Már percek óta megállás nélkül tettem magamévá az alattam nyöszörgő, törékeny alkatú fiatalt. Minden mozdulatomra megrándult, felszusszant, míg az enyémhez képest kis kezével, a takarót szorongatta, gyűrögette. Néha-néha szőke hajába túrtam, máskor selymes bőrrel fedett hátát csókoltam végig, egyre hajtva Leonast a csúcs felé.

Már nagyon erősen vágytam a kielégülésre, ezért, amennyire csak tudtam, összeszedtem magam, és megadtam neki azt a befejezést, amire valószínűleg egész délután vágyott. Az utolsó lökésem a prosztatáját érintette, mire egy, az eddigieknél jóval hangosabb nyögés szökött ki az ajka közül, majd mindketten lihegve rogytunk egymásra, míg én beléeresztettem a spermám.

Legurultam róla, hogy utána elterüljek az ágyon, aztán nagy levegőket véve, szabályozzam a lélegzetvételeim. A szívem majd kiugrott a helyéről a feszített menet miatt, minden porcikám kellemesen, de kimerülten remegett.

Élvezetes volt, mégsem az igazi. Azt, amire igazán vágyok, egy hozzá hasonló, teljesen ártatlan, tiszta lelkű fiú nem tudja megadni, ahhoz nem elég vad, inkább visszafogott, mégis gyönyörű. Másnak talán tökéletes, nekem épphogy a vágyaim legalját érintette meg a jelenlétével. Inkább a sóvárgást fogta vissza, mintsem erős érzelmeket ébresztett bennem.

Elgondolkodtam rajta, vajon létezik-e számomra az igazi, az, aki legalább annyira szenvedélyesen vonulna ágyba az étellel, ahogy én. És hagyná bárki, hogy lenyaljak a testéről ezernyi ízt, amíg ő élvezi mindazt, amit nyújtani tudok neki?