Csónakos András gyakran gitározott az utcán annak reményében, hogy egy kis kiegészítő pénzt tud szerezni. A gyár, ahol dolgozott, nem fizetett rosszul, de Csónakos úgy vélte, egy kis tartalék sosem árthatott.

Egyszer feltűnt mindig változó nézői között egy fekete ballonkabátos, fiatal, jóvágású férfi. Aki aztán másnap ismét ott állt a többiek közt. És megint. Negyednap Csónakossal szemezett szüntelen, az ötödiken kedvesen, a hatodikon kihívóan mosolygott. Csónakos a férfit vonzónak találta, és nem csak azért, mert mindig tett pénzt a kalapjába.

Egyik nap, mikor számot vetett a „bevétellel“, egy kétezres között papírcédulát talált, pedáns kézírással.

„Boka János, a fekete ballonkabátban. Ha önnek úgy tetszik, ezen a számon hívjon fel…“