Kinyissam az ablakot, hogy jobban halld a hangokat?~suttogtam a fülébe mire csak rám nézett, a még vihartól keletkezett csodálattal az arcán és bólintott egy rövidet, majd gyorsan vissza is fordította a fejét. Átnyúltam Jiminie válla felett, hátrahúztam a széket, (Jiminnel és a köré csavart takaróval együtt, hogy ne üsse arcon a befelé nyíló üveg) és finoman kinyitottam az ablakot.
~..zavaros...~suttogta Jimin maga elé, ahogyan az eddigi áhítattal nézte tovább a zuhogó esőt, ami egy fátyolos függönyt formálva zúdult le a kavargó felhőkből. Akkor elkezdtem gondolkodni valamin. Jimin.. lehet hogy valójában egy olyan ember, aki nagyon is hasonlít rám. Az is lehet, hogy mélyen belül egyek vagyunk.. Láttam az arcán azt a csodálatot, amit én is érzek a hasonló dolgok iránt. Láttam a szemében azt a csillogást, láttam ahogyan kitágult a pupillája, és szinte éreztem a levegőben az imádatát. Olyanok voltak az érzései, mint egy parfüm amivel befújta magát. Egy aura amit én átlátok..
Eközben a távolban nem lehetett látni semmit sem a ködtől.. Az egész olyan.. felfedezésre váró képet festett.. Azt sugallta, hogy minden egyes részét kutassam fel és jól figyeljem meg, hogy aztán az amit látok érzelmekké változhasson át bennem és akár ezzel ösztönözzenek valamire...
Ha egy kicsit is messzebb néztem, elhomályosodott minden ami ott volt. A köd elfedte, így titokzatossá varázsolva a már (számomra) régóta ismert és megszokott teret. Közben ahogyan néha látni lehetett egy két alakot vagy alakokat amik egy egy villámláskor kirajzolódtak a sötétben (például fákat, lámpaoszlopot.. Erre emberek nem járkálnak. Jimin se tudom mit keresett akkor ott.) .. na az festői képet nyújtott. Főleg így Jiminiet ölelve. Tele lettem ihlettel. Ki kéne írnom magamból. Vagy el kéne zongoráznom..
Csodáltuk ezt a mély, mögöttes tartalmakat magában rejtő képet, ami egy kész történetet mesél el a pillanat alatt.. Legalábbis számomra egy történetet mesélt el, ahogy a fák hajlongtak, mintha a lelküket nyomta volna valami.. A sírást, a szenvedést, a kínlódást és a gyötrelmet juttatják az eszembe.. És az az esőfüggöny.. Elképesztő.. Mintha valaki megnyitotta volna a megtisztulás zuhanyát, hogy azt a világra irányíthassa, vagy az égen valahol, valaki keservesen folyatná a könnyeit. Erről egy kisfiú jutott az eszembe, aki a sarokban sírdogál, mert az árvaház ajtajában hagyták a szülei, és több nap után se tudta feldolgozni a dolgot. Túlságosan beléjük szeretett, húzta vissza a szíve. Az együtt töltött pillanatok, azok az örömmel telt kacajok most csak marcangolták a szívét. A régi boldog emlékek megszűntek létezni. Semmit sem jelentenek többé. El akarja őket felejteni. Hiszen belülről szétőrlik a gyermek lelkét.. Csalódott.. Teljesen kilátástalannak látja az életét. Mire volt jó az a sok szép emlék, ha most már csak lassan megemésztik belülről? Miért történt ez vele? És hogyan? És mit ért az a része az életének, amikor boldog volt? A gyerekes pillanatok; ha most széttépik a szívét..? A kicsi lelke egy hét alatt keményedett meg. És egy áttörhetetlen jégfal nőtt köré. Ez a gyerek azóta is a maszkját viseli, hogy ne lássák az emberek rajta a letörtséget.. Hogy ne lássák azokat az átsírt heteket és a maradandó tépésnyomokat a szívén. És azóta sem engedte szerettetni magát, a csalódás fájdalmai nem is hagyták volna neki. Kísértették volna és emlékeztették volna őt arra az átsírt pár hétre, egyedül egy szobában, gyűlölve a világot. Undorodva tőle..
~Tudod.. ha azt mondanák válasszak valakit aki megtestesíti ezt a képet.. A vihart.. Én téged mondanálak.~
~És miért?~ ha tudnád mennyire leír engem ez a kép Jimin..
~A durvaságától.. Ez..~mutatott ki.
~Amit itt látsz.. csak úgy sugározza magából a dominanciát..~ nézett továbbra is ki az ablakon,ezért nem látta a gúnyos mosolyomat.. Mien naiv is vagy Park Jimin. Hiszen amit látsz az tökéletesen leír engem és az érzéseimet.. De ahogy ismerlek rájössz majd magadtól.
~Én inkább az otthont látom benne nem a dominanciát, mert én csak akkor érzem otthon magam, amikor esik az eső, vagy vihar van...
De most már gyere aludni~suttogom a nyakába a végét.
~Nem maradhatnánk még egy kicsit?~suttog ő is és végre belenézett a szemeimbe. Öröm látni hogy amikor rám néz, a csodálat nem tompul el a szemében.. Édes.
~..Van egy ötletem, gyere!~húzom fel a székről szegényt és futok vele egyenesen a zongorámig. Túl sok emlék és ihlet tört fel bennem. Ki kell játszanom magamból az érzéseimet.
~Egyántalán nem vagyok annyira domináns, mint amilyennek hiszel.~mondom, miközben előhúzok valahonnan egy széket és az addig sokkolt Jimint lenyomom rá a vállánál fogva, mellém. Utána leülök, felhúzom a billentyűket fedő fát, és áhítattal nézek végig rajtuk. Uhh.. az a vihar tényleg sokmindent idézett fel bennem.. Habár nekem (az otthonérzeten kívül persze) inkább a gyötrődés jutott róla az eszembe. De hát a kettő össze is tartozik bennem, szóval mondhatni magamat látom a viharban.. De persze mindenki azt látja az adott képben, amit látni akar. Amilyen emlékek vagy gonolatok benne kuszálódnak össze, ezzel egy érzést kiváltva az emberből. Furcsán csodálatos dolog a gondolkodás..
~Hyung..Mit játszol majd?~riaszt fel Chim az álmodozásból és kiváncsian mered rám. Ilyenkor olyan édes. Mondjuk.. mikor nem az?
~..ömm..még én sem tudom..~az ihlet jön magától. Majd meglátod Jiminie. Meggyújtottam a levendula gyertyákat a zongora tetején, és lefújva az enyhén poros fekete~fehér billentyűket kezdtem el játszani. Az utcai lámpák még odavilágítottak valamelyest, ezért láttam is a zongora billentyűit.

Ez a hangszer olyan tökéletesen ki tudja fejezni az érzéseimet..
Egy rövid és könnyű dallamot játszottam el, ami Chim halványan mosolygó arcát elnézve nem is lehetett olyan rossz. Felbátorodva játszottam el utána több "művem" is neki.
~Ez olyan megnyugtató..~ mosolygott, miközben a kezeimet figyelte, majd ráhajtotta a fejét a vállamra. Egy pillanatra lesokkoltam és mindent abbahagytam amit elkezdtem. Totál lefagytam. Ezt észrevette és halk bocsánatkérések közepette akarta leemelni a fejét a vállamról, de addigra felébredtem és gyorsan vissza is nyomtam a fejét a "helyére", amire egy halk, nyüszítő hangocskát adott ki. Erre hirtelen jobb kedvem lett és folytattam is a játékot.
~A levendula hatása..~mosolyodtam el én is. A legkisebb mosolya el tudja felejtetni az összes rossz dolgot ami valaha történt velem.. E miatt persze egy újabb ötletem született, ezért elkezdtem azt is játszani.
~Hmm? Ja, hogy ezért hiszed azt, hogy megnyugtató. Yoongi én a játékodra értettem.. Ez például éppen érdekes..~suttogta, és jobban hozzábújt a vállamhoz.
~Igen.. De nagyon sok másféle érzelmet is kifejez. Ne csak egyre koncentrálj...~
~Ne tanítgass~ vigyorodott el álmosan, csukott szemmel.
~Igenis, kapitány.~
~Jajj, ne kezdd megint! Inkább..~
~Mondjad.~
~Játszd el a legszomorúbb dalt amit ismersz.~ látom a vihar nem csak rám van hatással.
Finoman rátettem a hosszú ujjaimat a fehér billentyűkre, majd beállítottam őket azok felé a billentyűk felé, amikkel a darab kezdődik. Lenyomtam őket és a harmónia tökéletes megtörtségét és depresszív hatását halggatva és átélve játszottam tovább, egyre inkább beleélve magam a zenélésbe, amikor Jimin finoman lefogta a kezeimet. Összezavarodva néztem rá. És azt elmondhatom, hogy azokba a száraz, üveges, merengő szemekbe egy pokol volt belenézni..
~Fejezd be.~utasított én pedig engedelmesen engedtem le a kezeimet.
Nem kellett hogy rákérdezzek, azonnal elkezdte mesélni, hogy miért szakított meg.
~Volt amikor nagyon sokat hallgattam ezt a számot. Egyszer sírtam egy barátommal. Nagyon sok ideje húzta már az agyam a rengeteg gondolat és minden nap a depresszió és a nem depressziós de nem is mennyeien vidám és normális élet között táncoltam. Nagyon kevesen múlt mindíg hogy merre borulok le, vagy hogy is mondjam ezt.. És egy napon már nem bírtam tovább és ráüvöltöttem. Teljesen ki voltam akadva a gondolataimtól, attól hogy megint majdnem depresszióba estem, hogy nem tudom elengedni a vele való emlékeimet és hogy ezek kívül leginkább senki sem foglalkozott velem, pedig egy olyan ember vagyok akinek valamennyi törődésre szüksége van. Sok törődést tudok adni a körülöttem lévő embereknek, de egy picire szükségem is van hogy legyen miből szereznem életkedvet nekem is..~erre akaratlanul is közelebb húztam magamhoz, amire egy halvány mosoly futott át az arcán de gyorsan le is lohadt. Szegény srác, milyen drámás emberekkel volt körüléve..
~Szóval ráüvöltöttem és öhm.. mi is volt.. azt hiszem úgy kussoltatott el hogy odafutott hozzám és befogta a számat. Akkor valami megtört bennem, elképesztően haragos lettem, amiért pont ő nem ért meg ennyire. Elkezdtem ütni. Verekedtünk. Durván. Lila, kék, zöld foltokkal lettünk tele másnapra. De a verekedés közben történt hogy sírtunk. Ami ciki, de mégis már addig húzta az agyam azzal hogy nem vett észre, hogy nem bírtam tovább, pedig tényleg próbáltam. Tudom, srácok nem szoktak összeveszni huzamosabb időre, de nekünk aznap sikerült egy életre. Már akkor semlegesen viselkedett velem és nem érdekeltem egyántalán amikor hónapokkal a verekedés előtt haverkodtunk. Ignorált de másokkal tök jól megvolt. Sokáig nem érdekelt de egyre több dologra ébredtem rá és egyre kevesebb dolgot tudtam megosztani vele amiért kezdtem nem bízni benne. Ez húzta az agyam annyira, hogy aznap nekiessek. Állatiasan vertük szét egymást és a végén, amikor már egymás torkát folytogattuk fulladozva; adta fel és sírta el magát, mert még abban a helyzetben is különböző dolgokat vágtam hozzá és hánytam a szemére. Olyan érzésem volt akkor, hogy én törtem össze őt és azonnal meg akartam bocsátani de az őrület határán egyensúlyozva elsírtam magam én is. Összeestem, drámáztam. Azóta is szégyenlem a hisztit amit akkor lenyomtam. És talán a sírást is. De szarabb volt az hogy azután sem békültünk ki csak kerültük egymást ami miatt már normálisan gondolkodni sem tudtam és semmit sem tudtam sehova tenni. Akkoriban ezt a zenét nagyon sokat hallgattam. És sokminden eszembejutott amikor elkezdted játszani. Például az, hogy.. hát hogy végül pár hónap után megbeszéltük hogy talán kéne újra foglalkoznunk a másikkal. Csak hát..~ megsimogattam és rákérdeztem.
~Na, mi az?~
~Csakhát.. beteg lett aztán sokáig nem jött be suliba és utána.. hát utána..~ most már sejtem hogy valami komolyról van szó. Ez, ami történhetett a srác megbetegedése után komoly dolog lehet mert már azóta azon járhat az esze amióta elkezdte hogy 'csakhát..'.
~Szóval utána..~megremegett és összébb húzta magát. Nagyon nem akarja elmondani. Csak nem azt hiszi hogy megbántana valamivel? Már nem is érezheti olyan jól magát az ölelésemben..
~Utána volt hogy... el..  elraboltál.~húzta méginkább össze magát, bennem pedig megakadt valami.