Mikor ezt mondta Dániel. Végig futott rajta a hideg. Be mentünk a terembe, letettem a cuccaimat. Megfordultam és találkozott a tekintetünk, egyből elfordultunk. Oda jött hozzám.
- Bocsánat minden ért.- mondta nekem és lehajolt.-Már bocsánatot kértem Biankától és az összes többi lánytól.- mondta nekem és felnézet. Annyi mindet mondanék, de szó sem jut az eszembe. Gyorsan elfordultam és elindultam, mikor megbotlottam Be csuktam a szememet, de mikor ki nyitottam nem voltam a földön.
- Jól vagy?- kérdezte tőlem Dániel.
-I..ig..igen.- dadogtam. Ez lehetetlen Dániel elkapott. Miért? Kiszálltam a kezeiből. Elpirultam, de miért nem értem. Hisz utálom. Ő csak nézet engem. Látszott rajta,hogy valamit akar mondani.
-Mit szeretnél?- kérdeztem tőle. Féltem. Nem tudtam mit akar.
-Van egy dolog.- kezdte el. Elkezdtem gondolkodni,hogy mi lehet.
- Én leszek a te..- mondta szemtől szembe. Ne mond,hogy te leszel a... .
-De igen. Én leszek. - mondta nekem. Letaglóztam. Ez mi volt? Olyan volt ,mint aki olvasott a fejembe. Miért? Pont ő? Neki kell a helyettesnek lenni.
- Ez úgy volt,hogy már pár hónapja te csinálsz mindent és arra gondoltam, hogy én segítetek neked. Mert bunkó voltam veled és mással.- csillogott a kékes-zöldes szeme.
-Öööö...rendben van.- szűkszavúan ennyit mondtam. Éreztem, hogy  itt lesz még valami. Most mit csináljak?
- Azt mondta Tamás bácsi,hogy suli után maradjunk bement.-mondta elcsukló hangon. Hogy mi?? Azt hiszi hogy beveszem?? Mi ketten ez komoly??  Épp ma ?? Ááa ez a nap még csak most kezdődött,de már a legrosszabb. Mi lesz ez után? Ki derül hogy szeretem? Aha majd ha fagy! Álltunk és a földet bámultuk. Nem mertünk fel nézni. Síri csönd van. A csendet osztályfőnök törte meg.
- Dániel.- jelentette ki. Monda ketten oda fordultunk. Meglepődött ,hogy én itt vagyok.
-Ööö...Lettitia itt vagy?-kérdezte tőlem én pedig csak bólogattam.-Rendben akkor remélem tudja hogy itt kell maradni suli után Dániellel van egy pár papír munka.-mondta nekünk de inkább nekem mondta. Szóval nem hazudott. Oké. Talán bízok benne egy kicsit,nem is egy icipicit bízok benne. Ez után leültünk a helyünkre és várutunk. Nem néztünk egymásra. Fél óra múlva megjöttek egyesével-kettesével az osztálytársunk. Mindenki meg lepődött ,hogy mi ketten egy terembe vagyunk és még nem folyt vér. Viki és Bianka is meglepődött és egy ördögi vigyort mutattak. Hát ez remek. Biztos vagyok kíváncsiak a részletekre. Lementek az órák húzósak voltak kémia,irodalom,angol doga. Teljesen ki vagyok. Ebédnél Viki előttem Bianka mellettem. Figyeltek engem. Már tízperc telt el és csak engem bámultak.

- Mit akartok?- kezdtem kicsit ideges lenni és ők is észre  vették de nem érdekelte őket a dolog.
-Az,hogy mi volt!- mondta Viki egy picit meg is lepődtem,hogy ő kérdezte és nem Bianka.
-Semmi.- mondtam semleges hangon.
-Na mond már.- nyaggatott Bianka és lökdöste a karomat. Nagy nehezen be adtam a derekamat elmondtam mindent nekik.
-Csak ennyi.?- kérdezte Bianka
-Igen- válaszoltam nekik, de nem mondtam el mit tudok Dánielről . Nem szeretnem őket bele rángatni ebbe az egész szituációba.
Suli után Dániel és én bent maradtunk. Én majd nem mindent el intéztem, mikor teljesen rosszul lettem. Épp felálltam és meg szédültem ,elestem De valaki elkapott, ezt nem hiszem el. Megint meg mentett.
-Jól vagy ?- kérdezte aggódva tőlem.
-I..igen..j..- kezdtem mondani ,de teljesen elsötétült a kép. Halottam még, hogy a nevemet szólítja de nem tudtam rá reagálni.Mikor felébredtem a nővérnél voltam.Felültem és láttam . Dánielt! Azt a fekete haját és felém volt fordulva. Annyira békésen aludt. Elkezdtem felé nyugtatni a kezemet. Mikor megszólalt.
-Lettitia ébredj fel. Kérlek!- motyogta álmába. Tényleg azt mondta ,hogy kérlek. Felébredtem és olyan közel volt hozzám,hogy hallottuk a másikat ahogyan veszi a levegőt. Mindketten elpirultunk. Egyből lefordultunk.
-A..azt mondta a nő..vért,hogy annyi a ba...bajod, hogy ki merült...vagy.-dadogta nekem.
- Ren...rendben. -dadogtam én is.- Kö...köszönöm.- mondtam neki és mindketten a másikra néztünk. Ez után mindent elmondott nekem. Hogy ,hogyan hozott ide kézbe és a fejem a mellkasára tettem. Ez komoly?  Még jobban elpirultam. A bátyámat felhívta és mondtam hogy nem sokára itt lesz. Nem is kellet sokat várni. Rohant. Annyit kérdezett tőlem,hogy nem tudtam válaszolni rá helyettem Dániel válaszolt. Bátyám haza vitt.  Meg állas nélkül csak kérdezett. De engem nem érdekelt. Csak azon tudtam gondolkodni, hogy mi történt a suliban vagy is inkább utána. Lefeküdtem és álmodtam. Azt, hogy egy bálba vagyok álarcos még hozzá és csókolózok valakivel.
-Ez lehetetlen!!- riadtan fel- Hála az égnek ez csak egy álom volt. - könnyebbültem meg. Az órám 2:45 mutat. Vissza dőltem az ágyba és egyből el nyomott az álom.

************************************
Boldog új évet kívánok mindenkinek! ❤🎆🎇