Mikor elváltunk egymástól és lerakott a földre, valami megérzés folytán oldalra néztem és amit akkor láttam nagyon meglepett. Hogy került ez ide? Én ezt nem hiszem el, mikor kezd végre minden helyre jönni felbukkan és tönkre teszi.

- Manu, mit keresel itt? - szólítottam meg.

- Hozzád jöttem, beszélni szerettem volna veled, de ahogy látom mar nem számítana semmit. - megfordult és lelépett. Nem tudtam, hogy ezt mire véljem, szerettem volna beszélni is vele, de egyben nem is. Kíváncsi vagyok mit akarhatott. Hogy mi? Nem, nem lehetek kíváncsi, nem forgathatja fel a világomat újra, mikor már kezd minden helyre jönni és itt van nekem Bence akit kezdek szeretni, bár ez inkább még mindig csak vonzalom de ez nem lényeg most. Nem gondolkodhatok Manun mikor nekem itt van Bence, vele kell foglalkoznom. Gondolatmenetemből feleszmélve visszafordultam Bence felé, aki kíváncsian nézett rám, hisz az előbbiből szinte semmit nem értett, nem tudta ki ez a gyerek és azt se tudta, hogy mit beszéltünk, hiszen nem igazán tud angolul. Semmi erőm nincs neki most magyarázkodni, majd otthon. Elindultunk sétálni egyet, majd egy fagyizónál megálltunk és vettünk fagyit, nekem csokisat meg epreset, Bencének meg csokisat és szedreset. Leültünk az egyik padra és beszélgettünk mindenféléről, majd felhozta a témát amiről nem akartam beszélni, de hát ha muszáj akkor muszáj.

- Kicsim, az előbbi srác ki volt és mit akart?

- Nem beszélhetnénk ezt meg otthon? Nincs kedvem most erről beszélni.

- Nem, nem beszélhetjük meg otthon. Tudtommal a barátot vagyok még, és az is szeretnék maradni. Jogom van tudni ki volt az a gyerek.

- Mi az, hogy még? Az is maradsz, szeretlek azt hiszem, nem akarlak elveszíteni Bence. És van jogod tudni persze és el is mondom majd, csak arra kértelek, hogy majd otthon. Olyan nagy baj ez? Csak egyszerűen nem szeretnék erről beszélni a randinkon vagy minken. Ráérünk még ezt később is megbeszélni, nem akartam ezzel elrontani az egészet, de most már mindegy. Csak kérlek menjünk haza és majd megbeszéljük, elment az egésztől a kedvem. - fakadtam ki szegénynek.

- Jó, menjünk akkor haza, de otthon megbeszéljük mindenképpen. - utána már egyikünk sem szólt semmit csak hazamentünk, amint beléptem az ajtón levettem a cipőt és bementem a konyhába. Töltöttem két pohárba inni és felmentünk a szobámba.

- Szóval, ki volt az a srác? És miért akart beszélni veled? Miért mondta, hogy ahogy látja már nem számítana semmit? - zúdította rám a kérdéseit.

- Ő a volt barátom Manu, nem tudom miért akart velem beszélni, és azt se tudom, de gondolom azért mert látta, hogy veled vagyok. Bence figyelj, én téged szeretlek és nem őt, soha nem hagynálak el, pláne nem miatta. De szeretnék vele beszélni, hogy ennyi idő elteltével mit akar. Ugye nem lenne baj?

- Értem, én is szeretlek. Hát ha muszáj akkor beszélj vele.. de nem nagyon örülök neki.

- Kicsim, semmi az ég adta világon nem fog történni közte és köztem semmi. Csak beszélek vele és ennyi.

- Oké, akkor én megyek is, majd holnap találkozunk, szia - megcsókolt majd elment.

Miután elment lementem a konyhába ittam egy pohár üdítőt, majd felmentem a szobámba és nagy nehezen felhívtam őt. Az ötödik csörgésre vette fel, eléggé meglepődött szerintem, hogy én hívom.

- Igen? - szólt bele a telefonba.

- Öhm, szia. Emy vagyok.

- Emy? Hogy-hogy hívsz? - kérdezte meg.

- Beszélni akartál nem? Beszéljünk, át tudsz jönni?

- Persze, csak mondd meg a címed és már megyek is.

Gyorsan elmondtam a címet és letettük. Nem sokra rá csengettek is, mikor ajtót nyitottam nem hittem a szememnek. Manu egy csokor rózsával a kezében állt az ajtóban.

- Szia, gyere be - köszöntem neki és behívtam.

- Szia, ezt neked hoztam -adta át a rózsát.

- Köszi, gyere beljebb, egy pillanat és jövök csak vízbe rakom. - azzal fogtam magam és kimentem a konyhába, kerestem egy vázát, engedtem bele vizet a csapból és bele raktam a rózsát, majd visszamentem Manuhoz.

- Na szóval, térjünk a lényegre. Miről szerettél volna beszélni velem?

