- Sky? - kérdeztem értetlenül.
- Igen, mert a sky az angolul az ég és a te vezetékneved Fellegi. Ebből jött a Sky. Na, hogy tetszik? - vigyorodott el. Elgondolkodtam ezen.
- Nagyon.
- Ez a beszéd! - öklözött a levegőbe boldogan. Mosolyogva figyeltem a férfit.
- Figyelj, nem akarlak megijeszteni a papírmunkával, de ha szeretnél énekes lenni, akkor alá kell írnod egy szerződést - folytatta komolyan, majd elém tolt egy lapot.
- Elolvashatom?
- Már akartam kérni - bólintott mosolyogva. Magam elé húztam a lapot, majd alaposan átolvastam. Nem láttam benne semmi "gyanúsat".
- Kérhetek egy tollat?
- Tessék - nyújtott át egyet, mire oda firkantottam a nevemet.
- Szuper. Az elején még nem kezdünk bele az erősen szakmai részbe, csak ismerkedünk mindennel. Jó lesz így?
- Tökéletes.
- Mesélnél magadról? - kérdezte, mire elgondolkodtam.
- Nem hiszem, hogy szeretnél tudni rólam bármit is.
- Akkor nem kértem volna.
- Hjó - sóhajtottam, majd belekezdtem a mesélésbe. Elmeséltem, hogy öt éves koromban kerültem árvaházba, az ottani életemet, majd a "szabadulás" utáni napjaimról beszéltem. Ő csak csendben hallgatott engem. A végére megtörölte a szemét.
- Kemény életed lehetett - nézett rám sajnálattal.
- Hát az... de most te mesélj magadról - tereltem magamról a témát.
- Hm... 32 éves vagyok, zenei menedzser. Van egy hat éves kislányom és egy gyönyörű feleségem. Imádom a munkámat és azt hiszem ennyi - gondolkodott el.
- Hogy hívják a lányodat?
- Varga Petra. Olyan tündéri kislány - kezdett áradozni a lányáról. Én pedig mosolyogva hallgattam.

Mikor mindent megbeszéltünk eljöttem a kiadóból. Egyenesen hazafelé vettem az irányt.