Calum szemszöge:

Hazamentem Michaeltől.
Hülye voltam,amikor hittem neki. Bezártam az ajtót és a komódhoz közel löktem a kulcsokat,amikor észrevettem egy levelet. Rajta a  nevemmel. Kinyitottam és leültem a földre. Egy levél volt benne.

"Kedves Calum,

Ebben a levélben mindent megtalálsz amit el kellett volna mondanom,de nem tettem."

Végigolvasgam. Beszélt a harcairól és írt sok zavaros dologról,hogyhogy lett szerelmes belém. Sok dolgot írt amit nem érdemlek meg. Sosem gondoltam volna,hogy így érez irántam és nem tudtam elképzelni miért van itt ez a boríték,amíg el nem olvastam az utolsó mondatot.

"Mire ezt olvasod,talán halott vagyok.

Mikey"

Meglepődtem és eldobtam a papírt. Felkaptam a kulcsomat és a kocsimhoz futottam. Azonnal elindultam nem gondolkoztam. Visszamentem hozzá. Az ajtó zárva volt,szóval felmentem a lakásába,de nem tudtam bevenni,mert be volt zárva. Féltem,hogy elkéstem. Bekopogtam a szomszédaihoz,és az egyik kinyitotta. Azt mondta,hogy van kulcsa Michael lakásához,és ideadja nekem. Kinyitottam az ajtót és láttam,hogy a fürdőben ég a villany. Féltem,hogy mit fogom látni,de futottam. Michael a fürdőkádban volt. A víz tiszta vér volt.

-Mikey-megfogtam az arcát és sírni kezdtem.-Valaki hívja a kibaszott mentőket.-ordibáltam az emberekkel,aki a lépcsőn álltak. Csak ott álltak,bámultak rám és nem csináltak semmit. Seggfejek.

-Cal?

-Igen,Mikey,kérlek ne hagyj el. Nem hagyhatsz el.- megpróbáltam megfogni a kezét,de olyan gyenge volt,szóval elvettem.-Minden rendben lesz,Michael,csak ne add fel kérlek. Hallasz még?-nagyon kicsit bólintott, és pislogott.

-Nézz rám,Mikey. Nagyon remélem,hogy nem késtem el azzal ,hogy ezt elmondjam. Felejts el,de enélkül nem hagyhatlak meghalni.-a fáradt,könnyes szemeibe néztem.-Mindennél jobban szeretlek-mondtam és megcsókoltam. Éreztem,hogy próbál visszacsókolni,de nem volt elég ereje. A teste ellazult a kezemben,és még utoljára egy "én is szeretleket" mondott,majd becsukta a szemeit. Talán örökre.
Hülyének éreztem magam,de nagyon féltem,hogy nem tudom többé megtenni. Olyan dolgokat suttogtam neki minthogy nem halhat meg és,hogy nagyon szeretem. Csak sírtam és itt ültem vele. Egy nő bejött és bekötötte Michael kezeit. Nem hiszem,hogy ez segít,de legalább próbált tenni valamit.

Néhány perccel később elvitte Michaelt a mentő. Utána mentem és bementem a kórházba. A szülei ott voltak.

-Mi...mi történt vele? Mondtak már valamit?

-Nem,csak behozták őt,és nem tudom mi folyik itt és még mindig nem tudom mi történt vele.-mondta az anyja és percekig csak csöndben ültünk-Ott voltál vele?

-Igen...sajnálom, megtettem mindent,amit tudtam,de talán túl késő volt.

-Köszönöm,hogy ott voltál vele.

-Ez természetes.

Várakozás. Idegörlő várakozás. Michael már 20 perce bent volt és semmit se tudtunk róla. Az ajtó mellett álltam,amikor az orvos kijött.

-Él?-kérdeztem azonnal.

-Meg tudtuk menteni. Most kapott gyógyszereket,nem tudjuk mikor fog felébredni.

Leültem a padra. Sírtam,ez a nap túl sok volt nekem. Fél óra után egy kicsit lenyugodtam. Most az a legfontosabb,hogy él és jobban lesz.
Megkérdeztem,hogy mikor láthatom. Azt mondták,hogy pár napig csak a családja látogathatja. Vele akatok lenni. Ez nem fair. Miért nem láthatom?

-Talán haza kellene menned Calum. Aludnod kellene kicsit,ez nehéz nap volt számodra.-mondta Mrs.Clifford.

-Nem akarok hazamenni,mielőtt nem láttam.

-Nem ülhetsz itt napokig. A szüleid figyelni fognak és haza visznek.

-Nem fognak.

-Oké,de látod még mindig jobb ha most hazamész. Pihenésre van szükséged.

-Szeretnék vele beszélni.

-Sehogy sem tudsz most vele beszélni. Menj haza Calum-az anyja kezdett ideges lenni,szóval én is. Ezután felfogtam,hogy a fia majdnem meghalt. Nem tudott nyugodt lenni. Sóhajtottam.

-Holnap visszajövök.- lehajtottam a fejemet és elmentem.

A szüleim nem voltak otthon,szóval ki tudtam sírni a fájdalmat magamból.
Nem tudtam megállítani. Tudom,hogy él ,de meg kellett volna állítanom,mielőtt megpróbálja megölni magát. És nem tudtam. Azt mondta,hogy szeret és én is szeretem őt,szóval éreztetnem kell vele,hogy élnie kell.
Ebben a pillanatban a világ legnagyobb hibájának éreztem magam. Féltem,hogy nem akar velem soha többé beszélni vagy soha többé nem akar látni.

Még 1 rész(12.rész 1/2, 2/2)+epilógus van hátra.