Nem tudtam válaszolni, mert orra estem.
- Jól vagy, Ella? - szállt ki rémülten a kocsiból Bence.
- Igen jól vagyok - tápászkodtam fel a földről. Bence odajött segíteni, de nem fogadtam el.
- Baj van? - kérdezte aggódva.
- Nem, nincs semmi baj - válaszoltam visszatartott könnyekkel.
- Látom, hogy van valami - fogta meg az arcom, de ellöktem a kezét.
- Hagyj békén! - hátráltam.
- Jól vagy?
- Igen jól voltam egészen addig, amíg nem jöttél! - mondtam indulatosan.
- Mivan? Beverted a fejed?
- Nem! Csak azt akarom, hogy... hagyj békén - suttogtam a mondat utolsó felét és tovább futottam. Alig fordultam be a sarkon beleütköztem Daniba.
- Mi a baj? - érdeklődött.
- Ne most - kerültem ki és inkább hazamentem. Otthon letusoltam utána leültem gitározni. Nagyban játszottam, mikor rezgett a telefonom. Megnéztem, hogy ki az.
"Valami rosszat tettem?" - üzent Bence. Nem válaszoltam rá. Tovább gitároztam volna, de megint rezgett.
"Hahó, kérlek válaszolj" - próbálkozott tovább. Erre se reagáltam. Gondolom feladta, mert ezután már hívogatott. Egyszer se vettem fel. Mikor már fél órája nem hívott kezdtem megnyugodni, de ismét megcsörrent. Krisz nevét írta ki.
- Igen?
- Ella! Jól figyelj most rám, rendben?! - kezdte köszönés nélkül a menedzserem.
- Jó, de történt valami? - rémültem meg.
- Ne félj, nincs semmi rossz.
- Akkor? Ne akard, hogy harapó fogóval kelljen kiszednem belőled!
- Holnapután lesz az első koncerted - hadarta, mire bennem megállt az ütő.