Mielőtt belekezdek az "én régen" részbe, eszembe jutott egy "én most" dolog és szörnyű késztetést érzek arra, hogy megosszam itt a wattpad világával.

Tehát..

Én:*hangüzeneteket küldök egy csoportba, amíg várok a buszra a megállóban*

*busz megérkezik*

Én: *eteszem a telóm és felszállok, keresek egy jó helyet, leveszem a kabátom, kényelembe helyezem magam és minden lehetséges dolgot megcsinálok*

Az agyam: Na, akkor zene hallgatás! ... Ó ne!!! Tuti otthon hagytam a telefonom! Hogyan is felejtettem el???
*aztán rájövök, hogy mindvégig a zsebemben volt*

ÉS EZ MINDEN ALKALOMMAL MEGTÖRTÉNIK, HA BUSZOZOK.
Szita memóriájú vagyok c': vagy hogy hívják azt...

Na mindegy.
A lényeg... Hogy visszaolvastam az egyik legrégebbi könyv kezdeményemet... És és és
Egyrészt nem haltam bele
Másrészt úgy befejezném
Harmadrészt azért örülök, hogy fejlődtem xd

Mármint így az volt a sztori, hogy... Nvm egy kicsit komplikált, de a lényeg, hogy így a 17 éves ember örült ott a fejének mint érett bátyus, hogy "jajj ezek a kis kamaszok" mikor ő is azzzzzzzzz
Meg így meg így két tsundere csávó is volt és tejóasszony ráadásul ugyan az volt a kiszemeltjük, az ártatlan, lelkes'mindenkitszeretek' kislány. És és annyira idegeltek. De közben meg nem volt annyira vészes, mint amire számítottam.
És aaaaaa az a kiscsávóóó (Wait miért csak a fiúkról beszélek?? Ja lehet azért, mert 3 fiú pov volt benne, meg egy lány... Haha makes sense) Na mindegy, a legfiatalabb főszereplőt annyira jól megírtammmmmmm!!! Neki volt egyedül ilyen kiemelkedően észrevehető, hogy van valami értelmes személyisége. Mármint meglepő módon a többinek is volt (azt hiszem mostanság nem fordítok elég energiát a karaktereimbe és ez szomorú, de tanultam és megváltozok) csak nem annyira feltűnően.

Mindenesetre most happy vagyok és írni akarok, de nem fogok, mert már elterveztem a délutánom.
Ehehe

Ez leginkább az "Unatkozom ezért másokat untatok" részre volt egy példa, de azért thx a végig bírtad olvasni :3

Sok-sok love mindenkinek ʚ♡ɞ(ू•ᴗ•ू❁)