Egyedül a rémmel
Reggel csak az álmom ment a fejembe. Az lehtelten,hogy én csókolozak. Ez már nevecséges. Kimentem a fürdőszobába és meg mostam az arcomat. A bátyám még nem ébret fel. Szerencsémre biztos a tegnapi dologról akkar beszélni velem. Nincs bajom csak azt 1000x hallom kezd unalmas lenni. Gyorsan megcsináltam reggelit és elindultam. Bátyámnak hagytam egy kis cetlit azzal a szöveggel,hogy elmentem. Megint elmentem a parkaban lévő szökökúthoz és vártam Vikit és Biankát. Rezget a telefonom SMS jött Vikitól,hogy beteg és nem tud jönni. Remek majd át visszem suli után Biankával a házit. Ez után rezget még egyet a telefonom most is egy SMS ,de ez most Biankatól jött.
Szia Letti ne várj meg,mert megteszet Áron és lesz vele egy "véletetlen"találkozásom.
Ja, véletlen találkozás. Eltudom képzelnibe szituálciot.
" -Szia milyen véltelten,hogy itt találkozunk."
Biztos ezzel fog kezdeni,de örülök ,hogy elfelejtet azta tüskő Dánielt. Épp indultam el mikor valaki nekem jött és felborultam.
-Au..-sziszegtem. Egy alak eltakarta a napot és a kezét nyujtotta. Fel néztem és kit láttam meg. Dánielt. Hát ez remek mondtam. Nem fogtam meg a kezét, fel álltam és tovább mentem. Utánam kiabált,hogy "Sajnálom". A hosszabb utat válsztottam,mert nem volt kedvem arra menni a merre ő ment. Tíz perce hogy úton vagyok,szerencsémre nem találkoztam senkivel sem. Mikor elkezdett esni az eső. Megmondom az őszintét repeskedtem az örömtől. Meg álltam,hogy elő vegyem a esernyőmet, mikor hirtelen a fejemre nem esett több esőcsepp. Mikor felnézett akkor márcsak nem ő lett volna aki olyan "kedves".
-D...Dániel-dadogtam. Ő erre csak egy mosolyt varázsólt a szájára. Gyorsan vissza fordultam a táskámhoz megkeresni az esernyőmet. Őrült módon kersetem de sehol semmi.
-Ezt nem hiszem el! - mondtam ki hangosan.
-Ha a...akarod akkor me.. mehetünk közösen. -mondta és elvörödőtőtt.
-Nem kell. -mondtam neki és kiléptem az eset az esernyője alól. De épp rám esett egy-két esőcsepp és meg fogta a kezemet és vissza rántott.
-Meg fogsz ázni! -mondta erő teljesen de mégis aggódalmasan. Nem engedte el a kezemet pár, hogy próbálkoztam. Rá kellett jönnöm, hogy bele kell törödnöm, hogy ő nyert most. Így mentünk a suli felé. Mikor be értűnk a suliba mindenki minket nézet. Mutatta Bianka, hogy nem esik az eső. Erre én gyorsan kiléptem alóla és megköszöntem. Bianka elkapta a karomat és elkezdett nyagatni, hogy mi történt de mondtam neki, hogy semmi. Remek az egész iskola arról beszél, hogy együtt jöttünk iskolába.
-Lettitia,. -szólott valaki- Jársz, Danival? -kérdezette egy vörös hajú lány. Erre én úgy reagáltak mint ami vadállat.
-Én?? Vele?? Soha. Utálom mint a bünt.-mondtam neki. Ő nagyon örült. De mi ez? Az utolsó mondt amit mondtam ,utána miért fáj a mellkasom? Vége lett a sulinak. Mondtam Biankának, hogy el megyek Vikihez. Mire ő.
-Ez szuper. Haladunk. Várjál meg kérdezem Áront, hogy elkísér minket. -mondta nekem teljes magabiztosan. Mondtam neki hogy nem kell, de nem hallotta. Mert ha Áron jönn akkor ő is jönn. Márcsak ilyen lenne az ötös lottóm. A suli kapujában ott volt Áron és Dániel. Elmentünk Vikihez. Annyira felek mi lesz ott.
************************************
Sziasztok még élek.!
Tudom,tudom. Már egy hónapja hogy nincs új rész. De most van szerencsére. Remélem, hogy a következő rész hamarabb lesz kint.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro