A két fiú komótosan sétált egymás mellett a Szabadság hídon. Kezeik bizonytalanul lógtak testük mellett; nem merték a másik ujjai közé csúsztatni még.

– Ejnye, de mennyi lakat van ezen a hídon papuskám! Még csoda, hogy nem szakad le alattuk a szerkezet!

– Ami azt illeti, nem is jársz messze az igazságtól. – Boka mosolya kiszélesedett. – Párizsban akadt is olyan híd, amelyiknek leszakadt a korlátja, és… – Mielőtt folytathatta volna építészmérnökhöz méltó értekezését, Csónakos mosolyogva leintette. Előkotorta zsebéből a házilag fabrikált lakatot, majd Boka kezébe nyomta. A fiú félszegen visszamosolygott, miközben egy szürke, kopottas fémzár mellé biggyesztette a sajátjukat. Csónakos nem vette észre a másikba ügyetlenül karcolt B. és N. monogramokat.