Mire odaértem a házunkhoz, Rebeka már ott volt.

Köszöntünk egymásnak,aztán annyi.Lehet nem akart még kezdeményezni, vagy félt,hogy mit szólok,hogyha megölel, vagy nem is tudom.Persze én is kicsit távolságtartó voltam,de ez a pár nap nélküle kész káosz volt.De a legnagyobb felfordulást az életemben akkor is Csanád okozta.

Mikor elmentünk a házba,még senki sem volt otthon.Hát hogy is lehetett volna,délután négy óra volt, apuék meg hétköznaponként fél hatkor jönnek haza.

-Kérsz valamit inni?-nyitottam ki a hűtőt,és kivettem belőle egy Xixo-t magamnak.

-A szokásosat-mondta,mire kivettem neki egy Hell-t is a hűtőből.Én nem szoktam inni, csak azért van,mert anya néha issza,na meg Rebeka.

-Mit akartál mondani?-kérdezte, miközben felmentünk a szobámba. 

-Beszélgetni szerettem volna, hogy mi volt vasárnap-ültem le az ágyamra, és hátravetettem magam.

-Rendben, elmesélem, de ne akadj ki- sóhajtott egy nagyot.

-Annál jobban már nem fogok, hogy helyetetted egy pasi vette fel a telefont. - forgattam meg a szemem, mire felnevetett. 

-Jó, jó. Na, az úgy volt, mikor elmentem, akkor meghívott pár srác piálni, én meg úgy voltam vele, hogy miért ne, úgyis már rég ittam. Kb.öt feles után, már nem számoltam , mennyit ittam, csak ittam, és ittam. Aztán már csak arra emlékszem, hogy egy faszi vezet ki a koncert helyszínéről. Onnantól már teljes kép szakadás.- mesélte, mire lesütöttem a szememet. 

-Én  meg már azt hittem, hogy direkt csinálod- motyogtam zavartan.

-Miért csinálnám direkt? - vonta fel a szemöldökét. -Nem terveztem, hogy sokat iszok. De így alakult. Na de mesélj te! Mi van közted és Csanád között??

-Most? Konkrétan levegő. Semmi más. Besértődött- tártam szét a karomat tanácstalanul.

-De mégis miért? - ráncolta a homlokát.

-Honnan a pipihúsostáskámból tudjam? - kérdeztem. -Tegnap felhívott, miközben Szabival mekztem.

-Várj , várj- szólt közbe. -Azzal a Szabival?

-Ismersz más Szabit? Igen, azzal- bólintottam.

-Ó, te gyerek- sóhajtott fel drámaian, amitől akaratlanul is elmosolyodtam.

-Most mi a baj? - értetlenkedtem.

-Mit mondott neked a telefonba? - kérdezte, mire megpróbálam felidézni a beszélgetést a fejembe.

-Talán mekizni hívott- gondokoztam.

-Téged fel akarnak hízlalni? - röhögött. -És mit mondtál neki?

- Annyit mondtam, hogy a Szabi kussoljon- vontam meg a vállamat. -Akkora baj?

-Szóval, összegezzük. Csanád randira, ismétlem RANDIRA hívott, amíg TE egy MÁSIK palival MEKIZTÉL. - emelte ki a szavakat. -TE KURVÁRA NAGY IDIÓTA VAGY! Elcseszted a lehetőségedet Csanádnál. - pirított rám.

-Honnan veszed, hogy randi?

-Jaj, látszik, hogy nem vagy jártas a szerelembe- fogta a fejét. -Még egy krumpli is többet tud, mint te.

-Oké, oké, felfogtam, hülye vagyok.

-Annál azért több- vágott hozzám egy párnát. -Akkor szent a béke?

-Szent legyen?

-Azt akarod?

-Na és te mit akarsz?- kérdeztem.

-Azt amit te- válaszolt.

-Akkor szent- álltam fel, majd hozzá léptem, és szorosan megöleltem.  -Eskü, hiányoztál.

-Még akkor is, amikor kinyomtad a telefont? - tolt el magától.

-Igen. - feleltem. -Akkor most mi legyen? Nem akarok rosszban lenni Csanáddal. Bár...leribancozott.

-MI VAN? - sikított fel.- A híres Ranga Csanád? Hát én beszarok. Tényleg? - kerekedett el a szeme. --Most már bánom, hogy ott hagytalak a koncerten. 

-Hát, azt én is. De...Csanád vitt haza. Miután lehugyozott. És odaadta a pulcsiját- soroltam, mire újabban elkerekedett a szeme.

-Mi a szent fene??? - újabb sikítás. Nos, ez nem embergyilkolás, ez csak a barátnőm.- Muta már meg a szent pulcsit!!! - jött izgalomba, mire elővettem a szekrényemből a piros pulcsit.

-Lányok, jól vagytok?  - jött be anya a szobámba, ugyanis időközben hazajött. Gyorsan telik az idő, na. Nagyon gyorsan. 

-Csak Csanádról beszéltem- szóltam, mire anya felvonta a szemölödkét.

-Ki az a  Csanád? - érdeklődött.

-Huppszi, nem mondtam. Gyere, ülj le, ez neked nehéz lesz. Nem biztos, hogy állva kibírod- mondtam drámaian, mire anya fenyegőten el kezdte rázni az ujját. 

-Te nekem ne mondd azt kislányom, hogy öreg vagyok, mert eltiltalak ettől a Csanádtól!!!- mondta.

-Egy szóval sem mondtam! - paskoltam meg magam mellett az ágyat, mire anya mosolyogva leült, majd elkezdtem mesélni a világ legdrámaiabb sztoriát. Anya szó nélkül hallgatta végig, majd a végén lebombázott kérdésekkel. Ki az a Valter? Az OTL egy kommandó osztag? Mennyire felelősségteljesek? Hány évesek? Káromkodnak? Híresek? Ki a szent ember az az ercsé? Sorra válaszoltam a kérdésekre. 

-Szerintem békülj ki ezzel az ercsé gyerekkel. Nekem szimpatikus. - vonta meg a vállát mosolyogva anya. 

Hali! Itt az újabb rész! Csak, hogy tisztázzuk: Dorina vagyok. Ezt a könyvet én írom, a Jázmin meg a többit. Ugyanis amikor a Jázmin bejelentkezett, akkor csak az én emali címemet engedte, így egy profilról vagyunk. A többi könyvet persze Jázmin írta, csak ezt így elszerettem volna  mondani. Ha lesz ídőm, ihletem, és kedvem, akkor ma még jön egy újabb rész! Addig is pusza!

Dorina:)