Ferenc lábát lógatta a társasház tetején. A peremen ült, barna, ódivatú ballonkabátján. A végzetes nap óta Nemecsekkel kelt és feküdt. Rémálomból ébredt ezen a hajnalon. A ki nem mondott szavak kísértették, velejébe égtek. Békét nem hagytak.

A kabátgombbal babrált. Épp csak fityegett még, egy vékony cérnaszál tartotta.

Egy erős rántás, és befellegzett a gombnak. Ott pihent a kezében árván, magányosan. Pont, mint ő. Magasról esett nagyot: mindenki elhagyta. Ő Ernőt szerette. Vajon angyalok vagy ördögök közé kerülne? Egyféle módon derítheti ki. Ő is egy cérnaszálnyira volt ettől a tudástól. Csak ugrani kell, s zuhanni lefelé.

Aztán megszűnt egy erős rántással minden.