-Hát ez meg mi volt?-kérdezte Rebeka,miközben leültünk a fodrász székekbe.Az egyik nőci máris a hajmhoz kapott,aszt hiszem Szabina volt.Elkezdte kifésülni a (nem éppen legszebb) hajam.Megérte volna megmosni,hogy ne ilyen fejjel jelenjek meg,de hát mindegy.....

-Uhh,hát itt van egy kisebb csomó-emelt fel egy tincset,amit én is láthattam a szemben lévő tükörben.Hát,az nem egy kisebb csomó,abban biztos lehetek.-Megpróbálom kifésülni.De fájni fog-szólt előre,majd belekezdett a munkálatokba.Rettenetessen fájt,még egy könnycseppem is kicsordult.😓

-Fogalmam sincs.Csak jött és ment.-válaszoltam a mellettem ülő Rebekának.

-Ez fura.De amúgy tényleg.Az előbb nem válaszoltál a kérdésemre:hogy vagytok?-fordult felém,már amennyire tudott.Szegénynek rángatták a fejét össze-vissza.Hát ez az Anna sokkal agresszívabbnak tűnt.

-Tudod min gondolkoztam?-néztem felé.

-Nem,de gondolom megint tereled a témát.

-Au-kaptam a hajmhoz,de Szabina elhessegette a kezem.

-Nem szabad-folytatta.

-Tudom-motyogtam.-Elkezdenék valami munkát.

-MI???????-mondta kicsit hangosabban a kelleténél.

-Mi a baj lányok?-nézett le rám Szabina,és elkezdte a hajam mosni is.Csak én nem szeretek fodrászhoz járni?

-Semmi,semmi-motyogtam megint,mert nem akarrtam egy full idegennek elmondani a magán életemet.

-De miért akarsz munkát vállalni?-kérdezte még mindig Rebi.

-Hát..mert szeretném ha lenne saját keresetem.A nyári munkáimat rohadtul imádtam,viszont tök hamar elfogyasztottam a pénzt.Meg már szeretném lerakni a jogsit is,hogy ne mindenhova Csanád furikázzon.Meg hát szeretnék anyuéknak besegíteni a rezsibe is,meg bármilyen költségekbe.....Meg 18 évesen el akarok költözni....-magyaráztam.

-Várj...MIVAN????Miért akarsz elköltözni?Ráadásul hova mennél?És miért pont suli közben?-bombázott különböző kérdésekkel,miközben szerintem a hajhagymáim meghaltak,annyira vakarták a fejem.(Vagy mit szoktak ilyenkor csinálni)

-Nem mondtam,hogy pontban szülinapomon fogok elköltözni.Lehet,hogy csak suli után.Nem tudom miért,úgy gondolom ,hogy elég volt a szüleimből.Fel akarok nőni...Meg minden.Meg hagyni is akarok nekik teret,hiszen 18 évig neveltek.

-De nem félsz,hogy szomorúak lesznek amiatt,hogy elmész?Voltaképpen te vagy az egyetlen gyerekük.

-De,de ez az élet rendje-mondtam nagy bölcsen,és komolyan is gondoltam.

-Ha te akarod....Nem én döntök helyetted-hagyta rám.