Hát lol, nem sikerült időben, de itt van. Megbaszott hirtelen a rég elveszett ihlet tegnap hajnalba 4:21 kor, szóval tádámm
Éééés
Szorrí for fÁziSkÉséS.

Yoongi szsz.
~..yoongi..~hallottam meg halkan egy tompa hangot reggel, kelés képpen.
Aztán amikor felkeltem agyiakban is, a hang egyre inkább erősödött, végül amikor sikerült teljesen felébrednem a tompa hangot tisztábban hallottam.
Csakhogy az nem volt tompa. Sőt. Egy üvöltés volt. Mégpedig Jimin üvöltözött.
~YOONGI!!!~morogva lecsúsztam az ágyról és elkezdtem feltápászkodni.
~YOONGI! YOON..YONGIH!~
Mi a halál.. Elcsuklott a hangja?
...hogy mivan?
Ha ez elkezd itt nekem sírni..
Baszki.
Azonnal erőre kaptam, feltápászkodtam és elkezdtem felfutni a lépcsőn. Na ilyet se sok emberért teszek meg.
~YOON..YOnh...yoongi..~halkult el Chim hangja és lett egyre csalódottabb. Na nem. Nem fog sírni miattam és nem is csalódhat bennem. Bennem nem.
Mondjuk most jut az eszembe hogy a férfiak nem sírnak. Na mindegy, Chimnek elnézem. Gyönge lélek és még szinte kisfiú, nem férfi. De lehet hogy csak ebben a kemény világban látom ilyen kis gyámoltalannak..
~Ji...~próbáltam megszólalni, de mivelhogy most keltem a hangom elcsuklott és a "min" részét már nem tudtam kimondani a szónak. Nagyra nyílt szemekkel köszüröltem meg a torkom.
A sok nyögéstől elment volna a hangom?
Lehetséges... ki tudja.
Köhögtem egyet, aztán újra próbáltam az egész "jimin" műveletet.
~JIMIN!~na, ez jól ment. Tehát profi vagyok, nem is számítottam rosszabra.
Amint elüvöltöttem magam, be is értem a szobámba. Chim csalódott pofival nézett az ajtóra. Utána, amikor megvilágosodott, hogy ott vagyok; átváltott az arca meglepettbe, aztán boldogba.
~Yoongi!~mondta reménnyel telve tetőtől talpig.
~Mo..mondh..huhh..~fújtam ki magam.
~Yoongi...~váltott át újra szomorúra az arca és mélyült el a hangja. Mi ez a sok érzelem?? Ráadásul egyszerre..
~Miért.... miért vagyok kikötve..?~
Faszom.
~Hát, ööö, izé.. eddig is ki voltál.~néztem rá meglepetten és pöszén. Emellet a hangom is elhalkult.
~Hmm.... értem..~nézett el Chim lassan egy másik irányba, aztán lehajtotta a fejét. Az ember azt hinné hogy ezek után majd megsértődik (mint a többi..). De nem. Jimin nem. Jimin inkább olyan.. olyan szomorkás..
~Yoongi...~lehelte, amit alig lehetett hallani még ebben a mély csöndben is.
Továbbra is megszeppenve figyeltem.
~Én teljesen összezavarodtam~nézett rám egy olyan arccal, amiről tökéletesen lehetett leolvasni a gyengeség érzését, a csalódottságot, a totális összezavarodottságot, egy kis megtörtséget és reményt. Amikor rám nézett, az ében fekete szemei megcsillantak és valami furcsa érzést lehetett felfedezni bennük. Valami megfejthetetlent.
De amit biztosan tudok az az, hogy amíg azok a gyönyörű szemek csillognak, addig a jókedvre is van remény.
Szóval...
Yoongi kapitány kész elhárítani a problémát!
Habár elgondolkodtatott az amit mondott..
Sebaj, mehet a rossz kedvem megint a szőnyeg alá a többi problémám mellé. Jó, ez picsásan hangzott.. De ha egyszer így szelektálom az adott pillanatokban a fontosabb és kevésbé lényeges dolgokat..
~Jimin..~mentem oda hozzá és halkan de kedvesen hangsúlyozva a szavakat ültem le mellé az ágyra.
Abba a megszólításba mégis beleesett egy cseppnyi lenéző hangsúly. Habár, teljesen akaratlanul.
Nem is igazán lenéző volt az. Hanem az a hang, amivel az anyukák beszélnek a kisgyerekükkel amikor azok valami "felnőttes" dologra kérdeznek rá és meg kéne magyarázniuk nekik. Aztán néha el~el kuncogják magukat a csöppségek ártatlanságán és tudatlanságán.
~El kéne mondanom valamit neked, Chim..szóval figyelj~huhh, na most ne legyél kisfaszú, Yoongi! Van neked tököd, csak használd is.. Azt se tudom miért érzem ezt most valami nagynak.
~M..mi az?~nézett rám most Jimin pöszén. Hogy meglepődött..
Kis cuki. Teljesen eltereli a gondolataimat. Most arra kéne koncentrálnom, hogy mégis hogy a lófaszba mondjam el neki azt, hogy egy gyerekkoromban szerzett hang manipulál...
~Figyelj.. Nekem...~ nem, ez így nem fog menni.. máshogy kell valahogy..
~Én nem is tudom hogy fogalmazzam meg.. annyira elmebetegül meg elesettül hangzik.. ugyanis nekem van..~ Jimin tolvábbra is némán figyelt pedig látom hogy a legszívesebben már ötvenegyére szólt volna bele a szánalmasan sehova sem haladó mondandómba. Úgy érzem magam mint egy kisgyerek aki nem tudja sehogyse elmondani az anyjának hogy az előbb törte be a méregdrága ablakot egy focilabdával gyakorlás közben, amit valójában azért csinált mert csak jó akart lenni valamiben, megfelelni a haverjainak.. Valamilyen csavart módon hasonlít a helyzetem ehhez a meséhez. Nem akarom igazából még elmondani Jiminnek mindezt de tudom hogy kell. Nagyon szeretném halogatni a világ végéig, szeretném ha sose kéne kimondanom azt hogy egy picit elmebeteg vagyok de mégis úgy érzem, akármennyire korai, Jimin megérdemli hogy tudja. Ahogy megismertem ezidő alatt még csak nem is érdekelné nagyon, sőt le se szarná de most mégis úgy érzem hogy ezen múlik a világ, Jimin, a jövőm, a kapcsolataim, a jelenem és a múltam. Minden. Pedig semmi jelentősége se lenne Jimin szemében egy ilyennek és ezt ennyi idő alatt egyértelműen le lehet olvasni a viselkedéséről, csakhogy valamiért ígysem merem. Vagy mernem kéne?
Nem korai ez?
Dehogynem.. és mennyi minden múlik ezen a döntésen most. Csak el kéne sikkasztanom az igazságot valahova mélyre és szépen elfutni előle, de az maradandó fájdalmat okozna, nem lennék túl semmin. Pedig jelenleg segítene. Csak hosszú távon megemésztene az hogy... nem is tudom.. , hogy valamit nem helyesen tetem. Kezet fogtam az ördöggel?..
Egyszóval jobb túlleni rajta.
De mégis olyan könnyű lenne most csak nem válaszolni őszintén és kitalálni valami hülyeséget ami kitölti a kérdések űrét Jiminben de tudom hogy rohadtul megszívnám a lelkiismeretem miatt, szóval jobb ha gyorsan túl vagyok rajta.
~Van... van egy.. Szeretném ha ezért nem néznél őrültnek, nem vagyok az. De van egy.. nem is tudom.. egy hang a fejemben..? Tudod ez a hang nem is olyan nagy ügy, csak néha előjön.. és manipulál. Na ezt ne szó szerint képzeld el, nem hallom a hangot szó szerint, csak a saját lelkiismeretem küzdik önmagammal..? Igazából nem tudom. ...Még régen "ismerkedtünk meg".. és azóta sokszor jön elő. De most nem ez a lényeg, hanem az hogy megmagyarázzam, hogy miért vagy kikötve... igen.. És hát... az van, hogy ez a kis manipulátor~mutattam a fejemre~az aki tehet róla idebenn. Ezért is vagy most kikötözve.. igen.. Elhitette velem, hogy te reggelre elszöknél ha nem bilincselnélek meg, ezért megtettem, mert valami hülye okból kifojólag szeretném ha itt maradnál..~vakartam meg a fülem mögötti részt a pillanatnyi "baszki majdnem elpirultam" hangulatomban. A szívem készült kihánytatni magát az idegességtől és folyton nyeldesnem kellett ha nem akartam hogy megfullasszon az a valami a torkomban ami úgy szorította belülről egyszerre kifelé tolva a torkom, és elszorítva a helyet a levegőnek, de ugyanakkor össze is húzva a torkom és minden kicsi sejtemet próbálva összébb vonni egymáshoz hogy méginkább fulladozhassak.
