Régen hosszú fekete hajad volt. Most is fekete, csak rövid lett és azóta sok színt kihordott, pont mint méhed a magzatod. 

Ha szíved gyermeket terem miért nem fogadod el annak hibáit? Hiszen - Isten, a kémia vagy te - nem teremtett még tökéletest és a legszebbet. 

Szádból és lelkedből édes méz csöpög, olykor el-el akad, apad, mint a gondolat mely nem szőhet terveket és nem szárnyalhat szabadon.

Nem bírod a gyengeséget és megkülönböztetsz (de legalább nem madárnak születtünk, hiszen ha egy madár rendellenes...)

Göndör voltál, legtöbbször egy erős oroszlánt vagy egy védelmező medvét láttam beléd. 
Hallottál és értettél, sokat beszéltünk. 

A fények néha még mindig ábrázolnak, téged rajzollak. Emlékszem. Emlékszel?

Hasonlítunk; azt mondják le sem tagadhatnál. Nem is teszed.
Törzsi jeleket viselünk magunkon (mivel egyből vagyunk és én csak belőled) te az enyém és így fordítva. 

Csókot nyomtál homlokomra - régen - azt mondtad ez a büszkeség jele. Azt jelenti büszke vagy 
Rám.

Nem engedtél csúzdázni. Féltettél: bajom eshet. 
Aztán legurultam egy havas dombon. Pedig csak szánkóztam s Te meglöktél. 

Azt mondják, régen te is ilyen voltál. Azt mondtad - régen - hasonlítunk.
(Imádtam, hogy göndör vagyok, de csak mert te is az vagy, voltál.)

Imádtam. Mindig igaz szó folyt szádból, soha nem hazudtál (nekem).

Kicsit együtt nőttünk. Kicsit együtt tapasztaltunk. Kicsit sokat. 

Sokszor kérdezem, hogy hasonlítunk-e egymásra (de nem tőled, mert te azt mondanád 
"régen nekem is ilyen orrom volt" vagy... A többit nem tudom, mert már nem kérdezem) 

Együtt táncoltunk - régen - azt mondtad a kezemet is mozgassam, ne csak a törzsemet, aztán nevetve ugráltunk az ágyon. 

A vállamon sírtál; azt mondtad nem tudod hogyan tovább/hova tovább. Előtte tudtad, csak nem  jött össze. 

Melletted sírtam; azt mondtam elbasztam (nem mondhattam hogyan tovább/hova tovább: te szültél engem.) Aztán otthagytál, de "legalább kisírtam magam". 

Együtt döntöttünk. Azt mondtam lépjél, segítek és léptünk. Talán túl nagyot és én még kicsi voltam (alacsony, pici lábakkal) és ottmaradtam. 

Néha szeretném, hogy ne csak a bogarak zenéljenek. 
Altatót énekeltél és táncoltál - régen - mielőtt elaludtam. 

Mézédes szavaid (hiszen nekem bármit mondhtasz értékes) késként szúrnak és nem kapok levegőt.

Mára már nem kapkodom (akkor szomjaztam levegőért miattad utoljára)

De nincsen baj, minden rendben.
A hiba bennem van, nem benned.
Azt hiszed könnyebb lenne elaludni, ha azt hiszem te vagy a rendellenes?

┆200122