Már egy hét telt el azóta, hogy elkezdődött az iskola. Sosem szerettem oda járni, most mégis alig vártam a hétköznap reggeleket, hogy elindulhassak a gimnáziumba, csakis azért, hogy lopva meg-megpillantsam Steven-t. Istenem, annyira tökéletes volt vagy lehet, csak én gondoltam annak. Mindegy. Teljesen belé zúgtam, és nem tudtam ellene semmit sem tenni. Viszont bele kellett törődnöm, hogy ő soha nem érezne így irántam, ezért nem is reménykedtem. Nem lett volna értelme. A megismerkedésünk napja óta nem is igazán beszéltünk, nem kereste a társaságom. Miért is akart volna velem lenni? Teljesen megértettem.

Lassú léptekkel baktattam haza fele az iskolából. Egy kis társaságra vágytam, de nem volt senki, aki velem szeretett volna lenni. Ez van, ha egy elkúrt srác vagy.

- Hey! - egy kezet éreztem meg a vállamon - Helló haver!

Hátra fordultam, és Steven-nel találtam szembe magam. Fekete pólót, és farmert viselt fehér cipővel.

- Szia! - köszöntem neki halkan.

- Nem jössz el sétálni vagy valami? - dőlt egyik lábáról a másikra.

- Hát...- annyira zavarban voltam, fogalmam sem volt, hogy mit feleljek.

- Nem foglak megenni - ajkai mosolyra húzodtak.

- Oké - motyogtam magam elé.

Csak bólintott egyet, majd elindult. Követtem. Mikor mellé értem, akkor vettem csak észre, hogy egy félfejjel magasabb nálam. Telt ajkait szólásra nyitotta, és mikor kieresztette mély hangját esküszöm a testem minden porcikája bele remegett.

- Figyelsz rám? - nevetése kiszakított az elmélkedésemből.

Megráztam a fejem zavaromban - Bocsi, mit is mondtál? - dugtam zsebre a kezeimet.

- Azt, hogy nem sokszor szoktalak látni az iskolában - pillantott rám.

- Nem igazán szoktam elhagyni az osztálytermet.

- Aha, mondták.

- Hogy-hogy mondták? Kik? - megfagyott az ereimben a vér. Tuti elmondták neki...

- Hát pár lány. Egyik szünetben kerestelek, és megállítottam őket, hogy ismernek-e?!. - megállt, majd nekidőlt a híd korlátjának.

- És...mit mondtak?

- Igazából sok mindent - megköszörülte a torkát - Azt mondták, hogy....öhhm...te...

- Értem - mereven néztem magam elé - Igen, igazat mondtak. Tényleg az vagyok. Mármint érted, - nevettem fel kínosan - homoszexuális.

- Az király! - vigyorodott el.

- Mi van? - teljsen lesokkolt.

- Sosem volt még meleg haverom. Tiszta izgi - két tenyerét összedörzsölte.

- Nem félsz attól, hogy most itt helyben rádmászok? - nevettem fel.

- Gyere! - kacsintott rám.

Jó erősen megkellett fontolnom, hogy tényleg megtegyem-e.