A mondandómra Jimin reakciói először egy meglepődött arc és nagy szemek, aztán egy értetlen kis cuki tekintet és legvégül egy pimasz mosolyka a szája szélén volt.
Esküszöm, mint egy nő. Mik ezek a hangulatingadozások??
~Ez aranyos..~
~Mi?~
~Hogy azt akarod, hogy maradjak.~
Jimin szsz.
Hát.. hát én ezzel nem igazán tudom mit kéne kezdenem..
Idegesen elkedztem rágcsálni a számat.
Nem volt baj hogy Yoongival van ez, sőt csak különlegesebbnek és érdekesebbnek tűnt tőle, mégsem tudtam mit kéne tennem. Megölelni nem tudom.. Nyugtatni meg minek? Egy ilyen helyzetben nevetségesen jönnék ki vele.
~Hát én.. szerintem jó az hogy ezt elmondtad. Mármint semmi pozitívumolt nem várok el ezután, csak gondoltam mondok valamit erre mert kicsit félénknek tűntél..~ néztem fel a szemeibe, mélyen elásva az én tekintetem az övébe.
A mondandómra lesütötte a szemeit. Olyan.. sebezhető lett. ..Nehezen nyíló típus?
~Tudod szerintem ez rendben van. Nem akarok neked sablonokat mondani mert utálom őket, ezért fogalmazok máshogy és ezért nem találtam nagyon az előbb a szavakat sem. És amúgy én ezt különlegesnek tartom. Jó talán egy kicsit tartok tőle de amíg nem tapasztaltam addig nem tudhatom. A lényeg az hogy én ezzel rendben vagyok. Efelől nem kell félned.~eredt meg azonnal a szám és kezdtem szinte nyomban ontani magamból az értelmetlenebbnél értelmetlenebb mondatokat.
Csak egy enyhe mosollyal válaszolt és ennyi elég is volt ahhoz hogy elkussoljak.
~Túl komolyra varázsolod a légkört~vigyorgott a gyerek és szinte éreztem hogy milyen kis gonosz hogy leállít a dumálásban, amikor olyan hevesen kezdtem bele.
Amúgy el se akarok menni. De ha ezt elmondanám, megölném a hangulatot és Yoongi "elraboltam valakit és az akarata ellenéte tartom itt" taktikáját vagy mit. Valószínűleg tetszik neki, hogy "akaratom ellenére" itt tart. De nekem itt a legeslegjobb. Ha nem így lenne, akkor már nem lennék itt.
Jó, itt tudna tartani, de na. Nem lennék itt ekkora lelkesedéssel.
És ő is azt akarja, hogy itt maradjak. Csak nem tudom az okát.. Pedig jó lenne tudni. Az én részemről tudom.. Mármint nem pontosan. Eddig azt mondtam, hogy a körülmények miatt de ez nem jó kifogás többé. E mögött valami teljesen más áll, valami számomra ismeretlen. Mintha a közelsége nyugalmat árasztana. Olyan meghitt a légkör vele. És annyira szeretek vele lenni, mintha szavak nélkül is tökéletesen megértenénk egymást. Mert a nyögések az nem sok beszélgetés.. Mi mégis tudjuk hogy mi kell a másiknak. Mintha némán akarnánk megismerni egymást. Két teljesen idegen ember egyik pillanatról a másikra került nagyon közel egymáshoz. És ez bizony semmi jóhoz nem vezet.. Ez nem egészséges.. Mégis annyira jó... Annyira bűnös, annyira szokatlan és annyira különleges. Mocskos és vad. Tüzes és izgalmas. Egy csapásra megváltoztattuk a másik életét. Hihetetlenül normálatlan ez a mesébe illő szituáció. Az egész annyira izgalmas mint egy akciófilm, de mégsem hasonlít a két féle izgalom. Ez egy bűnösebb gyönyör. Ez valami beteg, egészségtelen ismerkedés, ami mindkettőnknek tetszik. Valami ami már a gyökerében sem normális mégis vonz. Mert az embereket vonzzák a bűnös dolgok. Vonzza őket az ami tiltott. De mit lehet tenni, ha ennyire édes? Engem mindig is taszítottak a furcsa dolgok. Ezt viszont.. elképesztően élvezem. Ez valami teljesen más. Valami láthatatlan összetartozás. És ugyanezt látom benne is. Mégis olyan kusza..
Őszintén szólva megfordult már a fejemben, hogy ez szerelem, de arra a következtetésre jutottam, hogy tuti nem. Ezt így sose vallanám be. Meg amúgy is. Ez sokkal különlegesebb. Ez valami beteg kötelék. Ez egy veszélyes játék a lelkeinkkel és az érzéseinkkel. "Ki meddig bírja?" És a nyertes visz mindent. A büszkeséget a nyerés tudatát a másik lelkét és a szívét. A dicsőség a nyertesé. Egymással vagyunk, de valahol benn lenn mégis egymás ellen. Ez az érzelmek beteg játéka. Sosem gondoltam, hogy normális vagyok, sosem gondoltam, hogy az rendben van hogy meleg vagyok. De mégis élveztem.. És onnantól fogva nem érdekelt hogy mégis mi az amit én élvezek. De vonzott ez a veszély. A lebukás, a veszély, hogy valaki rájön, a veszély hogy egyszer majd leégek emiatt. Mindig is vonzott. Sosem vállaltam fel, hogy meleg vagyok mert vártam, hogy mikor buktatnak le. Mindig is a lebukás ellen dolgoztam, de bíztam abban hogy egyszer majd lebukok és akkor nem idegeskedem többé azért hogy tudják e vagy nem, mert tudni fogják. Mindig is szerettem volna hülyébbnél hülyébb játékokat játszani. Felelsz vagy mersz, vetkőzős póker.. Sok sok faszság. Sok sok bűnösen édes faszság. De még így is ártatlannak érzem magam. Ugyanis akármennyire szerethettem ezeket, sosem gyakorolhattam még a valóságban. Mindig is olyan ártatlannak kezeltek az emberek. Mivelhogy igazuk is van..Csak mélyen belül szeretném ha valaki bevezetne ezekbe a mocskos dolgokba. De eddig még senki nem volt. Nekem az a sorsom, hogy valaki megronthasson. Még olyan keveset tudok ezekről.. Attól még hogy szeretném ezeket a bizarr játékokat játszani más bűnöm nincs is. Talán az hogy egyszer kést fogtam a nevelő nagybátyámra.. De az más téma.
Most csak a szex és az érzelmek vonzanak. Főleg az összekuszált érzelmek. Kihívásnak tekintem az ilyet. De hiába tekintem annak ha nem tudom használni.. Akármennyit gondolkodok rajta, mindig arra jutok, hogy esetlen vagyok és ez nem fog változni. De valamiért jó ez így nekem. Szeretem ha leuralnak. Sosem voltam egy domináns típus de nekem is van ám egy vadabb felem. Csak nem élhetem ki. Él bennem az a láz, szinte felperzsel a tűz, de nem tudom kiélni.. A kártya és a durva felelsz vagy mersz csak álmok maradnak egy bizarr baráti társaság nélkül. Várjunk csak..
BINGO!
Majd Yoongi belevezet ezekbe! Ő tuti jártas az ilyesmiben. Mármint.. úgy ránézésre. Uhh, de izgatott lettem. Hogy ez eddig miért nem jutott az eszembe? Hiszen ő a tökéletes partner mind erre!
Yoongi szsz.
Olyan kis cuki amikor ilyen összehúzott szemöldökkel elmélkedik. Mint egy kisgyerek aki nem ért semmit sem a világból. Olyan ártatlan is mint egy kisgyerek. De mégis belemegy a szexbe.. Tiszta főnyeremény. Meg amúgy is az. De ezzel a "kiegészítővel" még jobb. Lényegében tökéletes.
Én ennél aranyosabb lényt még nem láttam.
A nagy fekete szembogarai csak úgy merednek a semmibe, összeszorítja a vaskos ajkait (amik így olyan picin néznek ki, hogy kedvem támad belecsókolni) és finoman összehúzott szemöldökkel gondolkodik valamin. Aztán egyszercsak felragyog az arca és rámnéz.
Most jut az eszembe hogy lehet hogy meg kellett volna szólalnom mert kb. húsz perce némán gyönyörködöm az arcában.
Upsz.
Pöszén néz rám, aztán összeszorítja a szemeit és elkezd vizsgálgatni, mint valami kísérleti alanyt amiben nem bízik meg. Húha, mi készülődik?
~Yoongi..~néz fel a szemeimbe, és amint ezt megteszi az összes vonása kitisztul és felragyognak a szemei.
Egy pillanatra meglepődök a néma de heves reakciójától.
~Mondd..~mondom a rövid sokk hatása alatt kicsit nehézkesen.
~...Vidítsd fel~mondja egy kis hezitálás után, majd lebiggyeszti az ajkait. Lehet hogy alapból nem ezt akarta kérni..?
~Miért?~kérdezem úgy hogy egy huncut mosoly már megbújik az ajkaimon.
~Hát mert.. Szeretném ha felvidítanál, neked az olyan jól megy. Meg egy picit lesokkolt a fejedben a hang dolog...~
Istenem de aranyos.. Kár hogy nem hallottam a mondat végét..
~Mi?~néz rám meglepődve Jimin.
~Mi?~kérdezek vissza én is úgy hogy a szívem is megáll a dobogásban. Azt ne mondd hogy hallotta..
~Hát.. azt mondtad, ho.. hogy "istenem, de aranyos". ..Miért?~na basszameg. Ebből már sehogy se jövök ki jól.
~Hát mert.. Mert.. öö.. ..mertazvagy,na.~hadartam le egybe a végét bele se nézve Jimin szemeibe. De amikor meghallottam azt a nevetést nem tudtam nem oda nézni. Csakhogy a boldogság olyan erősen volt leolvasható róla, hogy az rám is átragadt és én is elmosolyodtam.
~Ihlyenkorh ohlyanh viccesh vahahagy~nevetett még mindig Chim. Úgy nevet, mimt a tündérek. Természetfelettien szépen.
Na ezt fejezzük be. Ez már annyira hetero volt hogy fejezzük be itt az áradozást.
~Mikor?~kérdeztem, tettetve a hülyét.
~Amikor nem találodh ahaha szahavahakahat~tört rá megint egy rövidebb röhögőgörcs. Ezt a pimasz kis kárörvendőt..!
~Nem szép dolog kinevetni a másikat, ugye tudod?~kérdeztem próbálva elrejteni a mosolyom.
~Tudohohom, dehe oholyahan vihiccehes vahagy..!~
Na erre a válaszra én igazán éretten kinyújtottam rá a nyelvem.
Utána azonnal az eszembe is ötlött valami. Mit meg nem lehet csinálni egy nyelvvel, nem..?
Pontosan.
Huncutan ránéztem egy mindenttudó tekintettel, továbbra is kinyújtott nyelvvel és sunyin mellébújtam, közben behúzba a nyelvem a számba, benedvesíteni.
Chim nem értett semmit de láttam, hogy jólesett neki minden amit tettem. Mondjuk ezt eddig is észrevettem. Hozzáérek és azonnal remegni kezd a sok rátörő érzéstől. És ilyennkor olyan ingerlő.. Már szinte pezseg az alhasam.
~Van egy ötletem~mondta hirtelen.
~Nekem is~kuncogtam el magam, majd odahajoltam a szájához. A nyelvem már készen áll..
Becsuktam a szemeim, majd nem törődve Jimin egyre aranyosabbra vágott pofijaival; belecsúsztattam a számat az övébe. Mármint na. "Megcsókoltam". Csakhogy nem mozogtam..
Érdekelt hogy mit fog tenni.
Megremegtek ajkai és nagyon finoman kezdte el kapkodni a levegőt, szinte lehellte még akkor is amikor beszívta. Vagyis inkább be PRÓBÁLTA szívni, merthogy egymás szájában nem lehet lélegezni. Sajnos..
És amikor erre rájött Chim is, finoman megmozdította a száját, amire halványan elmosolyodtam. Képes értem erre. Vagy csak cikinek érezte a helyzetet.. Á, nem, tuti miattam csinálta. Kuss, hadd áltassam magam ezzel egy picit!
Azonnal visszacsókoltam és boldog voltam. Nagyon boldog. Furcsa, de vele mindig az vagyok, valami hülye okból kifolyólag. Furcsa..
Oh.
AZTAKU- Chim beindult! A nyelve a számban van!
1.HOGY KERÜLT ODA?!
2. MIVAN??! Chim meg a dominancia???!
3. ....M I V A N ?!
Azta..
Ügyetlenke még, de nem rossz. Nem ütődik össze a fogunk. Ez egy jó jel. Csak meg kellett tanítanom és kiderül, hogy mennyire tehetséges.
De még mennyire hogy az!
Fel se fogom már hogy mi történik. Jól csinálja a srác..
Már csak engedni tudok a rámnehezedő eufórikus érzésnek. Az agyam leáll, és csak élvezem bármiféle más érzés érzése nélkül. Uhh, nagyon jól csinálja. Akarom még ezt. Akarok többet és vele akarom azt a többet. Olyan jó...
Nem igaz hogy még ebben is jó!
Na jó, elég volt, el kéne válnom tőle, ez elkoptatja a domináns képet rólam.
De annyira jó, hogy nem megy...
Pedig kéne.
De úgy élvezem..
De...
Baszki, nem megy!
Azonnal hevesen húztam közelebb magamhoz a tarkójánál fogva és olyan éhesen faltam az ajkait, mintha soha nem akarnám elegedni. És így is volt. Nem akarom, hogy elmenjen, nem akarom hogy távol legyen tőlem, nem akarom elveszteni, mindenemmel azt akarom, hogy itt legyen velem, örökké és soha ne legyen mással. Már nem csak ő az enyém de én is az övé lettem. Beleestem a saját csapdámba. Azt hittem hogy semmit sem fogok érezni az iránt akit elrabolok, most mégis a magaménak akarom, DE úgy hogy én is az övé legyek. Nem elég hogy ő az enyém, csak én kelljek neki. Soha ne legyen más. És ezt éreztetni akartam Chimmel. Pedig mindez az összekuszált valami tele érzelmekkel nem volt benne a tervben. Mégis mosolyogva csókolom éppen Chimet. Már nem érdekel. Nem érdekel a terv, már nem érdekel, hogy kötődöm hozzá, nem érdekel a hang és az sem hogy mi lesz ezután.
Oké, már túl nyálas vagyok. De ez van, mit csináljak ha egyszer igaz? Úgy volt, hogy csak ő lesz az én tulajdonom de mégis én is az övévé válltam, akaratlanul. Azt akarom hogy egymás tulajdonai legyünk. Most rögtön meg akarok halni így ahogy vagyok és bele alarok fulladni ebbe a csókba.
De vajon őszinte e ez, ha csak ilyen rövid ideje ismerjük egymást? Remélem.. De nem kéne hogy kétejeim legyenek. Viszont sajnos én ilyen vagyok. Mindent túlgondolok és annak ellenére, hogy erősnek látszom és törekszem arra hogy az is legyek; valójban nem igazán vagyok az. Nem vagyok elég erős, sose voltam. De mindíg az akartam lenni. És talán majd egyszer sikerül is elérnem.
Szerencsémre, most ez a csók megerősít. Érzem, hogy megerősít.
De még így is vannak kétejeim. Vajon tényleg szeretem e őt ilyen rövid ismeretség után? Mi van ha nem, csak ezek a csalóka érzelmek akarnak átbaszni? Mi van ha túl korai a kijelentésem? És ha mindezeket csak bebeszélem magamnak? Vagy talán igazak?
..egy csók annyira össze tud mindent kuszálni főleg ha már jelentése is van. És emellet elvakít.
Engem vajon elvakított, vagy tényleg így érzek?
...
Jó lenne BIZTOSAN tudni.
Vajon kreáltak a kételyeim vagy valósak? Egyántalán miért gondolkodom ilyeneken? És annak van jelentése hogy ilyeneken gondolkodom.? Negatív vagy pozitív dolog ez a sok gonolkodás? Bele fogok csavarodni egy idő után? És ha igen, akkor kilábalok majd a sok kérdés közül?
Huhh... Rengeteg kérdés, nuku válasz. Ezaz...

Hirtelen elfelejtettem mindent, amikor Chim erősebben kinyújtva a nyakát, hogy közelebb legyen; a nyelvével bentebb furakodott a számba. Végigsimított a szájpadlásamon, aztán a felső fogsorom mögött és végül rátette a forró nyelvét az enyémre, mintha csak azt mondaná: "elfáradtam, most te jössz".
Kapva az alkalmon (és már egy picit kilábalva a sokkból amit Jimin váratlan dominanciája okozott) húztam bentebb a számba a nyelvem, a torkom irányába, hogy Jiminie nyelve az enyém alá essen. Az ott egy puha, érzékeny rész..
Egy kellemes fújtatást engedtem el, utána pedig a nyelvem hegyével elkezdtem böködni Jimin nyelvét. Egy halk, jóleső morgás hagyta el a vastag ajkait. Így, így Chim Chim... Figyeld a mestert.
A bökdösésről áttértem a nyelve megnyalására és meg is szopogattam. Ezzel mozgásra kényszerítettem Chim nyelvét is, aki a számban lélegezve adott ki egy elfúló hangot. Meglepődött. Egyemmeg, még csak most kezdtük.
