1.rész 2/2
Calum szemszöge:
-Kávét?
-Igen. Köszi apa.-megint nem aludtam egy percet sem.
-Jól vagy?-kérdően nézett rám apa.
-Igen. Csak nem aludtam valami jól, tudod időjárás meg minden.
-Értem.-letette a kávét az asztalra.-Mennem kell. Szép napot,Cal-elment.
-Nem akarom megint ezt csinálni-beszéltem magammal.
Megittam a kávémat,felkaptam a táskámat,és elindultam suliba. Az egész csapatom ott volt a folyosón. Nem sok idő volt már becsengőig,szóval az osztályterembe mentem. Leültem és néztem a többieket.
A tanár ma hamarabb érkezett és el is kezdte az órát,mert miért ne. Boldog voltam,hogy Michael nem volt itt. Nem jött ma,már 8:07. Nyugodtnak éreztem magam,és ebben a pillanatban kinyílt az ajtó,és megláttam a fekete ruhákat. Ez nem a te napod,Calum.
A tanár mondott neki valamit,de úgy tűnt nem érdekli,és mögém sétált.
Amikor vége lett az órának,ő volt az első,aki elhagyta a termet.
-Hood,menj utána.-tolt a barátom Michael után.
-Megyek...-két osztálytársam is jött velem. Nem kellene ezt csinálnom....
Az udvarra ment,és követtem őt.
-Hé, Clifford,mi újság?-megálltam mellette. Cigizett,de az érkezésemre eldobta. El akart menni,de elkaptam a vállát.-A cigizés nem tesz menővé,de talán lesz egy jó kis tüdőrákod.
-Szállj le rólam,Calum.-mondta.
-Többet akarsz?Talán meg kellene ölnöd magad.-nagyon rosszul éreztem magam miután ezt mondtam.
-Hagyj békén.
-Meg kellene ölnöd magad.
-Meg fogom tenni-suttogta. Nem igazán hallottam,mert nem volt hozzám elég közel. Mi a fasz? Nem tudom most mit kellene tennem. Nyilván nem gondoltam komolyan. A barátaimra néztem. Várták,hogy mondjak valamit.
-Oh,igazán?-röhögtem a pofájába. Ez volt az egyetlen dolog,ami eszembe jutott.-A nyomorék meg fogja ölni magát,srácok.-Felé fordultam. Láttam Michael-t elsétálni.
Egész nap rosszul éreztem magam. Rosszabbul,mint előtte. Meg fogom tenni. Ez volt az egyetlen mondat,ami eszembe jutott. Ezt tettem vele. Ezt tetted vele,Calum. Én vagyok a legrosszabb ember akit ismerek.
-Cal,szóval este jössz a városba?-állt meg mellettem a barátnőm. Meggondolta magát.
-Nem hiszem. Dolgom van este. Sajnálom,babe.
-Akkor kivel fogok menni? Calum előbb kellett volna mondanod. Tényleg...nem baj. Legközelebb értékelném,ha nem az utolsó pillanatban mondanád le. Nos,mennem kell,szeretlek. Holnap talalkozunk.-megcsókolt,de csak azért,mert a többiek is itt voltak,és elment.
-Valójában nekem is mennem kell. Holnap látjuk egymást,srácok-mosolyogtam. Hazafele úton egész végig zenét hallgattam. Meg fogom tenni. Komolyan gondolta? Mi a faszt kellene most csinálnom? Mi van ha tényleg megöli magát?
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro