Calum Hood vagyok. Tipikus suli menője srác vagyok. Sok barátom van,és van barátnőm is. A szüleim gazdagok,szóval mindent megvesznek nekem,amit akarok. Mindenem megvan. Legalább is mások ezt látják.

Had tisztázzam:Sok ember van körülöttem egész nap a suliban. Bulikba megyünk és sok időt töltünk együtt,de egyikük sem igaz barátom. Senkiben sem bízhatok meg,és nem mondhatom el neki,hogy milyen volt a napom.

Az egyik jogos kérdés:Egy ilyen srác,mint én,hogy érezheti rosszul magát? Elmondom. Nem akarok többé olyan lenni,mint a "barátaim". Ők...úgy értem mi bántjuk a gyengébbeket,mert mi vagyunk a suli menői. Ez nem fair. Nem vagyunk igazságosak a többiekkel. Tulajdonképprn nem tudom miért csináljuk ezt. Megkaptam ezt a közönséget,amire első évben vágytam,most pedig csak ezt utálom.

Biztos vagyok benne,hogy azon gondolkodsz,hogy miért vagyok még itt. Egyszerű. Félek elhagyni őket,mert látom,hogy bánnak másokkal,akik nem tartoznak a köreinkbe. Egy igazi seggfej vagyok,de mindig amikor velük vagyok teljesen más vagyok. Változtatni akarok ezen. Helyre akarom hozni az összes hibámat. Ha tudom. Csinálnom kell valamit. Ha bátrabb lennék....

Itt van a barátnőm. Igazából inkább csak partnerek vagyunk,nem egy pár. Ha érted mire gondolok. Néha flegma picsa tud lenni. De tudod...olyan lányt kell választanom,aki népszerű. Ez olyan,mint egy íratlan szabály,vagy valami. Nem érdekli. Nem sok időt töltünk együtt.

Következő,a szüleim. Sok mindent adnak nekem,amit pénzért meg lehet venni,kivéve szeretetet. Kedvesek velem meg minden,de nem törödnek velem eleget. Azt akarják,hogy sikeres legyek,jó munkám legyen,híres legyek és minden ehez hasonló,de az érzéseim nem igazán érdeklik őket. Úgy érzem,hogy azt hiszik,ha mindent meg tudnak nekem venni és népszerű vagyok,ami egyenlő azzal,hogy boldog is. Őszintén,ez nem ìgy van. Nagyon magányos vagyok,nincs senki akire igazán számíthatnék,még akkor is,ha úgy tűnik,hogy van. Nagyon szeretnék valakit. Valakit,aki mellettem áll és segít jobb embernek lenni.