Hozzátapasztva a kezem Jimin oldalához; simítottam végig a puha bőrén, a takaró alatt, ami addig a karom másik felét cirógatta meg.
Jimin megint megmozgatta a húsos ajkait, amire megintcsak mosolyognom kellett. Annyira jó, hogy el se hiszem. Annyira kell.. Többet akarok. És még többet. És többet és többet és többet.
Egy pillanatra kinyitottam a szemeim és megláttam Chim koncentrált arcát, csukott szemekkel, próbálva az összes érzelmét belevinni a szájmunkájába. Annyira kis cuki. Kuncognom kell. De komolyan. Ebből mindjárt kuncogás lesz. Baszki.. De akkor azzal elrontom a pillanatot. Akkora egy köcsög vagyok de nem tudom visszafogni a kuncogásomat.
Hirtelen lehunytam a szemeimet és elkuncogtam magam, miközben a mosolyom csak nagyobbra nőtt, ami miatt a fogaink már összekoccantak. Jimin se bírta sokáig, nevetnie kellett. Átragadt rá a mérhetetlen menyiségű boldogságom. Így hát összeérő fogsorral nevettünk, érezve a másik leheletét, ami a fogaink között suhant át, forró szellőként. Csukott szemekkel és összedöntött homlokkal mosolyogtunk. Soha a büdös életbe ne érjen véget ez a pillanat. Soha.. Azt akarom, hogy ez történjen a következő pillanatban. És az azutániban is. Egészen holnapig. Aztán holnaputánig. És egészen a halálom napjáig. De lehet hogy már meg se akarok halni. Legyünk halhatatlanok és a mindenség végénél is tovább tartson ez az érzés és ez a pillanat. Ennél jobb dolog már úgyse történhet velem, ha ez az érzés maradna meg bennem a mindenség végéig, akkor örökké élni akarnék és szívesen élnék addig.
Chim nevetve csókolt rá az ajkaimra. Én kuncogtam az egészen és még visszacsókolni sem tudtam. Honnan jött ez a sok boldogság? Csak úgy?
Amikor Jimin észrevette, hogy még le se tudom fagyasztani a mosolyom, mert nem megy; felhagyott a próbálkozással és oldalra ejtve a fejét a párnákra nevette el magát. Az én fejem a nyakába esett. Aztán én is nevettem, kuncogtam, rázkódtak a vállaim a röhögőgörcstől. A mellkasom folyton mozgott és egy idő után már fájt a hasam. Chim pedig egyre hangosabban nevetett. Sőt, a végén már üvöltve kacagott. Csak tudnám mié~ Ja! Hát ennek csikis a nyaka!
A tudatlanságom egy újabb röhögésre ösztönzött. Már nagyon fájt a hasam. De nem tudtam abbahagyni. Összekucorodtam hátha kevésbé fáj majd a hasam és úgy röhögtem tovább. A térdemet nekinyomtam a gyomromnak de nem ért semmit. Megpróbáltam egy mély levegőt venni, de olyan szaggatottra sikerült, hogy Chim jobban elröhögte magát, ami persze engem is röhögésre késztetett, így semmi nem lett a lenyugodásból. Úgy tűnik ennek soha nem lesz vége. Megpróbáltam újra levegőt venni de már az első szaggatott levegővételnél elbuktam, amin Chim egy jót röhögött, szóval megint nem sikerült.
Megpróbáltam kinyújtóztatni a testem, de annak meg az lett a vége, hogy legurultam az ágyról. Na erre akkora röhögésben tört ki Chim hogy már biztos volt, hogy röhögésben halálozunk el ma.
~Mihihihihihi ahahaha szahahart csihihináháhálsz?~nevetett Jiminie, szaggatottan.
~Nehehehem tuhohodohom. Éhéhés tehehe?~kérdeztem vissza, röhögve.
~Éhéhéhén sehehem.~ kacagott hangosan Chim.
~Akkohohohor johohohohohók vahahahagyuhuhunk.~"válaszoltam".
Jimin erre még erősebben kezdett el röhögni.
Már kuncogtunk vagy hat perce, megállás nélkül, amikor Chim megszólalt.
~Nah johohó mohost máhár eheléhég lehehesz.~
~Szeherihintehed éhén nehem ahahahakarohom ahabbaha hahahagynihi?~szaladt fel a hangom hirtelen.
~Johohohó, dehe máháhár fáháháj a hahahahasam..!~
~Nehekehehem ihihis!~fojtattam magas hangon.
Hallottam ahogy Chim szaggatottan vesz mély levegőget, ezért megpróbáltam amilyen erősen csak tudtam befogni a számat, hogy ne röhögjem el magam, mert akkor borul minden.
Nagyon nehéz volt, de sikerült.

Egy ideig.

Amikor a sokadik remegő sóhajt hallottam meg, elengedtem a számat és a csendes szobát a hangos nevetésem töltötte be.
Borult is minden, Jiminie azonnal hangos röhögésben tört ki.
Na basszus, ennek sose lesz vége.
~Ohohohokéhéhé mohohost máháhár fehehejezzühük behehe.~mondtam.
~Ahahahahazt ahakahartaham, tehehe köhöcsöhöhög!~na erre meg az én nevetésem erősödött meg. És azonnal utána el is kezdtem fájdalmasan nyöszörögni. Már kurvára fáj a hasam..
~Ááááááááááuuuuu!~nyavalyogtam.
Utána meg is próbáltam egy nagy levegőt venni és meglepően könnyen ment, alig akadozott meg a levegő útja. Már tényleg nagyon fáj a hasam.
Vettem még egy kettő ilyen levegőt és szerencsémre már Chim sem volt olyan vicces kedvében. Biztos vagyok benne, hogy neki is fáj már a hasa.
Nagyjából fél perc múlva már csak halkan pihegtünk és az egyetlen dolog amit hallani lehetett az a halk levegővételeink voltak.
Huhh, ez kemény volt. Végre vége.
Hallottam ahogy Chim sóhajt egyet, és mintha be lennék rugva még ezen is kuncognom kellet egyet. Azonnal megéreztem újra a fájdalmat a hasamban.
~Yoongi! Fejezd be! Most!~szólt rám erélyesen Jimin.
~Jó...~mondtam lemondóan, de egy pici mosollyal a számon. Kimerültem de annyira jól érzem magam, mintha erre a röhögőgörcsre lett volna szükségem egész életemben, hogy feloldódjanak a problémáim. A csendet Jimin törte meg.
~Yoongi~
~Igen?~kérdeztem, feltápászkodva padlóról az ágyra ülve, ahol egy mosolygós Jiminie fogadott.
~Akarsz.. felelsz vagy merszezni?~ mivan? Ez hogy jött ide? És.. már hogy ne akarnék?
~Aha~
~Ümm..jó.~mondta aranyosan tudatlanul. Várjunk csak. ...Tudatlanul?
~Tudsz játszani?~kérdeztem meg bizonytalanul.
~ühümm.~
~És..játszottál már?~erre megrázta a fejét, jelezve nekem hogy még nem.
Erre elmosolyodtam. Még ebben is én fogom megrontani. Na de ha velem játszik... akkor nem gyengén játszik. Vicces lesz az első felelsz vagy merszét velem végigjátszania. Mi lesz ebből..?
~Jó. Készen állsz?~
~Yep.~jajj, nem tudja mire vállalkozik.
~Oké. Felelsz vagy mersz?~
~Ümm..merek..?~kérdezett rá bizonytalanul. Olyan kis ...cuki.
~Jó döntés~mosolyodtam el~akkor mondjuk..hmm.. szívd ki a nyakam!~erre meg nagyra nyíltak azok a gyönyörű, ébenfekete szemei. Rámásztam a gondolataival küszködő Chimre, hogy hozzáférjen a nyakamhoz.
~..oké.~mondta, miután megrázta egy picit a fejét. Olyan aranyos ahogy ügyetlenül odahajol a nyakamhoz és idegesen hezitálva szuszog a bőröm alatt. Látszik hogy tapasztalatlan. Bezzeg szopni azt tud..
~Hajrá..~próbáltam bíztatni.
Sikerült is, ugyanis finoman hozzáérintette a nedves ajkait a nyakam oldalára, benyálazva a bőrt rajta. Csúszkált rajta a szája annyira nyálkás volt már a csóktól. Szóval összenyomkodva "törölte meg" őket, aztán egy ideges, szaggatott levegővétel után lassan elnyitotta az ajkait egymástól és rányomta őket a nyakamra.
~Ideges vagy?~kérdeztem meg, kizökkentve Chimet a kis eltökélt aurájából.
