Majdnem eltelt öt hónap, azóta hogy Mikey megkérte Crystal kezét, most itt vagyok, a lagzi előtti napon. A tengerparton. Egy kellemes halvány kék ruhában. A szél lebegteti a könnyed anyagot.

A parton állok és gondolkodok.

-Csalódott vagy?-kérdezte Ashton.

-Kicsit.-mondtam. Ashton ismer, szinte 2 éve.

-Sokkal több ideje ismerem Luke-ot, mint Crystal Michael-t, de ő megtudta kérni a kezét.

-Gyere ide.-mondta Ash, majd átölelt. Szorosan hozzá préselődtem. Szeretem Ashton testének melegét. Szeretem az ölelését.-Luke azért nem kéri még a kezedet, mert tudja. Tudja hogy van számodra olyan ember aki, ugyanúgy azt a biztonságot nyújtja amit ő. Tudod hogy miről beszélek.

Persze hogy tudom. Eddig nem véletlenül nem gondoltam rá.

Ashton lehajolt és megcsókolt. Vissza csókoltam. Konkrétan ebben a szent pillanatban csalom meg Luke-ot. Az a baj hogy szeretem Ashton-t is. Nem úgy mint Luke-ot. De szeretem. Ez egy átok. A baj ott kezdődik hogy Luke is sejt valamit. Ennek nem kéne megtörténnie. Eltoltam magamtól Ashton-t így megszakítva a csókot.

Fel sóhajtott. Neki is nehéz. Erre nem is gondoltam. Ashton-nak milyen érzés lehet az, hogy a legjobb barátját félre vezeti? És hogy nem akar megbántani, ezért hazudik? Ezt abba kell hagyni.

-Miért ilyen nehéz a szerelem?-kérdezte.-Miért szeret bele az ember, abba akibe nem kéne?

-Nem tudom. Ugyanezt kérdezem én is.-rámpillantott.

-April... Választanod kell. Én, vagy Luke?-kérdezte. Tudom hogy nem rosszindulatból kérdezi. Csak segíteni akar.

-Nem tudom.-csóváltam meg a fejemet. Luke túl sokszor bántott már. Ashton soha. De mégis a szívem Luke felé húz. Ashton-nal nem éltem meg olyan dolgokat, mint Luke-al.

-Sajnálom.-suttogtam.

-Ha ez az én számból rosszul is hangzik, örülök hogy őt választottad.-mosolygott rám. Önzőnek tartom magam. Hogy tehetem ezt vele?

-Ashton.-nyújtottam ki a karom. Tudja mit akarok. Magához húzott és karjaiba zárt.-Szeretlek.-motyogtam.

-Tudom.-suttogta.

hogy tetszik?👀🦋