Calum szemszöge:

Nagyon ideges voltam. Ahogy láttam a "barátaimat" rájöttem,hogy nem fog menni. Megint el fogok bukni,és nincs másik lehetőségem. Túlságosan félek mindkét dologtól. Ha elhagyom őket elvesztem a biztonságom,ha nem Michaelt vesztem el. Úgy értem eddig se volt velem,de reménykedek. Néhány napja lehetetlennek tűnt ,de mai beszélgetés után látok rá egy kis esélyt,hogy barátok legyünk. Talán.
Ahogy az óráknak vége lett kezdtem egyre idegesebb lenni. El akartam futni és nem akartam visszajönni sose. Meghallottam a csengőt és Michael kisétált a teremből. Az egyik barátom utána futott,szóval utánuk futottam, láttam Mike-ot elsétálni,de Ian elkapott.

-Mi a francot csinálsz a nyomorékkal?- kérdezte és felvonta a szemöldökét.

-Én? Semmit.-megráztam a fejem.

-Biztos?

-Biztos. Ha megtenném,nem lennék benne többet a bizniszben.-ott hagytam de Jessica érkezett meg mellém.

-Szia Calum.

-Szia Jessica.-ránéztem és megcsókolt. Nagyszerű. A csoportunkhoz vonszolt. Ne,ne,ne, ezt nem így terveztem.
A hétvégi buliról beszéltek. Nem igazán tudtam figyelni rájuk,csak a folyosó végére bámultam. Michael jött be és rámnézett. Elnéztem. Ahogy közelebb ért hozzánk,Ian felállt és megállítottam. A szívem gyorsabban kezdett verni.

-Megint cigi szagod van. Csak nem megfogadtad Calum tanácsát a több dohányzásról és a lassú öngyilkosságodról?-kérdezte.

-Remélem,jobb lenne ha meghalna.-mondta valaki-Igaz,Cal?

Nem mondtam semmit, csak bólintottam, és remélem, Michael nem látta.

-Semmit, de ha csinálnék is az se lenne a te dolgod.-Ian rám nevetett és én automatikusan vissza nevettem. Michael megfordult és a szemeimbe nézett,szóval megálltam. Kis csalódottságot láttam az arcán,utána ott hagyott minket és az iskolát is.

Elszúrtam! Elbasztam. Miért nem tudtam semmit se csinálni? Mondanom kellett volna Ian-nek,hogy hagyja abba. De én megint bántottam őt, és most elvesztettem az utolsó lehetőségemet. Nem értemlem meg a bocsánatát.
Megvártam a nap végét. Eldöntöttem,hogy elmegyek a hazába és beszélek vele.
A címére vezettem és valaki más kapucsengőjét nyomtam meg, mert tudtam,hogy Michael nem fog beengedni,ha az ő csengőjét nyomom meg.

-Ki az?

-Jó napot,Michael Cliffordot keresem,egy barátja vagyok,szeretnék...-végig sem mondtam a mondatot,amikor az ajtó kinyílt-Köszönöm-az ajtójához mentem és kopogtam.
Nem nyitotta ki az ajtót,szóval újra kopogtam. Most hallottam,hogy jön. Kinyitotta és be is zárta,ahogy látta,hogy én vagyok.

-Mike,kérlek,engedd,hogy megmagyarázzam.

-Gondoltam,hogy megint bolondot fogsz belőlem csinálni,de elég hülye voltam,hogy hittem neked,hogy talán megváltoztál. Nem,ugyanaz a seggfej vagy aki pár nappal ezelőtt.

-Nem,Mike,sajnálom.

-Nem érdekel,menj el.-láttam,hogy a szemei bekönnyesedtek,de ezútal bezárta az ajtót.