Válaszul bólintott egyet szuszogva. A tenyereimmel megfogtam az arcát, magam felé fordítva a nyakamtól, úgy hogy az orraink összeérjenek. El kellett mosolyodnom a kérlelő tekintetén. Azért ennyire csak nem ügyetlen.
~Nálam nem égsz be. Próbáld meg, aztán ha rossz lesz majd kijavítjuk a hibáidat. Nem ciki..~és mintha csak erre a bíztatásra várt volna, visszahajtotta a fejét a nyakamra és egy száraz részt keresve kezdte el azonnal szívni a bőrt. Gyorsan tapadt rá, éhesen. Vagyis pont úgy, ahogy azt kell. De nem szívja elég erősen, ennek még nyoma sem fog maradni. Én pedig azt akarom hogy vöröses lilás foltokkal legyen tele a nyakam, úgy mintha garbó lenne rajtam. Öltöztessen fel a nyomaival.
~Erőshebben~mondtam, sóhajtva egyet..
A szavamra azonnal erősebb lett a szivattyúzás. Ez a max?
~Még~folytattam. Pedig tudom hogy ennél erősebben már nem menne neki. De meg akarom arra tanítani, hogy csak a szívásra koncentráljon, amikor kíszívja bárkinek a bármilyét. Azt akarom, hogy ne hallja amit mondok neki és ne a szavamra hallgasson, hanem csak arra koncentráljon amit csinál figyelmen kívül hagyva azt amit mondok neki.
~Erősebben, Jimin. Megy az jobban is. Még. Még, Jimin, még!~azt akarom hogy meg se hallja amit mondok. De ehelyett fájdalmasan küszködve, nyöszörögve próbál teljesíteni. Na ezt nem szabadna.
~Jimin, jobban. Többet kértem. Jimin! Erősebben!~folytattam, direkt spannolva szegényt. Meg fogja unni azt hogy figyeljen rám. Már ideges és szinte haragból szívja a bőröm. Megy ez..
~Na, Jiminie nem vagy te ilyen gyenge. Tudom hogy megy az jobban, csak akarni kénEEH!~beindult amire vártam. Chim erőből kezdte tovább szívni a nyakam, a láncait csörgetve. Ha tippelnem kéne éppen ki akarja szakítani a kezeit.
Még hagynám is úgy, vergődve, de ez a hülye olyan erővel húzza azt a bilincset, hogy el fogja vágni vele a kezét.
~Jimin! Állj!~de nem hallgatva rám szívott tovább, vergődve, ami még jó is lenne, ha nem sértenék fel ezek a bilincsek a bőrét. Mert ugye~
Várjunk. Ezek a kipárnázott bilincseim! Atyaég, de hülye vagyok! Persze hogy nem fáj neki, ha ki van párnázva!
Egy megnyugodott sóhajjal dőltem vissza teljes testtel Jiminiere (vagy mellé, nem tudom. Úgy a kettő közé sikerült), aki beleéléssel szívta továbbra is a nyakamat.
~Okéh, mosth már elég lesz~le se tudnám tagadni, hogy mennyire élvezem. De most ő kérdezNE. Csakhogy a nagy beleélésében nem hallotta meg azt amit mondtam. Na jó. Lassan fentebb emelkedtem, egészen odáig, ameddig már nem ért el Chim és lecuppant a szája a nyakamról.
~Én jövök, Chim~mondtam, simogatva a tarkóját és lassan visszahajtva a fejét a párnára. Bólintott egy picit. Még csak most szakadt ki a "teljesítős" akcióból. Meg talán már az ideges haragja is csökken, amit én generáltam.
~Jó.~mondta miután nem szólaltam meg.
~Te kérdezel~mondtam és talán még mosolyogtam is egy picit. Talán.
~Jah, bocsi; felelsz vagy mersz?~
~Hmm. Merjek?~kérdeztem, ránézve Jiminiere aki próbálta ugyan leplezni de felvillanyozódott a kérdésre. Legyen meg az öröme, megérdemli, olyan rohadt cuki.
~Merek.~közöltem bátran. Csillogó szemekkel adta ki a parancsomat.
~Kötözz el~ végülis jogos. De várj. Mi van ha...
Nem nem, semmi rossz nem fog történni. Bíznom kell benne.
De az a rohadt hang bogarat ültett a fülembe..
Inkább... magamhoz kötözöm. Az a biztos.
~Mi van ha csak félig tudom teljesíteni a kérésed?~értetlenül nézett rám.
~Ezt hogy lehet csak félig?~
~Majd meglátod. Jó úgy?~kérdeztem. furcsa lehet hogy én rablom el mégis megkérdezek tőle egy ilyen apróságot, de a helyzet az hogy nem leuralni hoztam ide.. csak ellenni vele, szórakozni..
~Hát. Nagyon más választásom úgy sincs, meg kíváncsi is vagyok, szóval jó.~jelentette ki Jimin.
Bólintottam, a kezemet a puha paplanra nyomtam; felállva, és a kulcsot elővéve kibilincseltem Chim jobb kezét. Aztán lesétáltam a lábaiig és azokat is kiszabadítottam. Majd visszamentem a bal karjához, amit felém fordulva nézett Chim, és a bilincsnek az ágyhoz rögzített részét a saját csuklómra kattintottam.
Nagy szemekkel figyelte Chim azt amit csinálok.
~Hé!~
~Bocsi Chim, ez volt a fele teljesítmény. Cserébe megint te jössz.~
~Engedj el saját magadtól is.~
~Jó~mondtam lemondóan és kinyitottam ennek a bilincsnek a zárát is.
~Nya, ez a beszéd~mondta Jimin, majd amikor a bilincs koppant a földön, ő feltérdelt és átölelte a derekam. Éreztem hogy milyen gyorsan dobog a szíve. Az arcát a csípőmnek nyomta, a kezecskéi pedig a lábaimat ölelték körbe. Olyan jó volt..
~Látod, ezt nem tudtam volna megtenni összebilincselve.~dünnyögte. Éreztem a forró leheletét a csupasz bőrömön. DE édes Istenem...csak egy alsó van rajtam..
Mosolyogva simogattam, cirógattam a haját.
~Igaz~mondtam.
~De Jimin~
~Hmm?~emelte föl a fejét, az állát az alhasamnak nyomva.
~Én jövök~vigyorogtam rá és megnyomva a mellkasát, döntöttem finoman vissza az ágyra a belém kapaszkodó Jiminiet.
~Mit kérsz?~
~Hé! Én kérdezek te meg Jiminie; most várj. Szóval. Felelsz vagy mersz?~
~Felelek~
~Hmm.. Hogyan jöttél rá hogy meleg vagy?~
Jimin szsz.
OHOHOHOHOHOOOO. SHIT. Huhh. Elmeséljem neki? El kéne..
Csakhogy.. na mindegy. Már jó párszor le is feküdtünk, nem kéne hogy ez a kérdés intimen érintsen tőle..
~Hát, khm.. ülj le.~leült mellém kíváncsian figyelve, cirógatva a combom a takarón keresztül. Én is hozzá akarok érni.
De nem most. Most sztori time van.
~Röviden vagy hosszan?~ kérdeztem reménykedve.
~Részletesen~nézett rám gonoszan. Uhh. Ezt még visszakapja.
~Hát khm. Aznap suliba voltam, és az történt hogy.. felállt a farkam arra hogy láttam egy osztálytársamét, feszes gatyában. Aztán hazamentem és kivertem egy pornóra~olyan.. féltékenyen néz rám. Mi van ezzel?
~Mondom részletesen~nézett rám unottan. Mi történt a jó kedvével?
~Jó, jó. Szóval. Akkor már számítottam rá hogy ez a helyzet, de nem voltam benne biztos.. Vagy talán nem akartam az lenni.. A lényeg az, hogy nem ért akkora meglepetés, amikor.. Nene, inkább kezdjük az elejétől. Szóval már a biztos kitalálása előtt hónapokkal is sejtettem, de nem akartam kijelenteni magamban. Ez a kitalálás valamikor tavasszal volt. Aznap lettem biztos a feltételezésemben. Reggel mentem suliba. Az első órák rendben lementek. Aztán a nap felénél valamikor voltunk, amikor megláttam egy osztálytársam farkát egy tapadós, feszülős gatyában. A szünetben cserélhette le a nadrágot.. mert addig nem szúrt szemet a srác. Aztán.. megláttam és megkívántam. Utána hazamentem, pár óra múlva. Otthon pedig.. rákerestem három féle pornóra. Egy leszbire egy heterora és egyre amiben csak srácok voltak. Ebben a sorrendben is haladtam. Még emlékszem, hogy a lányok hangjai tetszettek is de nem álltam fel rá. Olyan.. furcsa volt. Aztán a heteroban már a srácot figyeltem. És végül a legutólsóra vertem ki végleg. Még be is akadt a videó és egy perc nézés után beletekert magától a lényegre ugorva.. Akkor lettem biztos benne. Azután ki voltam akadva, nehéz volt elfogadni de végül egy küldetésként vagy miként tekintettem rá, mint ahogy azt amúgy egy csomó dologgal szoktam. ..hát nagyjából így történt.~még jó ideig nem szólalt meg Yoongi, elgondolkodva a hallottakan.
