- Ez baromi jó volt, Sky! - vigyorgott rám a technikus.
- Köszi - mosolyogtam zavartan. Még szoknom kell a művész nevemet.
- Ha minden jól megy akkor már a héten tökéletes lesz - folytatta lelkesedve.
- Rendben. Kell még valami vagy...
- Nem, mára befejeztük! Menj haza és pihenj egy kicsit - tanácsolta Krisz.
- Jó, akkor sziasztok - indultam el a kijárat felé, de még hallottam, hogy Kriszék rólam beszéltek.
- Egy őstehetség ez a lány!
- Az - értett egyet Krisz, de többet már nem hallottam, mert kimentem a helyiségből. Kint balra fordultam, de valaki köhintett a hátam mögött. Megfordultam és megláttam Danit. Egy fekete adidas cipő volt rajta, egy kék szaggatott farmer, egy fekete póló és az elmaradhatatlan szemüvegét viselte az épület falának dőlve.
- Jól nézel ki - mosolygott.
- Köszi, de miért jöttél? - kérdeztem értetlenül, mire mosolyogva ellökte magát a faltól és elindult felém.
- Nincs kedved elmenni valahova? Tudod, kocsikázni egy kicsit? - mosolygott továbbra is.
- Nézd, Dani... sajnálom, de nincs kedvem - indultam haza, de utánam jött.
- Miért?
- Mert nincs.
- Na, de Fi - fordított magával szembe.
- Mit mondtál?
- Fi, miért?
- Ne hívj így, kérlek - indultam el ténylegesen. Csendben mentem, de a férfi nem adta fel egykönnyen.
- Mi a baj? Velem van bajod?
- Tudni akarod? Igen részben veled is van bajom! Meg a kedves Bence haveroddal! - néztem rá, majd se szó se beszéd elrohantam.