Miután sikerült pár ezer forintot keresnem hazamentem ebédelni. Bence még mindig nem volt otthon. Mikor végeztem az evéssel elmosogattam és utána gondoltam elmegyek abba a DreamRecordsba.

Olyan egy óra gyaloglás után megérkeztem egy hatalmas épülethez. Mély levegőt vettem és bementem a fotocellás ajtón. A recepciós pult mögött egy fiatal barna hajú nő ült hatalmas mosollyal az arcán.
- Jó napot, miben segíthetek? - kérdezte a nő.
- Jó napot, a napokban kaptam egy névjegykártyát egy férfitől - nyújtottam át a kis kártyát.
- Rendben mindjárt szólok neki - hajolt a telefonhoz.
- Krisztián, egy fiatal lány téged keres. Egy névjegykártyával jött. Igen, rendben. Jó akkor küldöm - tette le.
- Menj fel a harmadikra és jobbra a negyedik ajtón kopogj be - igazított útba.
- Rendben, köszönöm - mentem a lift irányába. Megnyomtam a lift hívó gombot, mire az ajtó kinyílt előttem. Bementem, majd megnyomtam a hármas gombot. Az ajtó becsukódott és a lift elindult felfelé. Mikor megállt megvártam, hogy kinyíljon az ajtó és elindultam jobbra. Az ajtókat számoltam, majd a negyedik előtt megálltam. A fekete ajtón egy sárga táblácska volt. Varga Krisztián ~ menedzser . Bátortalanul bekopogtam, majd egy "Tessék, gyere be!" felszólítást kaptam válaszul. Benyitottam és az ablak előtt állt az a férfi aki a névjegykártyát adta nekem. Lassan elmosolyodott.
- Szia, már vártalak. Ülj le kérlek - mutatott a barna asztala előtti két szék egyikére. Leültem a jobb oldali székre, mire Krisztián is helyet foglalt.
- Látom élni szeretnél a lehetőséggel - mondta mosolyogva.
- Igen, szeretnék - bólintottam mosolyogva.
- Remek és mi a neved?
- Fellegi Fiorella - válaszoltam.
- Szép neved van, ráadásul könnyű hozzá művésznevet találni.
- Igen?
- Persze.
- És mi lehetne a művésznevem, ha egyáltalán énekes lesz belőlem? - érdeklődtem, mire mosolyogva nézett rám.
- Sky.