-Dorinaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa-keltegetett Csanád,mire álmosan kinyitottam a szemem.

-Mi az?-fordultam át a másik oldalamra.

-Hé.Ne aludj.-lépett át rajtam,és a másik oldalamra jött.

-De aludni akarok.-motyogtam bele a párnámba.

-A Márk azt mondta,hogy 10 perc múlva neki kell állnunk takarítani.Gyere,mert nekem semmi kedvem sincs.-szólongatott,de én csak a párnába fúrtam a fejem.

-Mi lenne,ha átjönnél hozzám,és ott aludnál?A szüleidnek meg megmondjuk.....-vetette fel az ötletet,mire felkaptam a fejem.

-Jó.

Csanád szemszöge:

Eskü,semmi szívem nem volt felkelteni Dorinát,de muszáj volt,ha nem akarunk itt szívni.Mármint takarítani.Cigit persze szívok,mert miért is ne?

Miután sikeresen felkeltettem,felajánlottam neki,hogy menjünk hozzám,és ott aludhat.Szegény,látszottak a szemein,hogy tiszta fáradt.Este elég sokszor keltünk fel arra,hogy fázik.Lehet mégsem volt annyira jó ötlet kint aludni.Főleg,hogy már ősz van.Egy meg a fene a hülye fejemet...

Sikeresen elpakoltunk a locsiba,majd húztunk el Khazetől.

-Megvagy?-kérdeztem Dorinát,aki még mindig a 2 pulcsimban,és a nagykabátomban ült.Elég fáradtnak tűnt.

-Aha,megvagyok.-mondta,majd elnyomott egy ásítást.

.............................................................................................................................................................

-Na gyere,megjöttünk-szálltam ki a kocsiból.Dorina is kiszállt.

-Most komolyan lehetek nálad?-kérdezte csillogó szemekkel.

-Bármikor-mondtam full komolyan,hisz őt bármikot szívesen látom.

-Életmentő vagy.Nem tom,anyumék mit mondanának ha meglátnának így.Biztos azt hiszik részeg vagyok-mondta,mire csak elmosolyodtam.Cuki,ahogy aggódik.

Dorina szemszöge:

-Na gyere-mondta,mire követtem.Olyan szinten fáradt voltam,és annyira fáztam,hogy az hihetetlen.

Benyomta a kódot,majd felmentünk a harmadikra,ahol elővette a kulcsát,és bementünk a lakásba.

-Érezd magad otthon.-mondta,majd valahova elvitte a cuccokat.Levettem a cipőm,meg a kabátot,meg a Nike pulcsit,majd leültem a kanapéra.

-Kérsz valamit?-jött vissza .

-Teát-mondtam.-Köszi.

-Amúgy tudod min gondolkodtam?-jött oda mellém,vagyis elém,mert leguggolt.

-Na,min?

-Hogy te mindig mindent megköszönsz-mondta,mire halkan nevetni kezdtem.

-Most mi az?-kérdezte.-Valami vicceset mondtam?

-Azt hittem nagyobb dolgot fogsz mondani.-jegyeztem meg.

-Mint például?-ment vissza konyhába kiönteni a teát.

-Semmi-legyintettem.-Aludni akarok.-mondtam.

-Most?Reggel kilenc van.

-De...-mondtam kicsit durcisan.

-Jó,menjünk-adta be a derekát.

-Menjünk?-kérdeztem.

-Szerinted én nem vagyok fáradt?

-De-sóhajtottam.

-Gyere-fogta meg a kezem,és bevezett  a szobájába.

-Tényleg köszi-néztem rá hálásan.

-Természetes.

Csanád szemszöge:

Nem hiszem el ezt a lány.Csak alszik.Amivel amúgy nincs baj,mert nagyon édes,amikor ezt a tevékenységet folytaja,de remélem nem lesz semmi baja.

-Mi a baj?-néztem le rá, mikor elkezdett mocorogni.

-Fázok-motyogta.

-Kell valami kényelmesebb nadrág?-kérdeztem tőle,miközben odamentem a szekrényemhez,és a kinőtt ruháim között  kezdtem el túrkálni.

-Igen.Köszi-mondta megint rohadt halkan.

-Tessék.-adtam oda neki,egy fekete melegítőt ami saccra akkora volt,mint ő.

-Kimész?-ült fel az ágyban.

-Persze.-mentem ki.Szívesebben maradtam volna bent,de nem akartam felidegesíteni.-Jöhetek?-kérdeztem 1 perc után.

-Aha.

Visszafeküdtem az ágyba,ahol Dorina rögtön hozzám bújt, és átölelte a derekam.

-Hé,megvagy?-néztem le ismét rá.

-Nem.Fázok-motyogta újból.

-Minden rendben lesz.-húztam még közelebb magamhoz,bár nem volt telejesen biztos abban,amit mondtam.Nem akarom,hogy az én hibámból beteg legyen.Nem tudom akkor mit csinálnék.Vagy várj....de tudom. Nem hagynám,hogy hazamenjen.