És én ezt láttam. Szóval inkább kiszakítottam a gondolatai közül.

Yoongi szsz.
Ez után le fogom szopatni. Csak az én farkam kelljen neki és felejtse el azt a srácot. És..
~Yoongi, felelsz vagy mersz?~
~Ühm.. merek.~erre egy mindenttudó tekintettel nézett rám, már már kuncogva. Mit akar ez?
~Masszírozz meg~nézett rám gonoszan.
~Hol?~replikáztam gyorsan.
~Öhm.. a combomon.~a gyengepontján? Hmm
Úgy fogom megmasszírozni hogy még a saját nemét is el fogja felejteni. Régen azt mondták ügyes kezeim vannak. Meg hosszú, csontos ujjaim.
~Nyújtsd ki a lábad~erre láttam ahogy a takaró alatt a két láb szétnyílva V alakot formál. Ezt a mozdulatot egy életre megjegyeztem. Benyúltam a takaró alá, rásimítva a puha bőrére. Már akkor becsukta a szemét, a fejét a párnára döntve oldalra, pihenve, szusszantva párat. Tovább szaladtam az ujjaimmal a belsőcombjai felé. Finoman siklott a kezem a bőrén. Cirógattam. Aztán végignyomkodtam az ujjbegyeimmel. És végül az icipici körmeimmel is megkarcolgattam a bőrét. Néha sóhajtozott a kényeztetésem alatt néha meg megugrott, mert csikis ugye. Ezt meguntam, ezért elkezdtem gyúrni, nyomkodni és döngölni az izmait, hogy ellazítsam. Aztán végighúztam az öklöm az egyik izmán, odanyomva a kezem a combjához. Utána újra finoman megsimogattam a belső combját. Aztán újra gyúrni kezdtem az egészet, egészen addig amíg az izmai teljesen el nem lazultak és fel nem állt a farka.. na igen, mondtam már hogy tudom hogy ez a gyengepontja?
~Te jössz.~
~Joh, joh, csak.. hadd vegyek egy kis levegőt.~
~Kimerültél?~kérdeztem, mintha nem tudnék semmit.
~Nem, csak sokat ziháltam..~az biztos.
~Na, te jössz.~
~Várj. Hogy érted hogy én jövök? Az előbb kértem..~upsz. Feledékeny vagyok..
~Akkor öhm.. Felelsz vagy mersz?~csak merjél, kérlek, már nagyon ér az a szopás..
~..Merek~
~Ezaz!~tört ki belőlem örömömben.
~Akarom mondani.. szopj le.~
~Tényleg?~
~Tényleg.~gondolkodni láttam de végül bólintott egyet.
Jimin szsz.
~Vedd le az alsód~mondtam.
~Vedd le te.~húú, ezzel most nagyon megszopatott. ( See what i did there ;;) :):):)))) ) Odanyúltam a vékony alsóért és szépen lassan eltéptem az anyagot. Utána unott fejjel felnéztem rá. Ez volt a nagy küldetés?
~Állj fel. Vagy ne. Ülj az ágy szélére.~ irányítottam őt a tökéletes pozicióba. Odaült. Én pedig lassan kikászálódtam a paplan alól, letérdelve elé. Na ez is fantáziálgathatott már eleget, mert félig kemény. Még. Nemsokára teljesen az lesz. Odahajoltam a kiszívandó testrészhez és örültem a fejemnek, hogy "meg lettem tanítva" nemrég. Szóval mindezt kihasználva, azonnal rátapadtam a felénél egy pontra, kiszívva az adott felületet. Egy idő után már nedvesedett is, hallva a cuppanó hangját a kiszívásnak. Meg godolom a kényeztető érzés is dobott egyet rajta.
~Szopj csak, Jiminieh..~uhh..
Ha tudná mennyire beindít amikor kimondja a nevem. Mintha egymáshoz tartoznánk.. Mintha az övé lennék.
Mondjuk..
Én így is az övé vagyok, szóval jó Jiminie létemre le fogom szopni szépen. Lecuppantam a kiszívott részről. Előbb játsszunk egy kicsit.
A nyakamat nekidörgöltem a makkjának ami egy pillanat alatt mocskolta be a tiszta nyakam a nyálkás váladékával. Tetszett ez a sok mocskos játék.
Folytattam a dörzsit a pofimmal. Az arcom jobb felének nyomódott az egyre csúszósabb, már lüktető, kemény farka. Ez a kontraszt.. Folyós, mégis kőkemény..
Aztán a bal pofimat nyomtam neki és az egész hosszát végigdörgölgettem. Néma voltam, zárt szájjal dörgölőztem. Mint egy kiscica akit a kandúr macska tanítgat. És mit szeretnek a cicák? Tejet inni..
~Többheth..~sóhajtotta Yoongi csukott szemekkel, sóvárogva.
Hát jó.
Rácuppantam a csöpögő makkjára és minden egyes kigördülő cseppecskét szorgosan elnyeltem. De közben szívtam az ajkaimmal az egészet. Mint egy kisbaba, aki éhesen szopizza a cumisüveget. Yoongi farkát jóhogynem egy feketelyukba "invitáltam". A legutólsó kis cseppig kiszipolyoztam belőle mindent, addig amíg egyre több majd több nem jött. Nem mélytorkoztam le. Nem szoptam gyorsan vagy rendesen. Yoongi mégis úgy nyögött, mint aki a mennyországban van.
Vákuumnak érzem magam. Akkor is ha tudom, hogy az rohadtul nem egy személy. Nagyon nem.
Mégis úgy viselkedek, vagy mi.
Továbbra is szipolyoztam a makkját amire egyre többet termelt előváladékot, szóval amikor már nem csepegett hanem folyt; elhajoltam a farkától. De továbbra is szívtam ahogy tudtam, ezért egy nagyon hangos cuppanással szakadtam le Yoongi péniszéről. Egy vastag, ragacsos csík kötötte össze a duzzadt ajkaimat a makkjával. Rátapadtam a forró farka oldalára és hevesen kezdtem csókolni össze~vissza, ahol csak értem, aztán a csókok közepette kidugtam a nyelvem és végigtapogattam vele az összes izmát. Tökéletesen éreztem a duzzadt ereket a farkán. De ezt is befejeztem amikor hallhatóan élvezve a munkám nyögött egyet Yoongi.. khm nagyon kéjesen. Így hát visszavezettem a számat a makkjához, közben a puha ajkaimat odanyomkodtam az izmaihoz, végigpuszilva őket. Mikor a makkjához értem, nagyobbra nyiktottam a számat. Úgy hogy ne érje a szám a farkát, ha ráhajolok neki. Aztán rá is hajoltam. A felénél megálltam, mert tovább nem menne semmiféleképpen. Na meg persze így is hozzá hozzá ütődött a szájam belseje a farkának, de az csak véletlen volt. Yoongi furcsán nézett rám, de aztán csak hirtelen rácuppantam már a felénél állva a farkára, amire behunyta a szemeit és hangosan felnyögött.
~Öggghhh!~ vagyis; furcsán nyögött fel. De az élvezet hevében nem kritizálhatok.
Utána folytattam a szipolyozást. Úgy szopikáztam, mint egy kismalac. Szorgosan, megdolgozva a folydogáló nyálkáért. A folyékony örömért.
Olyan hévvel szívtam, mint a kisgyerek a szívószálat, ha valami finom innivalót kap. Tiszta erőmből. Teljes beleéléssel. Szinte idegbetegként. A szívem pedig különböző okokból dobogott még idegbetegebben.
~Ughhhhhh!!~nyögött egy óriásit erőlködve.
~JIMIIIIIINH AAAH!!~
~Aaahhnyirahh j....óh!~elkezdtem mozgatni az álkapcsom, egy szolid hullámzást kölcsönözve Yoongi folydogáló péniszének. És szinte azonnal utána meg is rezegtettem a hangszálaimat, Yoongi pedig egyre erősebben zihált. Nem hittem volna hogy ilyen gyorsan ide jutunk, de mégis sikerült. Legalább ebben úgy tűnik én vagyok a legjobb a jelenlévők közül. És ez a tudat, hogy valamiben végre én vagyok a jó, kitölt bennem egy űrt. Mintha pont belepasszolna..
