- Rendben, szóval Emy valami nagyon fontosat kell mondanom. Az van, hogy szóval én már mást szeretek és tudom, hogy te is, és szakítani szeretnék.

Éreztem, hogy szakítani akar, de én nem akarok. Amint kimondta már éreztem az arcomon lefolyó könnycseppeket.

- Nash, én nem akarok szakítani, én szeretlek. Nem akarlak elveszíteni.

- Emy, kicsim, jobb lesz így mindkettőnknek. Szeretlek, de van egy lány akit már jobban szeretek, sajnálom.

- Rendben Nash, legyen, szakítsunk, de többet látni sem akarlak. Szia!

Válaszát meg sem várva jöttem el, a házuk ajtaját magam után becsaptam és sírva rohantam el. Nem tudom hova megyek csak futok és futok, látni már alig látok a könnyeim miatt. Végül észrevettem egy parkot és leültem egy padra ahol összehúzódva sírtam tovább. Nem tudom mennyi lehet az idő, vagy hogy mennyi ideje ülhetek itt. A telefonom egyfolytában csörög, de nem veszem fel, nem érdekel. Egy valamihez lenne most kedvem, mégpedig meghalni. De nem halhatok meg, hisz a testvéreimnek és apának szüksége van rám. Nem tehetem ezt meg velük. Nagy nehezen felkeltem a padról és haza indultam. Miután haza értem se szó se beszéd felmentem a szobámba, magamra zártam az ajtót és befeküdtem az ágyba majd nagy nehezen álomba sírtam magam.

~~~~~~~~~ 2 héttel később ~~~~~~~~~

2 hét.

Kettő hét telt el azóta, hogy Nash szakított velem. Két hete nem megyek ki a szobámból. Két hete csak sírok. Két hete nem beszélek senkivel. A telefonom kikapcsoltam még aznap, azóta nem kapcsoltam vissza, megszűntem létezni. Manuval sem beszéltem két hete már. Egyedül maradtam teljesen. Mikor a legnagyobb szükségem lenne anyura, ő sincsen, apát nem igazán érdekli mi van velem. Ashton a fiúkkal visszament a turnéra. Tehát ő is itt hagyott, a húgom kicsi még ahhoz, hogy megértse mi van velem. Egyedül vagyok, senkit nem érdeklek.

Erőt vettem magamon és ki keltem az ágyból, majd bementem a fürdőbe és lezuhanyoztam, fogat mostam, hajamat is meg mostam és megszárítottam, majd kifésültem. Tettem fel egy kis sminket, hogy eltüntessem a szemem alatti karikákat, majd lementem a konyhába reggelizni. Reggeli után bekapcsoltam a telefonom, rengeteg nem fogadott hívás és üzenet várt rám, megnéztem kitől. 25 nem fogadott hívás és 15 üzenet Nashtől, az üzeneteket egyből kitöröltem majd megnéztem a többit. 30 nem fogadott hívás Manutól, 10 a bátyámtól. 10 üzenetem volt még, ebből 6 Manutól és 4 Ashtől. Erőt vettem magamon és visszahívtam a bátyámat.

Ash: Na végre már, eddig mért nem vetted fel a telefont? Ugye jól vagy és nincs semmi baj??

Emy: Neked is szia Ash. Mert összetört a telefonom és most vettem csak másikat. Igen jól vagyok, nincs semmi bajom. Hiányzol, mikor jössz haza?

Ash: Huhh, akkor jó. Azt hittem már valami baj történt, megijesztettél. Te is hiányzol. Hát szerintem kb. egy hónap múlva.

Emy: Olyan sokára?? Mi lesz velem addig nélküled? Tudod nagyon jól, hogy apa szarik rám és csak Jennékkel foglalkozik, velem nem. Nagyon hiányzol, szükségem van rád. Nash szakított velem, teljesen egyedül vagyok.

Ash: Sajnálom Emy, nem tudok hamarabb haza menni. De nekem most mennem kell, holnap hívlak. Puszi, szia húgi.

Emy: Szia bátyó.

Miután leraktam a telefont elmentem futni, hátha kikapcsolódok picit. Futás közben találkoztam Evaval és dumáltunk kicsit, beültünk egy cukrászdába és ettünk sütit, majd megbeszéltük, hogy valamelyik nap átjön és tartunk egy csajos napot. Miután hazaértem felhívtam Manut, hogy miért keresett. 

Manu: Na végre, mi a szarért nem vetted fel két hétig azt a hülye telefont?? 

Nagyon idegesnek tűnt a hangja, vajon mi baja lehet?

Emy: Neked is szia Manu. Szakított velem Nash és azért nem vettem fel két hétig mert ki voltam bukva idegileg teljesen. Miért kerestél?

Manu: Ohh, nem tudtam, sajnálom életem. Tudnánk találkozni ma?

Emy: Persze, de miért? Mi a baj? 

Manu: Majd elmondok mindent személyesen. Délután 4-kor jó neked? 

Emy: Persze, átjössz hozzánk vagy találkozzunk máshol?

Manu: Ha nem gond akkor átmennék én.

Emy: Nem gond persze, gyere nyugodtan. 

Manu: Rendben, akkor majd nálad talizunk, de nekem most mennem kell. Szia kicsim. 

Emy: Szia manóm. 

Miután leraktam a telefont bekapcsoltam egy filmet és közben fagyit ettem. Miután vége lett a filmnek csengettek, ránéztem az órára és azt vettem észre, hogy már négy óra, tehát biztos Manu lesz az. Gyorsan megigazítottam a hajam és mentem is kinyitni az ajtót.

-Szia Manu - köszöntem, miután kinyitottam az ajtót.

-Szia Emy - köszönt vissza nekem Manu.

- Szóval mi az a fontos dolog? - tértem rá egyből a lényegre.

- Emy, anya most mondta, alig akarom elhinni, de....

Sziasztok! Itt  az új rész, tudom nem valami izgi. Lenne hozzátok egy kérésem illetve kérdésem. A kérés, hogy akik elolvassátok, légyszíves mind válaszoljatok majd a kérdésemre. A kérdés pedig az lenne, hogy folytassam-e a sztorit? Ugyanis elgondolkodtam és időm nem nagyon van, tehát részek ritkán lennének kb. 2 hetente, és az is felmerült bennem, hogy szerintem nem valami jók a részek és nem tudom érdemes-e folytatnom. Ti mit gondoltok? Folytassam vagy hagyjam abba? :)