Michael szemszöge:

Az éjszaka borzalmas volt. Egy percet sem tudtam aludni. 7 óra volt,amikor valaki kopogott. Nos,ki más lehetne,ha nem anya vagy apa.

-Michael,kelj fel. Megint el fogsz késni a suliból.

-Nem késnék,ha lenne egy kibaszott kocsink-opsz,ezt nem kellett volna mondanom.

-Nyisd ki az ajtót,Michael.

-Nem akarok ma suliba menni.

-Nincs más választás.

-Betegnek érzem magam.

-Szép próbálkozás,de nem hiszem el. 5 perced van felöltözni és kijönni a szobából.-Nagyszerű. Kikeltem az ágyból,és felöltöztem. Kinyitottam az ajtót és a konyhába mentem.

-Legyen szép napod,Michael.

-Köszi. Biztos vagyok,hogy jó lesz. Mint mindig.-elhagytam a lépcsőházat. Legyen szép napod. Komolyan?

A suliba érve már az első percekben rossz élményeim voltak.
Mindenki bámult,nevetett rajtam és hallottam ,ahogy néhányan sugdolóznak rólam. Belefáradtam eljátszani,hogy minden rendbem,és bementem az osztályterembe.

-Jól szórakozol a pasiddal,buzikám?-kérdezte Calum.

-Ne már,láttátok.

-Miről beszélsz?-a hangom remegegett. Nem láthatták.

-Tudod te,Clifford.-megállt mellettem. Magasabb volt nálam.

-Nem tudom.

-Ne hazudj.

-Tényleg nem tudom miről beszélsz.

-Valakinek emlékeztetnie kellene őt rá.

-Nos,nézd. Valaki megörökítette a gyönyörű pillanatodat.-egy srác felém mutatta a telefonját. Egy kép volt rólam és Jacksonról. Amikor csókolóztunk. Visszaléptem. Mindenki látta. Mindenki azt hiszi,hogy meleg vagyok. Mindenki tudja,hogy meleg vagyok.
Bámultam a képeket,amíg a többiek egyre jobban és jobban röhögni kezdtek,és sértegettek.
Kifutottam az osztályteremből és a suliból.
Nem vártam a buszra,gyalog mentem haza.
Nyomkodtam a lift gombját,de nem jött.

-Oh,mi a francért költöztünk a 7.-re?-sírni kezdtem,mérges,szomorú és megalázott voltam. Felfutottam a lépcsőkön.Szédültem amikor az ajtónkhoz értem. Nem vagyok hozzászokva, hogy hétemeletnyi lépcsőn fussak felfelé. Bementem a hazába,bezártam az ajtót,és a lábaim nem bírták tovább. Nekidőltem az ajtónak és lecsúsztam a földre.
Nem tudom mennyi időt töltöttem el itt és csak sírtam.
Utána ürességet éreztem. Minden csendes volt.

Szomorú voltam. Ez az egész csók dolog elég,nincs rá szükségem,hogy mindenki tudja a suliban. Nem tudom mit kellene erről gondolnom. Vagy magamról. Ez az egész szar. Azt kívánom bárcsak visszacsinálhatnék mindent.(Különösen a születésem)
El akarom felejteni. Hogy min mentem keresztül az összes szar napomon.
Órákig elvoltam a gondolataimmal. Anya nem sokára haza jön. Nincs kedvem vele találkozni vagy bárki mással.
Eszembe jutott,hogy el kéne mennem inni. Tudom,hogy ebből még baj lesz,de őszintén semmi sem tud érdekelni.  Legalább nem gondolok erre,amíg részeg vagyok. Szereztem egy papírt és egy tollat a fiókomból,és írtam a szüleimnek,mert nem akarom,hogy aggódjanak.

"Egy barátomnál alszom ma. Majd holnap valamikor jövök."

Röhögnöm  kellett ezen a mondatomon. Nincsenek barátaim és ezt ők is tudják. Csak egy apró probléma maradt. Miből fogom kifizetni az italomat? Kétségbeesetten keresni kezdtem a pénzemet. Megnéztem minden fiókot és nadrágzsebet,ezután szomorúan realizáltam,hogy a pénzem egy üveg cola-ra lesz elég. Ez nagyon elszomorító.
Végső kétségbeesésemben, az új gitárra félretett pénzemet vettem el. Sose lesz elég,hogy megvegyem,pár dollár nem számít. Kifutok az időből,szóval  bedobtam a dolgaimat a hátizsákomba és kimentem a lakásból.
Korán volt és tudom,hogy a pub(angol kocsma szerű) ahova menni akarok órák múlva nyit,szóval elmentem sétálni a városba. Elindítottam egy Sex Pilots albumot a zenelejátszómon,amíg be nem sötétedett,és el nem mentem a pub-ba.
A külvárosban van,és összebarátkoztam a tulajdonossal,szóval kapok piát,még akkor is ha még nem vagyok 18.
Ahogy beléptem a pub-ba megcsapott a cigi és az alkohol szaga. Igen,ez az amire nekem most szükségem van.
Bementem a bárba,és leültem egy székre.

-Szia Martin.

-Szia Michael. Régóta nem láttalak. Mit csinálsz errefelé?

-Jöttem inni addig amíg kibaszott részeg nem leszek. Ennyi.-röhögtem. Talán nem kellett volna ezt mondanom. Másrészről,meg miért röhögök magamon?

-Mit szeretnél inni?

-Valami.....erőset.

-Oke-vállat volt és adott valamit.  Megittam. Égette a torkomat,de jól esett.

-Még egy ilyet kérek.-visszaadtam a poharat.

-Szakítottál a barátnőddel vagy valami?

-Hasonló-bólintottam.

-Nem ezek a legnagyobb dolgok. Persze,megértem,mindenkivel megtörténik,és szakítás után inni megy.

-Uh huh-megkaptam az italom és megittam. Ezt folytattam egész este.
Pár órával később már nem voltam józan. Nem voltam tiszában vele,hogy mit csinálok.

-Egyet,Marty,kérek csak egyet.

-Nem hiszem,hogy szükséged lenne rá.

-Kérlek Marty,egy utolsót tudod,hogy szeretlek.-könyörögtem neki.

Boldog voltam emiatt a rövid miatt,mint egy gyerek a cukorka vagy valami más miatt.

-Légy óvatos Mike-ordított utánam.

-Mindig az vagyok-ordítottam vissza,de a hangom elveszett a hangos zenében.
Nem mehetek haza,szóval visszamentem a városba.