Michael szemszöge:

Hogy kerültem Calum házába? Biztos,hogy hazudott a tegnap történtekről. Félek az igazságtól. Mi történt velem?

-Michael,kérlek várj-hallottam,ahogy utánam fut.

-Baszd meg,Hood.

-Beszélni szeretnék veled. Kérlek. Adj pár percet.

-Nem fogsz megint megalázni.

-Nem foglak.

-Jó vicc.

-5 perc-elkapta a kezemet.

-Ne érj hozzám.-ellöktem magamtól.- És ne merj követni.-szólásra nyitotta a száját-Kussolj és hagyj.-gyorsan sétáltam. Egy ideig nem követett,de pár másodperc után megint hallottam a lépteit.

-Tudod mit? Addig nem foglak békén hagyni,amíg nem beszélünk.

-Meg foglak ütni.

-Tudod,hogy nem fogsz.

-De. Szállj le rólam.

-Oké,üss meg vagy pofozz fel vagy nem tudom.  Nem érdekel,el fogom mondani amit akarok.

-Álmodban,Hood.

-Miért nem akarsz velem beszélni? Olyan nehéz?

-Miért nem tudod befogni és békén hagyni? Miért nem tudod abbahagyni a megalázást és a bántást amit nap mint nap adsz? Hmm? Olyan nehéz?

-Sajnálom,Michael. Igazából erről akarok veled beszélni.-néztem rá. Most vettem észre,hogy milyen helyes. Miért gondolkozok ilyeneken,amikor ilyen kibaszott fura helyzetbe vagyok?

-Őrült vagy. Beszélj  a barátaiddal. Kösz.

-Melyikkel? Nincsenek.-széttárta  a karjait.

-Oh,nagyon sajnállak. Biztos nehéz életed lehet-mondtam szarkasztikusan. Ott hagytam őt. Néha hátra néztem,hogy követ-e. Nem tette.
Szerintem megőrült. Nincsenek barátai? Egy normális srác? Sok barátja van. Vagy csicska,nem tudom melyik. Barátnője van és a fél suli oda van érte. Persze ők csak azért szeretik őt mert jól néz ki és népszerű. Ha a személyiségét is néznék,mindannyian utálnák. Talán. Persze nem tudom. A barátai kedvelik őt,de miért?  Soha nem is tudom meg.

-Michael,te vagy az?- kérdezte anya a konyhából,abban a pillanatban,amikor kinyitottam az ajtót.

-Igen én-válaszoltam

-Gyere ide,Mikey.

-Mit csináltam?

-Hol voltál az este?

-Uhm..Egy barátomnál,de hagytam üzenetet.

-Láttam. De ki ez a barát?

-Hmm..egy barátom van, azt hiszem már bemutattam egyszer. Vagy mégsem?

- Nem, azt hiszem megfeledkeztél róla.

-A neve....Martin. A hangszerboltba dolgozik tudod,hogy sokat járok oda,és barátok vagyunk mostmár.

-Martin?

-Martin-istenem,remélem nem akar vele találkozni.-Anya szerintem valami...-Néztem,ahogy kifutott a kaja az edényből.

-Oh,istenem-anya visszafordult a tűzhely felé,megragadtam az alkalmat és a szobába mentem.
A telefonom az asztalon volt és 2 üzenetem volt. Ki írt nekem üzenetet? Senki se tudja a számomat.

Ismeretlen szám:Kérlek adj nekem egy lehetőséget. Csak egyet. Holnap a Limestone-ban leszek. Remélem te is ott leszel. -C

Ismeretlen szám:Nos,tudom,hogy nem akarsz látni,de kérlek,ez fontos. Csak egy lehetőség.

Kezdtem kíváncsi lenni,hogy mit akar mondani. Már 3-szor próbálkozott. Lehet tényleg bocsánatot akar kérni? Ezen gondolkodtam,de féltem,higy megint boldondot csinálnak belőlem. Nehéz eldöntem,hogy menjek-e vagy ne. Nem hiszem,hogy el fogok.