Michael szemszöge:

Azután a nap után,hogy Jackson elolvasta a dalomat,megkért,hogy menjek el vele valahova,és többet kezdtünk találkozni.
Ma elmentünk a városba sétálni,és elmeséltem,hogy milyen rosszul éreztem ma magam a suliban. Leültünk a parkban,és erről a szarságról beszéltünk. Nem tudom miért,de jól esett magamról beszélni. Nem csak leírni egy dalban,de elmondani valakinek.

-Nézd,Michael. Te  csodálatos és egyedi vagy.  Ne hallgass rájuk Ők seggfejek. Ez nem a te hibád.

-Köszi,de ők csak őszinték. Én vagyok a hiba.

-Nem te vagy.

-Ha nem én lennék,akkor lenne valaki aki bír. De senki sem.

-Bírlak,Michael.

-Tényleg-néztem rá.

-Tényleg.-mosolygott rám,és én visszamosolyogtam. Pár percig csak néztünk egymásra. Megint nagyon kedves volt velem.
Elvesztem a szemeiben,és a következő pillanatban azt láttam,hogy felém hajol,és az ajkait az egyémre nyomja. Megcsókolt. Megfordult a fejemben,hogy visszacsókoljak,de ahogy felfogtam,hogy mi történik,ellöktem magamtól.

-Mi a faszt csinálsz?-felálltam.

-Sajnálom...

-Sajnálod?Mi a fasz? Őrült vagy.

-Michael,sajnálom. Nem tudom miért csináltam ezt.

-Utállak.-a szemeim bekönnyesedtek,és elmentem onnan.

-Kérlek,ne menj.

-Szállj le rólam.

-Mike,kérlek.-elkapta a kezemet.

-Ne érj hozzám. Ne kövess,ne beszélgess velem,csak szállj ki az életemből,oké? Nem akarlak többet látni.

-Sajnálom. El tudnánk felejteni és tudnánk barátok maradni? Mike....

-Csak barátok? Tényleg? Ez hülyeség Jackson.  Ne gyere utánam.- elhagytam a parkot. Egyszer visszanéztem,még mindig ott állt és sírt. Ezután egy kicsit rosszul éreztem magam,nem kellett volna ezeket mondanom,de túl dühös voltam.
Szerencsére,pont jött a busz és eldöntöttem,hogy haza megyek vele.
Valójában,nem az volt a legnagyobb problémám,hogy megcsókolt,de vissza akartam csókolni. Élveztem azt a nagyon rövid pillanatot.
Nem szeretem a fiúkat. Biztos,hogy nem szeretem a fiúkat. Nem szerethetem a fiúkat. De mi van ha mégis? A lányok sose érdekeltek különösebben. Emlékszem,egyszer,általánosban volt egy barátnőm. Nem volt igazi kapcsolat,egymás kezét fogtuk a suliban,és néha elmentünk sétálni,de ennyi volt.
Egy péntek délután,lementük a partra,leültünk a homokba,és úgy éreztem,hogy meg kellene csókolnom. Ez volt az első és az utolsó csókom is. Borzalmas volt. Nem tudtam hogy kell csókolózni,és ő sem. Szerintem utána többet nem beszéltünk.
Ezen a gondolatomon nevetnem kell. Az  öreg néni,aki mellettem ült,furán nézett rám. El tudom képzelni mit gondolhat rólam. Nem számít,sosem fogja megtudni ki vagyok.
Hazaértem és úgy ahogy voltam beugrottam az ágyamba,és a napomon gondolkoztam. A gondolataim zűrösek.
A gondolat,hogy jobban szeretem a fiúkat,mint a  lányokat,megijeszt. Tényleg meleg lennék?