Michael szemszöge:

Ma újra hétfő van. Egy új,borzalmas hét kezdődik az életemben. Lassan ballagtam be a suliba,nem siettem. Gyakran kések,mert ilyenkor nem kell találkoznom azokkal a srácokkal legalább az első óra végéig. Megérkeztem az iskola kapujához. Mély levegőt vettem,kiélveztem a szabadság utolsó pillanatait és beléptem.

A folyosó csendes volt. Túl csendes. Az egyetlen zaj a cipőm kopogása volt. Megálltam az osztályterem előtt. Nem akartam bemenni,de lenyomtam a kilincset. Az egész osztály felém fordult,de amikor látták,hogy csak én vagyok az,újra a tanárra figyeltek.

-Jó reggelt,Mr.Clifford! Köszönjük,hogy megtisztelt minket a jelenlétével.-mondta a tanár,és folytatta a hülyeségeit. Leültem a helyemre,és azon gondolkoztam,hogy fogom még kibírni a többi 7 órát. Még nem jöttem rá. A kibaszott életem felét itt töltöm. Nemhogy valami értelmes dolgot csinálnék,de bárhol jobb lenne,mint itt.

Ahogy vége lett az óráknak,én voltam az első,aki elhagyta a termet.

-Ne siess annyira,malacka-kiabált utánam valaki. Próbáltam ignorálni,azonban megint bántottak. Kimentem az udvarra. Találtam egy helyet,ami üres. Nem tudom hogy lehet,hogy nem jött utánam még senki se.

Leültem,és meggyúltottam a cigimet. Letüdőztem és kifújtam a füstöt.Figyeltem, ahogy a puha, szürke füst eltűnik a levegőben. Elképzeltem,hogy az összes fájdalmam elszáll vele,és azt kívántam,bárcsak így lenne.

-Hé,Clifford,mi újság?-ahogy hallottam,ahogy ezt mondja,eldobtam a cigimet,és a szívem gyorsabban kezdett el dobogni,mint eddig. Felálltam,és a legutáltabb hang felé fordultam. Calum állt ott néhány barátjával,és az arcán hatalmas vigyor terült el. El akartam menni,de elkapott,mielőtt elmehettem volna.

-A dohányzás nem tesz menővé,de talán lesz egy kis tüdőrákod.

-Szállj le rólam,Calum.

-Többet akarsz? Talán végre megdögölhetnél.

-Hagyj békén.

-Meg kellene ölnöd magad.

-Meg fogom tenni-suttogtam magam elé.

-Oh,tényleg?-röhögött a képembe.-Srácok,a nyomorék meg fogja ölni magát.-amíg ő a többiekkel beszélt,én besétáltam az épületbe. Kibaszottul sírni akartam.

A nap végén,amikor hazaértem,bezárkóztama szobámba,mint minden nap.

"Meg kellene ölnöd magad."

"Srácok,a nyomorék meg fogja ölni magát."