PROLÓGUS

Kiválasztott. Gyilkos. Bajnok. Mérgek királynője. A Kapitólium kedvence.

Aspen minden újabb és újabb ráaggatott szót idegenebbnek érezte az előzőnél.

Sosem ábrándozott a viadal megnyerésével járó hírnévről és gazdagságról. Testvére Panen-szerte élő egyenes adásban sugárzott halála minden benne élő naiv, gyermeki illúziót messzire elkergetett.

A tizenkétéves lány abban a pillanatban értette meg, hogy az arénából csak két módon távozhatsz:
Győztesként - a kioltott életek súlya alatt roskadozva - , vagy egy dísztelen koporsóban, aminek leszegelt fedelét aztán a szeretteid könnyei áztathatják.

Ez volt a viadal első szabálya,

Nem akarta, hogy őt is kisorsolják az aratáson, ugyanúgy ahogy 65. Éhezők Viadalán Ezrah nevű bátyjával is tették. Devon Mayfield – a nyolcadik körzet kijelölt kísérője - metálszürkére színezett ajkait viszont minden kétséget kizáróan az ő neve hagyta el.

Semmi mást nem szeretett volna csak a többi lánnyal együtt egyszerre felsóhajtani és hálát adni az égnek, hogy ebben az évben sem hagyta el őt a remény.

A lányt azonban nem csak a remény hagyta el egy csapásra, de a tüdejében lévő összes levegő is.

Az idegesítő kapitóliumi akcentussal kiejtett név nem lehet az övé.

Túl idegennek és távolinak tűnt. Keressenek más Aspen Aconite-ot, aki majd egy halálos csapdákkal teli arénában egész Panem szeme láttára küzdhet meg a túlélésért, huszonhárom hasonlóan szerencsétlen sorsú gyerekkel együtt.

A békeőrök viszong megelégelték tétlenkedését és két oldalról közrefogva a pódium felé taszigálták.

Gyilkolni sem akart, de az az aréna második szabálya még az elsőnél is egyszerűbb volt.

Ölsz vagy téged ölnek meg.

Erre a leckére a viadal első napján eszmélt rá, amikor frissen megszerzett kését a rá támadó ötödik körzeti lány gyomrába vágta. Abban a pillanatban nem volt ideje alaposabban szemügyre venni a kezeit borító meleg ragacsos anyagot. Az ágyú eldördült, neki pedig menekülnie kellett, a megszerzett készletekkel együtt. Minél távolabb jutni a bőségszaru tövében kibontakozó vérfürdőtől.

Azóta, ha elég hosszan mered remegő kezeire a névtelen szalmaszőke hajú lány vére a többi áldozatáéval együtt ott díszelgett a kezén.

Az, hogy rögvest a győzelmi útja után Snow elnök egyik legbecsesebb játékszerévé válik szintén nem szerepelt a tervei között.

Hogy is szerepelhetett volna, hiszen a bajnokok élete tökéletesen gondtalan volt. Legalábbis Aspen ezt gondolta, amíg a kapitóliumiak szemében nem vált túl kelendő portékává ahhoz, hogy egyszerűen futni hagyják.

A harmadik és egyben utolsó szabályra majd fél évvel az utolsó ellenfele halálát jelző ágyúdörrenés után eszmélt rá.

A viadalnak nincsenek igazi győztesei, csak túlélői suttogta magának, miközben a jobbjáról jövő ütemes szuszogását hallgatva a hotelszobája plafonját bámulta.

Végül, de nem utolsó sorban Aspen Aconite-nak esze ágában sem volt szerelembe esni. Főleg nem azzal a férfival, akinek a kezéhez ugyan úgy tapad Ezrah vére, mint a névtelen ötödik körzeti lányé az övéhez.