Bianka csak sír és semmit nem mondott. Én és Viki aggódtunk rendesen ,a többiek csak néztek. Éreztem, hogy egy fiú van a háttérben és nem is kérdés, hogy ki az.
- Bianka mi a baj?? - kérdeztem tőle de nem kaptam választ szó szerint egyre jobban aggódtam érte.
-Biztos meg halt a macskája! - mondta Viki és nem viccből , halál komolyan gondolta. Én erre a kezemmel megütöttem a homlokomat.
-Aaauuu....... ez fájt - suttogtam.
- Akķor miért csináltad ? Nem értelek. - jelentette ki Viki . Erre én értetlenül néztem Vikire.
- Viki minden rendben van? - kérdeztem tőle erre ő úgy nézet rám. Mint borjú az új kapura.
- Igen persze minden rendben van. De nem ez a lényeg , ha nem Bianka. - jelentette ki és rám nézet és meg rázta fejét.
-Vvviii.... - kezdtem volna le kiabálni a fejét e közben Bianka hangosan fel nevet. Erre Viki is fel nevetett én pedig durcizta. Ekkor mind a ketten megöleltek, őszintén örültem hogy Bianka nevettet és újra mosolygott.
- Mi volt a baj Bianka? - kérdezte és erre újra szomorú volt kellemet lenül éreztem magam.
- Elmondom. Az egész úgy kezdődött , hogy..........

Bocsi, hogy ilyen rövid lett. Megígérem , hogy a következők hosszabbak lesznek.
Addig is Sziasztok!! ❤❤❤