3.rész 1/2
Michael szemszöge:
-Michael.Michael,kérlek állj meg.
-Mi a faszt akarsz megint?- megfordultam
-Beszélhetnénk...kérlek?-a hangja remegett.
-Nincs mit beszélnünk.
-De van.
-Nincs.-elsétáltam.
-Michael,kérlek.
-Hagyj békén.
Miről akart velem beszélni? Ez fura. Oké,(mi a fasz)biztos vagyok benne,hogy valami szarságot akart nekem mondani. Csak ezt tudja. Egyre rosszabbul érzem magam tőle. Nem akarok többet hallgatni,ha nem kell. Inkább nem is gondolok erre.
Igen,nem gondolok többet Calum-ra,de egész nap ő jár a fejembe. Évek óta bánt engem,még most is,nem tudja ezt pillanatok alatt semmissé tenni. Nem lesz jobb ember,ha megbánja a bűneit.
Ki akarom tisztítani a gondolataimat,szóval eldöntöttem,hogy elmegyek a hangszerboltba. Ez mindig jó hely,ha ki akarom tisztítani a fejem. Van egy gitárom,elég szar,szóval gyakran járok ide. Az itt dolgozó srác azt mondta bármikor jöhetek,amikor szeretnék. Legtöbbször nagyon kedves velem.
Kinéztem a szobámból,és mivel láttam,hogy senki sincs itthon,megragadtam a táskám és elindultam a boltba.
-Szia Jackson-bementem.
-Cső haver,mizu?
-Az elmém tele van minden faszsággal,és jöttem ,tudod, kiüríteni a gondoltaimat,nem tudom....
-Tudsz mondani egy alkalmat amikor kiraktalak? Mindent nyugodtan használhatsz itt.
-Köszi-egymásra mosolyogtunk és felvettem a Epiphone Les Paul gitárt. Az álmom mindigis egy Gibson Les Paul Junior volt,de tudom,hogy sose lesz rá elég pénzem,és nem mindegyik hangszerboltba láthatom.
Persze,kibaszott drága.
A jegyzetfüzetemet az erősítőre tettem és elkezdtem írni a gondolamaimat.
Teljesen elmerültem a dalírásban,amíg nem hallottam meg egy hangot,ami hozzám beszélt.
-Új dal,haver?-Jackson bámult rám mosolyogva.
-Valami hasonló.-bezártam a jegyzetfüzetemet és mosolyogtam rá.-Mióta bámulsz?
-Néhány perce. Megnézhetem?
-Nem hinném,hogy el akarod olvasni.
-Kérlek.
-Uhm..nos,itt van-adtam neki oda és úgy éreztem,hogy elkezdtem pirulni.
-Istenem,Michael,ez csodálatos. Imádom,de valójában,ez nagyon szomorú. Szeretnél valamiről beszélni?
-Nem hiszem,hogy kellene róla beszélnem.
-Akkor mondod el amkor szeretnéd. Megpróbálok segíteni,ha tudok.
-Nézd,értékelem,hogy próbálsz törődni velem,de biztos vagyok benne,hogy reménytelen. Ne vesztegesd rám az idődet.
-Hallani akarom. Talán jobbá tudnám tenni. Nem vagy reménytelen.
-Dehogynem.- röhögtem kínomban és elmentem.- Mennem kell. Kesőbb találkozunk,Jackson.
-Michael
-Mostmár tényleg mennem kell. Bocsi-és elhagytam a boltot.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro