Hátra néztem és Dániel volt, lihegett.
-Mi az? - kérdeztem tőle mereven.
-Hallgasd meg! -válaszolta.  Mit veszthetek vele.  Meg hallgatam, Viki és anyukája beszélfetese volt rajta. Ki akartam nyitni a számat, hogy elmondja azt amit akartam.
-Tudom mire gondolsz, hogy szólni kéne a rendőrségnek. -vette ki a számból szavakat.
Csak bolintottam. Be mentem egy telefon fülkébe és felhívtam a rendőrséget.
- Igen? -kérdezte egy idegen hang.  Félve, de nem mertem megszólalni. Ekkor Dániel belépett a fülkébe és a kezét a vállamra tette jelezve, hogy támogat. Erőt vettem és megszólaltam.
-Beszeretnék jelenteni egy kis korú gyermek bántalmazást. -ejtettem ki a szavakat félve
-Rendben jöjjön be a főkapitányságra. -mondta és le tette a telefont. Dániel hallotta. Mondta,hogy szólt Viktornak. Remek.
-Akkor szia. -mondtam és elmentem volna de csak volna.
- Szeretnék mondani valami. -mondta
-Bocs de siettek haza. -próbáltam le rázni, kevés szerencsével.
-Én.. -kezdet bele.  Nem, nem és nem. Ne mond hogy egy hét elteltével ,hogy megtudtam ki vagy és csak most a kardod mondani. De hála égnek Isten hallota az imámat és meg jött Viktor és közösen elmentünk a rendőrségre. Ott elmondták a feltételeket. Ezután haza mentem a batyámmal, de nemcsak vele hanem Dániellel is. Mert a szeretet bátyám meghívta hétvégére. Dániel egyből bele ment és fél hívta anyukájat aki úgy szintén belement.