Édes istenem annyira izgulok. Reggel az első utam a koncert helyszínére vezetett és rögtön a fodrászomhoz mentem.
- Jó reggelt, Sky - köszöntött mosolyogva a fodrász.
- Neked is - mosolyogtam rá kedvesen. Durván egy óra alatt elkészült a hajammal utána mehettem a stylisthoz aki egy fekete ruhával rukkolt elő nekem. A stylist után a sminkeshez mentem. Mire mindennel kész voltam még volt negyed óra a kezdésig.
- Izgulsz? - kérdezte Krisz.
- Nagyon - ismertem be.
- Nyugi, ez természetes. Az a lényeg, hogy érezd jól magad és gondolj azokra akiket szeretsz, mert így könnyebb lesz a maximumot nyújtani miközben a színpadon vagy - nyugtatott. Nem mondtam semmit csak hálásan megöleltem.
- Köszönöm! Mindent köszönök, Krisz!
- Ne köszönj semmit. Te nem csak a menedzseltem vagy hanem egy barátom is és a barátok mindig segítik egymást.
- Tényleg a barátodnak tartasz?
- Hát persze. Ne izgulj és lazíts!
- Jó - bólintottam.
- És akkor most következzék a legelső koncertjén... Sky! - konferáltak fel. Még utoljára ránéztem Kriszre és kimentem a színpadra. Rettentően sokan voltak a koncerten. Az én koncertemen. Amint megláttak engem mindenki elkezdett sikítani és tapsolni, ami új volt még nekem.
- Sziasztok, készen álltok egy fergeteges koncertre?! - kérdeztem mosolyogva a közönségtől, mire mindenki bekiabált pár pozitív szót.
- Akkor mehet! - néztem a mögöttem álló kísérő zenekarra és először a Szívem stopra várt énekeltem.