-Genos-
A C-városban lezajló démon fokozatú küldetésünk után, Saitama-sensei-el a hazafelé vezető úton sétálgatunk hazafelé. A séta közben betértünk egy boltba is ahol akciós árukra bukkantunk amiknek sensei nagyon örült.

- Sensei...-szólalok meg egy hosszabb csönd után mire ő hátra fordul. - Szerinted mennyit fejlődtem az elmúlt egy hétben? - hetenként ezt megszoktam kérdezni a senseitől.

- Genos te mindíg sokat szoktál fejlődni. Ez most sincsen másképp.

- Köszönöm.

- Na itthon is vagyunk. - sensei kinyitja a kaput amin belépünk és felmászunk a lépcsőkön egészen az ajtóig.
Az ajtón belépve leveszem a cipőmet majd a konyha asztalra leteszem a bevásárlásos szatyrot.

- Sensei, ma este én főzök. - A sensei kedvenc ételét fogom elkészíteni hogy boldog legyen. Szeretem amikor ő boldog. Szeretem azt az érzést amikor a sensei megdicsér és én belepirulok az ő dicséretébe.

- Oh, oké. Akkor én kitakarítok.

- Arra semmi szükség! Majd én megcsinálom!

- De Genos, nehogy már mindent te csinálj, én is ki akarom venni a részemet a melóból. Ha már együtt élünk fel kell osztanunk egymást közt a feladatokat.

- Rendben. - azzal elfordulok tőle és neki állok a vacsorához. Zöldséges ráment fogok főzni.

Nemsokára el is készülök vele majd kitálalom.
- Saitama sensei, kész van a vacsora!
- Oh szuper! - jön be a konyhába majd megpillantja az asztalon gőzölgő, zöldséges ramen-t. - Oh genos a kedvencemet főzted!

- Igen Saitama-sensei! Meglepetésnek szántam.

- Köszönöm Genos, megleptél vele. - odasétál hozzám majd megsimogatja a fejem. - Nem tudom miért de valahányszor ő megérint mindíg ez a furcsa érzés fut át rajtam. - Biztos az íze is nagyon jó!

Leülünk az asztalhoz és nekilátunk az evéshez. Én előbb fejeztem be mint ő, ezért azt nézem ahogy ő eszik. Amikor ezt észre veszi már ő is befejezte az étkezést.

- Sensei majd én elmosogatok. - jelentem ki határozottan majd felkapdosom a tányérokat az asztalról és elkezdek mosogatni. Sensei pedig válaszként biccent egyet majd lefürdik. Amint kijön a fürdőből én már elmosogattam, megágyaztam kettőnknek és elhajtogattam a ruhákat. A többi házimunkát a sensei már megcsinálta.

- Oh Genos, nagyon szorgos vagy. - lepődik meg sensei.

- Köszönöm saitama sense-....nem tudom befejezni a mondatomat mivel megpillantom az előttem álló férfi kidolgozott felsőtestét. Pucérságát csak egy törölköző fedi el de éppen elég jól látom a csodálatos testét. Nyelnem kell egyet erre a látványra.

- Hmm...mi az? - néz rám furcsán amiért már egy jó ideje tanulmányozom őt.

Amint észre veszem magam bocsánatot kérek de a sensei csak nevet.

Nekem nincs szükségem fürdésre mivel kiborg vagyok. Általában csak akkor szoktam amikor saitama-sensei elhív vagy amikor az s-rangú hősök hívnak minket onsen-be vagy egyéb helyekre. Így hát az utam egyenesen az ágyamhoz vezet, ahol már a sensei vár engem.

Akármilyen furcsa is sokszor alszunk egy ágyban. Nagyon ritka az olyan alkalom amikor külön ágyban alszunk.

- Genos...te olyan vagy nekem mintha a feleségem lennél. - A hosszú csendet megtörő mondatra valamiért kifut a gőz a testemből és nagyon izgatottá válok. Miért mondta ezt?! Ennyire fontos lennék a senseinek?

- Sensei én..ennyire fontos lennék a számodra? - a mondatom végén nyelek egyet.

- Hát a tanítványom vagy, meg a lakótársam. Persze hogy fontos vagy nekem! De ezt nem azért mondtam. - Egy rövid időre megszakítja a beszédet, pont annyi időre hogy felüljön az eddigi fekvő pozíciójából. - Ezt most azért mondtam mert mostanában észrevettem hogy olyanok vagyunk mint egy házaspár...

- Mire akarsz ezzel kilyukadni? - Én is felülök az ágyból majd a nagy sötétségben próbálok a senseiem szemeibe nézni. Nem tudom mitől lettem ennyire izgatott és megrémült. A hirtelen felindulásból szökött mondata valamiért nagyon is érdekel, pedig ez a sensei számára valószínűleg jelentéktelen.

- He-, ja...hmm nem is akartam ezzel semmit se mondani, csak mostanában olyan meghitt minden. Leszámítva a szörnyeket és a gonosztevőket. De ne haragudj hogy azt mondtam rád hogy a feleségem vagy! Nem akartam ilyen furákat mondani rád.

- Sensei, engem ez nem zavar. Ameddig fontos vagyok a számodra és elismersz a tanítványodként, addig akármilyen jelzőket mondhatsz rám.

- Oh. Rendben van. Emiatt igazán nem kell aggódnod, hiszen már a tanítványom vagy!

- timeskip-

Az hosszas beszélgetés után jó éjszakát kívántunk és lefeküdtünk aludni...helyesbítenék mivel én kiborg vagyok számomra lehetetlen az alvás így hát kikapcsoltam magam reggelig. Kora reggel elindultam Dr. Kuseno-hoz hogy egy-két alkatrészemet mejavítsa, mivel az elmúlt napokban elég tropára mentek a harcok során.

Egész úton a tegnap estéről járt az eszem. Az a furcsa beszélgetés...vajon mit akart kihozni belőle a sensei?

ONE PUUUUUUNCH!!!! 👊🔥

Sziasztok! Hát igen mostanában MÁR MEGINT nem voltam elérhető wattpadon, így hát megleptelek titeket ezzel a rövid, kis összecsapott munkámmal (legalább a ship jó( ͡° ͜ʖ ͡°)) de azért remélem tetszik nektek a hirtelen felindulásom! 😂😅
Már régóta szerettem volna róluk sztorit írni de eddig időm/ihletem/ötletem/energiám nem volt elkezdeni.
De...most végre itt van, és nyugodjatok meg, vagy rémüljetek meg...folytatni fogom! 😂💕