- Ella? Ella jól vagy?! - hallottam Bence ajtajának a nyílását.
- Istenem, mi van veled?! - emelt fel, majd bevitt a szobámba. Letett az ágyra és a kezemet fogta.
- Ella, válaszolj! Jó, kapsz kaját csak mondd, hogy semmi bajod!
- Mit is mondtál? - ültem fel hirtelen, mire rémülten nézett rám. Az arcát látva elnevettem magam.
- Baszódj meg, Fellegi! - viharzott ki a szobából. Utána mentem.
- Ne haragudj - ültem mellé a kanapéra.
- Te mit tettél volna, ha én csinálom ezt?! - förmedt rám.
- Ez már megtörtént egyszer. Jaj, látom a fényt! - ismételtem meg, hogy mit mondott mikor kifeküdt az orrom miatt. Ezen elgondolkodott, majd elnevette magát.
- Egál - nyújtotta a kezét.
- Egál - ráztam meg.

- És miért is hoztál ide? - kérdeztem értetlenül a plázában.
- Ruhát veszünk neked - húzott az egyik ruha üzlet felé.
- Mi a baj a mostanival?
- Maradjunk annyiban, hogy viseltes - mért alaposan végig. Bizonyos helyeken elidőzött a tekintetet.
- Váradi! - dörrentem rá, mire inkább elfordult. Bementünk az egyik üzletbe.
- Válogass nyugodtan - biccentett, mire elmentem szétnézni. Találtam pár csinos farmert és felsőket. Azonnal beléjük szerettem! Miután ott végeztünk, Bence fizetett és átmentünk a következő boltba. Kaptam egy új utcai cipőt és egy magassarkút. Az utóbbit Bence erőltette. Miután ezek megvoltak, jött a vásárlásnak a számomra kínosabb része. A fehérneműk.
- Bence, nem kell bejönnöd velem! - veszekedtem vele az üzlet előtt állva.
- Nem fogok lesni. Csak egy picit - vigyorodott el.