- Tudom, hogy már sok idő eltelt azóta, de csak most tudtam utánad jönni. Jöttem volna hamarabb is, de anyukám kórházba került, vele kellett maradnom. Aznap mikor szakítottál velem, mikor azt hitted, hogy megcsallak, akkor félreértés történt. Ann-el nem csaltalak meg. Emlékszel a szülinapi bulira amit együtt akartunk megtartani? Mi csak neked szerettünk volna külön meglepi bulit csinálni, hisz a közös bulinkra csak az én érdekemet vetted figyelembe, hogy én mit szeretnék, de azt amit te szeretnél azt nem. Így Ann-el azt gondoltuk csinálunk neked meglepi bulit, azért mentem át hozzá akkor, hogy megbeszéljük a részleteket, nem gondoltam volna, hogy követni fogsz és utána meg se hallgatsz csak elrohansz. Nem csaltalak meg se akkor se semmikor, az üzenetben azért állt az ami, mert Ann nem akarta, hogy rá jöjj meglepetés bulit csinálunk. Én elakartam neked ezt mondani, de másnap anyukám kórházba került, elütötték őt és komába került, nem jöhettem el tőle, remélem ezt megérted. A múlt hónapban kelt fel a kómából, most már jól van és eltudtam jönni. Szerettelek, szeretlek és szeretni is foglak téged Emy. Remélem megtudsz nekem bocsájtani. - darálta el a regényét. Bevallom elsírtam magam, ha nem lettem volna hülye tán még a mai nap is együtt lennénk, de ez nem biztos. Sajnos már teljesen mindegy mi lett volna.

- Figyelj Manu, sajnálom ami anyukáddal történt, és megértem, hogy vele voltál. Manu én szeretlek még, de már nem annyira, nekem van már más barátom és szeretem őt. Talán ha még akkor valahogy tudatod velem, lehet együtt lennénk, de mára már ott van nekem Bence és nagyon szeretem őt. Sajnálom. - Elsírtam magam, ennyi volt, a könnyeim úgy folynak mintha egy patak lenne, pedig nem az.

- Igen, valahogy sejtettem, hogy már késő. De azért reménykedtem, hátha. Hisz a remény hal meg utoljára. Na mindegy én akkor inkább megyek is. Szia Emily. - és megindult kifelé, nem tudom miért, de utána nyúltam és visszarántottam. Értetlenül nézett rám és már szólalt volna meg mikor ajkamat az övére nyomtam és kihívtam őt egy csók csatára. Csak egy csóknak indult, egy búcsú csóknak, de több lett belőle. Egyre csak szenvedélyesebben csókolóztunk majd az ágyamon kötöttünk ki, hogy hogyan azt nem tudom. A pólóink már a földön hevernek és Manu csak csókol és csókol. Már a nadrágok is a földre kerültek, ezáltal egy ruhakupac keletkezett a földön. Innentől kezdve minden felgyorsult és már csak arra emlékszek, hogy hangosan nyögünk fel mikor egyszerre elérjük a gyönyört. Manu ránk húzza a takarót és egymást ölelve alszunk el. Reggel mikor felkeltem azt se tudtam hol vagyok, végül észre vettem egy kart mely engem ölel magához jó szorosan, ekkor beugrott az éjszaka. Az arcomra mosoly ült ki, de észbe kaptam. Mit tettem? Komolyan megcsaltam Bencét? Én ezt nem akarom, szeretem Manut, de már nem annyira mint régen, már Bencét szeretem nagyon. Nem akarok Manuval lenni. Amint fel kell el is küldöm, sőt inkább felkeltem, de előbb gyorsan felöltözök.

- Manu, hé hallod, kelj fel. - rázogatom meg közbe, mire nagy nehezen fel kel és álmosan néz rám mosolyogva. Nos az a mosoly nem fog sokáig az arcán lenni.

- Mi az? Gyere feküdj vissza és aludjunk még. - szólal meg a reggeli rekedtes hangján.

- Manu, nem aludhatunk! El kell menned, nekünk már nincs közös jövőnk. Hiba volt az éjjel. Szeretem Bencét és vele szeretnék lenni, boldog vagyok vele és nem akarok mást csak őt. Összeházasodni vele és együtt lakni itt Budapesten, gyerekeket szeretnék tőle. Manu, számunkra vége a közös életnek, a sors ezt szánta nekünk. Sajnálom. Remélem megtalálod azt a lányt akit szeretni fogsz mindenáron és egyszer a feleséged, majd gyermekeid anyja lesz. De ez a nő nem én leszek. Ami köztünk volt annak már vége. Minden jót kívánok neked, legyél boldog. Most viszont menned kell. - mondtam el neki mindent. Szomorúan rám nézett, pár percig csak nézett és nézett, majd végül megszólalt.

- Rendben, megértem. Nem foglak győzködni, nekem az a legfontosabb, hogy boldog legyél. Akár velem, akár vele vagy akár mással, de boldog legyél. Neked is minden jót kívánok és soha nem felejtelek el. Szia Emy! - megölel majd elmegy. Könnyeim patakként folynak, de érzem és tudom is, hogy ez volt a helyes megoldás.

Miután kisírtam magam lementem a konyhába és megreggeliztem illetve ez már inkább ebédnek számít, majd felöltöztem és felraktam egy minimális sminket és elindultam Bencéhez. Mikor odaértem csak simán bementem, nem kopogtam, hisz azt mondta Bence nem kell kopogni csak menjek be. Megindultam a szobája felé, hisz onnan hallottam hangokat, mikor benyitottam nem várt dolog fogadott.

Sziasztok! Meghoztam a részt. Vajon mi fogadhatta őt? Mi az a nem várt dolog? A következő résszel sietek. Már csak 2-3 rész van hátra! Ha tetszett a rész jelezzétek akár egy vote-val vagy akár kommenttel. Köszönöm!❤