- Hogy micsodám lesz holnapután?
- Az első koncerted!
- Erre még nem állok készen! - rémültem meg.
- Bízok benned és tudom, hogy MEGTUDOD CSINÁLNI! - hangsúlyozta ki az utolsó két szót.
- Krisz, én félek!
- Ne félj, ott leszek - nyugtatott.
- Oké... bocsi, de hívnak - szóltam, mert volt egy bejövőm.
- Jó, ne izgulj - ezzel lerakta, mire felvettem a másik hívást.
- Mondd mit szeretnél? - sóhajtottam.
- Mit tettem, hogy pipa vagy rám?
- Semmit - ráztam meg a fejem, habár nem látta... Na mindegy.
- Fiorella, kérlek áruld el - kérlelt, mire a gyomrom görcsbe rándult.
- Ne velem törődj, hanem a barátnőddel - buggyant ki egy könnycsepp.
- Kiv... - nem vártam meg, hogy befejezte, mert azonnal kinyomtam a hívást. Szomorúan ültem az ágyamon a telefonommal a kezemben. Fogtam a gitáromat és elkezdtem játszani néhány random számot.

Csengetésre kaptam fel a fejemet. Letettem a gitárt és mentem ajtót nyitni. Lassan lenyomtam a kilincset és kinyitottam az ajtót. Nem láttam ki állt az ajtóban, mert az arcát egy baromi nagy rózsacsokor takarta.
- Szia, nincs kedved elmenni egy randira? - kérdezte halvány mosollyal az arcán...