Michael szemszöge:

A csend és a gyógyszerek jellegzetes illata. Ha ez az a hely ,amit néhány ember a menyországnak hív,elég szar. Kinyitottam a szemeimet,de be kellett csuknom,mert túl világos volt ez a hely. A francba,ez nem a menny,ez a kibaszott kórház. Szóval elbuktam. Remek. Csak ezt az egy dolgot kellett volna jól megcsinálnom és elcsesztem. Nem vagyok meglepődve.
Kis fájdalmat éreztem a karomban. Főleg a balban,de nem tudtam ezzel törődni,mert minden gondolatom akörül forgott,hogy élek.
Külömböző érzelmeim voltak. Nem tudtam mit kellene erről gondolnom.
Boldognak kellene lennem vagy nem?
Be kell ismernem,hogy egy kicsit boldog vagyok,de többnyire szomorú.
Nem tudom mi fog most velem történni.
Be fognak zárni egy elmegyógyintézetbe? Mit fognak tenni a szüleim most?
De a legfontosabb dolog:mit fog tenni Calum?
Van egy tiszta emlékem:Calum megcsókolt. Azt gondoltam,hogy csak az én látomásom volt,mert sok vért vesztettem,de túl valóságos volt.
Biztos voltam benne,hogy nem így szeret. Ő nem meleg.
Mi van ha utál azért amit tettem? Ezt nem tudom magamban tartani. Ha még itt kell lennem szükségem van rá. Csak rá. Féltem,hogy nem kedvel többé vagy nem akar velem többé beszélni.
Sosem éreztem még eféle félelmet.
A szívemben éreztem,szó szerint fájt.
A könnyeim lefolytak az arcomon.

-Michael-hallottam anya aggódó hangját. Egyetlen szót se tudtam mondani. Lassan kinyitottam a szemeimet. Csak anya itt volt. Persze,miért hittem,hogy apát erdekelni fogja,hogy élek vagy nem? Nem vagyok többé a fia.

-Sajnálom anya,tudom,hogy ettől nem lesz jobb,de nagyon sajnálom.

-Elnézést kérek mert nem tudtalak megállítani és nem törődtem veled eleget. Felfogtam,hogy megint túl késő.

-Nem,ez egyedül az én hibám. Merre van apa?

-Mondtam neki,hogy menjen.

-Itt volt?

-Igen,csak gondoltam,hogy nem a legjobb lenne,ha így látna.

-Igen,talán. És...Calum bent volt?

-Itt volt veled.

-Tényleg? Láthatom? Itt van?-kiugrottam az ágyból,és erős fájdalmat éreztem. Nem volt egyensúlyom,fájt a fejem és visszaestem. Kaptam altatókat vagy más fajta gyógyszereket. Talán fájdalomcsillapítót. Igen,biztos vagyok benne,hogy nagy dózisban kaptam. Gondolkodnom kell.

-Nem láthatod,Michael.

-Kérlek ne tilts el tőle,csak ne...

-Nem tiltom meg,hogy találkozzatok,csak nem látogathat meg senki pár napig. Csak én.

-Miért?

-Nem tudom,Mikey.-ő is így hív.- Találkozni fogsz vele,amikor itt az ideje. Azt hiszem,hívnom kellene az orvost.-felállt és elment,mielőtt mondhattam volna bármit is.

Az orvossal jött vissza. Megnézte a karjaimat, és megkérdezte, hogyan tudok felkelni. Igent akartam mondani,de anya gyorsabb volt és nemet mondott. Szóval a kórteremben kellett maradnom. Egy pszichológus látogatott meg, és beszélgettünk egy ideig. Csak Calumra tudtam koncentrálni. Csak vele akarok beszélni.
Miután a pszichológus beszélt velem azt mondták,hogy pár napig még bent kell lennem. Még 4 napig bent tartanak.
Borzasztó volt nem találkozni Calummal. Csak rá van szükségem és távol tartottak tőle. Nincs szükségem orvosokra,pszichológura vagy ápolónőlre. Calt akarom.
Sokat sírtam,magam mellett akartam tudni és tudni akartam,hogy hogy érez most.
A negyedik napon felvettem a saját ruháimat,és elhagytam a kórházat. Anya azt mondta,hogy nem kell hazamennem,ha nem akarok. Talán nem lesz olyan jó nekem,de nem tudtam,hogy hova mehetnék,amíg ki nem értünk az utcára és láttam,hogy Calum vár. Rám.

-Cal-mondtam és odafutottam hozzá. Nem érdekelt,hogy akar-e vagy sem,de megöleltem és visszaölelt. Éreztem,hogy lenyugszom. Nem utál.

-Mikey...végre-a szemei könnyesek lettek és az enyémek is.

-Nagyon hiányoztál.

-Te is. Anyukád  mondta,hogy maradhatsz velem egy ideig?

-Tényleg? Olyan jó lenne,úristen.

-Köszönjetek el,megyünk haza.

-Anya,Callal maradok. Meg tudnád mondani apának,hogy ha szeretne beszélni akkor tudunk?

-Persze.-mondta. Még beszéltünk pár szót,majd elmentünk Calal.
Néhány percig  kellemetlen csend uralkodott. Tudom,hogy annyi mindenről kellett volna beszélnünk,de végül ő törte meg a csendet. Beszélgettünk és beszélgettünk és realizáltam,hogy nem is olyan rossz,hogy élek,ha mellettem van. Csak egy dolog járt a fejemben és nem mertem megkérdezni. Kíváncsi voltam. Nagyon kíváncsi és akkor csak véletlenül mondtam ki.

-Megcsókoltál-meglepődött és nem mondott semmit.

-Igen-lehajtott fejjel mondta.

-Csak azért volt mert haldokoltam vagy...-nem tudtam befejezni a mondatomat.

-Nem. Azért volt mert-közelebb jött hozzám-szeretlek,Michael.-újra megcsókolt és visszacsókoltam. Tökéletes volt.

-Én is szeretlek.

-Lennél a barátom,Mikey?

-Igen-elpirultam és folyni kezdtek a könnyeim.

-Valami baj van?

-Nem csak annyira szeretlek. Bocsi, nagyon érzelgős vagyok.

-Teljesen rendben van drágám-a legédesebb mosolyával mosolygott rám és szenvedélyesen csókolózni kezdtünk.