Mintha erre bennem lett volna hely és én vártam hogy ez az érzés megérkezzen. És mindent előkészítettem az érkezésére, hogy az egyre tátongó űrt kitöltse végre valami és az oda passzoló érzést mindenféleképpen vonzani akartam. Szükségem volt rá csakhogy néha elfelejtettem, hogy ez az ami kitölti bennem ezt a helyet és álmodozással akartam helyettesíteni. Persze semmit sem ért. De most az érzés amit úgy próbáltam mindenből kiszívni mint az értékes kincset, az édes nektárt egy éhes madár; végre megjött. Sikeresnek éreztem magam.
~Jiminh, nemh tudomh mit csinálsz de nagyhon jóh..~ erre elmosolyodtam, ezért Yoongi farka kicsúszott a számból. De mindez csak hangosabb nyögdécselésre készteti. De azért gyorsan visszaformálom O alakba a szám és elkezdek rendesen szopni előre~hátra. Olyan jó érzés valamit a számban tartani ami minden üres helyet kitölt, szopogathatom és még élvezet is ad mindkettőnknek. Plusz hallom a nyögéseit. Ennél jobb dolog aligha létezik a Földön. És mindezt megspékeli egy intenzív, teljesen nyílt, ősi érzés. Az a bizonyos tabuk és korlátok nélküli "kommunikáció".
~Jiminh siessh, márh nincs távolh ahhz orgazmush! Gyhorsabbanh! Mégh, kérlekh, mégh!~ ezek a sóhalyok és élvezkedő könyörgések csak olaj a tűzre. Szóval engedelmesen teszem amit mondd. Semmi kedvem ellenkezni, ez most így élvezhető.
~Ah, kényeztess mégh!~ uhh..
~Mégh! MÉgH! MÉGH! MÉÉGH! Aaah.ah.ah.ah.ah.ah.ah.~nyögött fel szaggatottan Yoongi. Mindezt élőbe, ilyen közelről hallani.. varázslatos. Sziporkázom a hormonoktól. Lagymatagnak és langyosnak érzem magam. Mint egy felrázott pezsgő, amiből már kiment a buborgék.. Csakhogy én még csak most kezdek pezsegni..
Yoongi meg mindjárt robban. Furcsálom hogy ennyitől már ilyen állapotba van de valahol még ez is tetszik. Ha most megütne.. az olyan kontrasztot alkotna hogy örömkönnyek között mennék el, olyan nedvesen mint egy szűz az első alkalmán, anélkül hogy magamhoz érnék. De hogy lehetne erőszakos egy ilyen helyzetben? Ülve? Nem látok lehetőséget.
Na de a sors megint kiröhög, mert Yoongi olyan erősen markol a kezemre, amíg mozgatva a számat szopom előre~hátra; hogy komolyan bekönnyesednek a szemeim. Vékony de nagyon erős a srác. Úgy fáj a kezem hogy kedvem lenne üvölteni, hogy engedje el a kezem mert fáj de két dolog is megállít. Az egyik az hogy pont ezt akartam. Az érzés mennyei. Érzem hogy velem van, hogy itt van és szorítja a kezem. Ha ennek nyoma marad azt kívánom sose múljon el. Minden lila, zöld kék és piros folt egy emlék. Nem tudnám őket elengedni. Értéktelen dolgok amik csak nekem fontosak de én még a halálom után is tartogatni akarom őket. Mindegyik egy emlék ami nem veszik el ha ezek megvannak. De mégis KhuRvÁra fáj! Csakhogy valamiért tetszik. Össze kell szorítanom a szemem a fájdalomra, de mégis a farkába nyögdécselek mert imádom ezt a furcsa törődést. Ez olyan mint egy keserű vagy nagyon erős ital. Rossz meginni, de büszke vagy rá, amiért neked sikerült és egyre többet iszol meg, egészen addig amíg annyira hozzá nem szoksz hogy már élni sem tudsz nélküle. Hozzászoksz és a részeddé válik. Valahogy így van ez ezzel is. Fáj mint a halál de szeretem hogy a biztonság érzését és a hovatartozás érzését nyújtja. Törődik velem, ha furcsán is. De ebben a törődésben ez a különleges. És attól lesz jó, hogy különleges. Ezek az erős kontrasztok meg mosolygásra kéztetnek, boldog vagyok. Ez az egész annyira elvont de mégis elképesztően tetszik.
~Jiminh.. neh csahk mohsolyogj, kérlek csináldh. Többh keehl! Aaa a ah.. Ezazh!~ olyan jól hangzik a nevem amikor nyögi..
De nem igaz hogy annyi koncentrációm sincs, hogy rendesen leszopjam szegényt! Itt mozog a langyos farka a száman, sőt még csúszik is a nedvtől én meg ahelyett hogy gyorsan elrepíteném az orgazmusig; álmodozom és elmélkedek, farokkal a számban.
Viszont rájöttem mivel pótolhatnám mindezt. Pár másodpercre lecuppantam Yoongi péniszéről, amire erőszakosan felhörgött és remegve elengedte a megszorított kezem. Valószínűleg az orgazmusból rángattam vissza. Egyre elégedetlenebbül, rekedtebben nyög. Hupsz. (Na persze nem úgy mint egy idióta, nem állatkertbe illő hangokat ad ki, csak rekedtes a hangja alapból)
~Yoongih, csakh addh ideh ah tenyeredh, azth akaromh hogyh jobbh legyen nekedh..~
Látom rajta hogy hezitál egy kicsit és szívesen lebaszna amiért ezért álltam le de inkább gyorsan odanyújtja a kifeszített kezeit, hogy hozzáférjek a tenyeréhez. Ez jó lesz..
~Deh akkorh szopjálh mááááárh!~hisztizett olyan hangon mint egy beteg, megvadult kanos lény. Végülis nincs messze attól hogy ilyenné váljon..
Válasz helyett újra közeledni kezdtem a már forró tagjához ami fel volt duzzadva a belérekedt spermától. Finomnak tűnik így, orgazmusra készen.. Amint közelebb értem hozzá és a szájamba vettem, úgy melegedett fel a szám közelében a levegő egyre inkább, fokozatosan. Szinte izzik a bőre az izgalomtól. Kinyitottam a számat és hagytam hogy belecsusszanjon az egész pénisze. Nemcsak meleg de még nedves és sós is. Jó étvágyat, gyerekek.
Újra elkezdtem előre~hátra mozgatni a fejem, hagyva hogy a torkomon is lecsússzon a férfiassága. Közben a tenyereit még mindíg szorongattam, de gyorsan eszembe jutott hogy ez a lassú szopás csak egy ideig fogja visszatartani az azonnali orgazmustól én pedig nem egy gyorsan elsuhanó és kicsi, aztán ugyanolyan gyorsan lecsengő orgazmust ígértem neki. Szóval a szopásomat egyre gyorsítottam, amíg az egyre izzadtabb tenyereit elkezdtem masszírozni a hüvelykujjaimmal. Először a tenyere közepét vettem célba, közben egyre gyorsítva a szájam mozgásán. A tenyerek belső része NAGYON érzékeny minden embernél.. ezért is nem lepődtem meg amikor Yoongi nem tudta hova tenni ezt az érzést, de a keze görcsbe rándult és egy kezdetleges ökölbe szorította őket, amíg fájdalmasan nyöszörögve vonta össze a szemöldökeit. Nem értette mit csinálok és nagyon szokatlan volt neki, hogy ott is van gyenge pontja. Márpedig mennyi ilyen pont van csak a tenyéren.. és milyen hasznosak. Na meg rohadt érzékenyek.
Elkezdtem erősebben körkörözni az ujjaimmal, amire a fájdalmas nyöszörgésekből nyögések és nyüszítések keveréke lett. Valami kicsavart módon fájt neki ez a furcsa érzés de mégis nagyon élvezte. Persze hogy élvezte, hiszen ezek a pontok olyan érzést keltenek mintha háromszorosan szopnám le. És csak jobban felizgatják.
Yoongi hátraesett az ágyra ( úgy látszik erotikus helyzetekben szeret megborulni ) és hangosan lihegve nyomta bele a csípőjét a számba, amennyit csak tudott belőle. És mivelholgy a farka volt a számban ezért a makkja lenn volt a torkomon, valahol útban a mellkasom bensői felé. Éreztem hogy megremeg ezért rászorítottam a kezeire, erősen, amire rándult egyet a teste, rugott párat a lábával és nyögve spriccelt ki. Én ekkor már nagyon gyorsan szoptam. Olyan gyorsan hogy másodercenként háromszor is elnyeltem Yoongit. A kezeivel erősen rászorított az enyéimre amitől megéreztem a törődést és a fájdalmat is. Az egyiket lelkiekben, a másikat fizikailag. Szinte fáj a farkam amikor arra gondolok hogy eközben én is elmehettem volna, végig verve a farkam, ha nem fogdostam volna a kezeit.
Lihegve szálltam le a péniszéről. Jól megdugta a számat..
~Öhm.. jól megdugtad a számat.~ válaszként halkan kuncogott egyet Yoongi.
~Na meg..~
~shhh..~tette rá a számra az ujját. Mikor is ült fel?
~Inkább ülj vissza az ágyra.~suttogta.
És végülis igaza van.. nem kéne sok időt a lábai között tölteni, mert újra megszopat. De amire ez az eszembe jutott már rég fenn voltam az ágyon. Röviden: vakon hallgatok mindere amit mond. De ez jó érzés. Szeretek alázatos lenni ha ő irányít.
~Folytatjuk?~ mondta felém fordulva. De szépek a szemei..
~Remélem ez csak költői kérdés volt.~mondtam továbbra is a szemeibe bámulva, egészen addig amíg el nem mosolyogta magát, ami azonnal átragadt rám is.
~Ki is jön?~ kérdeztem lehajtva a fejem, amikor a mosolya félmosollyá alakult át.
~Hát te. Kis cumis.~röhögte el magát.
~Anyád! ..Felelsz vagy mersz?~
~Felllelllek.~nyomta meg az L-eket erősen. Hülyéskedett. Teljesen értelmetlen dolgokat csinált és boldog volt. Eddig is ismerte ezt az oldalát az életnek?
~Hát jó.. Akkor.. nincs ötletem kivéve haa.. mit gondolsz arról hogy Trump amerika elnöke?~
~Komolyan erre pazarolnál egy kérdést?~
~Hát... nem..? De most mit mondjak?~
~Akarod hogy adjak ötleteket?~
~Áh,nem. Inkább dolgoztatom kicsit a fantáziám.~
~Ahamm.. dolgoztatod a fantáziád, mi?~
~Shh, megvan!~
~Hallgatlak, szopi.~ezért kapott tőlem egy szúrós pillantást de egy jó felelés jutott az eszembe, szóval inkább ignoráltam ezt a köcsögöt.
~Mesélj el egyet az álmaid közül, amiket el akartál érni.~
~Uhh.. hát..egyszer szerettem volna egy bárt amiben műeső csepereg és jazz szól. Puha faasztalok mindenhol és a bár vörös fénye mellett egy ici pici színpad áll, minden zsúfolt a díszítéstől és a párás levegő a kis helységben kapjon egy nagyon alacsony plafont és nyugis, matt, sötét sárgás színt, égőkkel a falon.~
~Ha ez a hely létezne sűrűn akarnék odamenni veled..amúgy van kajád?~
~Van hát. Mit kérsz?~
~Paradicsomot.~
~Kolbász nem kell mellé?~
~Nem! Állj le, most lettél leszopva!~
~Igenis kapitány~állt fel az ágyról és utána kiáltottam amikor már kilépett az ajtón is.
~Hangosabban!~
~Hooooooo!~üvöltött messziről vissza.
~Ki lakik odalenn, kit rejt a víz?~
~Spongyabob kocka!~
~Kocka nadrág, kocka nadrág, kocka nadrág, spongyabooob, kocka nadrááág..!~
~Trütütütüttütüttütü!~jött is vissza majdhogynem azonnal egy tálca kajával. Nyamnyamnyamnyam.. Végre ehetek valamit ami nem sperma. Üdítő élmény lesz. Ennél már csak az üditőbb élmény hogy láthatom Yoongit boldogan és gyerekesen. Ez a srác a pesszimizmus megtestesítője. Néha. Alapból csak mindenhez kedvtelenül áll hozzá. Most azon ritka alkalmak egyike van amikor boldogan áll hozzá valamihez. Szokatlan tőle de pont ezért lesz ilyen pozitív a jelen. Na meg különleges.
-Na, Jimin. Én jövök. Mit tennél ha kifogynék minden brilliáns ötletből a szex terén?-
~Nem is mondtam hogy felelek.~ kaptam be egy mini paradicsomot. Úristen de finom..
~Merni akarsz?~nézett rám, visszafolytva a vigyorgását.
~Nem. És ötletet adnék.~
~Bővebben?~
~Más nagy jelentőségű érzésekre koncentrálnék.~
~kOnkRétAbBan?~
~Konkrétabban; boldogság, szomorúság, félelem, halál..~ ettem meg egy újabb parit.
~Na ezt most fejtsd ki.~
~Jó, modok példákat. Pl. Boldogság; előtte nevessünk rengeteget, az oldja a feszültséget. Szomorúság, az meg ömm.. hát sírhatnánk egyszer együtt az megnyugvást ad. A lelki béke után idegességmentesen lehet kefélni. A félelmet meg a halált akár össze is kapcsolhatnánk. Félelem a haláltól.. nem is rossz ötlet. Tegyük fel hogy megfenyegetsz és én rettegek amiért hirtelen változol meg és pisztolyt is tarthatnál a fejemhez. Rettegnék.~
~hát... ezekben mind igazad van igazából szóóval majd felhasználjuk őket. De addig még rengeteg ötletem van.~
~Tudom.~mosolyodtam el, rágva egy paradicsomot.
~Egyéb ötlet?~
~Aludjuuunk!~dőltem hátra, nyüszítve.
~..és kérek egy alsót pólóval.~nyammogtam dörmögve.
Yoongi szsz.
~Jó.~
~MI?!~ ugrott vissza ülésbe hirtelen Jimin. Ilyenkor olyan khhurva cuki..!
~Gyereknap van? Vagy karácsony? Itt a mikulás? Szülinapom van? Tudom hogy tudod mikor van, nálad van a személyim.~
~Nem, inkább csak engedékeny napot tartok..~
~És csak a nap végén szólsz róla?!~
~Kb. dél van.~
~Leszarom, nekem már este van. A szopásod lefáraszt.~dőlt vissza morogva.
~Persze, fogd a farkamra!~álltam fel az ágyról és miután nekidobtam Jiminnek egy alsót, elindultam a másik szobába pólóért.
~Hova mész?~ fordult felém hirtelen, félig felhúzott alsóban.
Hogy aggódik a kis pofátlan.. na nem mintha nem szeretném amikor ilyen.
~Pólóért, kicsi Chim.~
~Kicsi az anyád..~ húzta fel teljesen az alsót és fordult el megint.
Gyorsan átmentem a fürdőbe kimosott pólóért, ahol találtam még egy alsót, amit én is felhúztam, éés.. egyetlen egy pólót. Ennek láttán egy brilliáns ötletem támadt.
Vissza is mentem a pólóval, ahol egy pihenő Jiminiet találtam. Mögélopóztam és hirtelen ráhúztam a pólót, majd egy kifcsit elfordítottam, hogy a hátán legyen, ahol megláttam a pösze arcát ami rohadt aranyos volt, majd vigyorogva beújtam én is a póló alá.
~Aludhatuhunk~ néztem nevetve a szemeibe, amik továbbra is meglepetten néztek rám, így még viccesebb volt a helyzet. Mikor realizálta hogy mi van; komoly fejjel kezdett ütögetni, ami nem nagyon ment neki, mert egy pólóba voltunk mindketten belepréselve, így vegül elröhögte magát és elkezdett ficánkolni. Olyan volt mintha semelyikünknek nem lett volna keze. Oda voltunk passzírozva egy pólóba ketten. Jimin jóvoltából pedig össze vissza gurultunk az ágyon. Én akkor kezdtem félni, amikor egyre gyorsabban gurultunk a vége felé..
~JIMIN, LEESÜNK!~
~ÁÁÁÁ!!!~rántott vissza minket gyorsan Chim, amin hangosan elkezdtem röhögni.Ez a srác...
~Jóhólvahan nehem kritizáhálhahatsz!!~
~Nehehe, megihint kehezdjühük!~ röhögtem el magam én is. Aztán még vagy egy percig egy huzamba nevettünk egymásnak préselődve.
~De azt ugye tudod hogy nem vicceltem amikor azt mondtam hogy így fogunk aludni?~
~Tudom hát!~ fordult nekem háttal a pólóban Jimin, így a segge nem jó helyre nyomódott.
~Jimin...~
~Nem, leszarom. Ne izgulj fel. Kontrolláld magad, te állat.~
~Ne már!~
~Demár. És most hagyj aludni. A te ötleted volt az egy póló.~
Ebben mondjuk igaza van.. hát akkor így jártam. Csendben a hasához vittem a kezeimet, átölelve őt. A felkaromnál éreztem a gyorsabban verő szívét. Aranyos.. ilyenkor szokott félénkké vállni. Szorosan átöleltem, nekinyomtam a fejem a vállának és a dorombolásszerű szuszogását hallgatva pihentem amíg ő aludt. Én is lehunytam a szemeim és annyira megnyugtató volt ölelni és hallgatni a halk szuszogását, hogy én is bealudtam. De mielőtt még ez megtörtént, halkan suttogtam egy "ezt még fojtatjuk, hosszú a nap.."~ot. Aztán elnyeltek az álmok.