~ TIZENKILENC ~
KIPUKKAD A BUBORÉK

Abban a pillanatban, hogy Aspen a színpadra lépett, a viadal alatt csúcsra járatott érzékszervei egy csapásra eltompultak. A reflektorok elvakították, a tömeg ovációja pedig fojtott mormogássá szelídült. Áldotta Delphine tehetségét, hogy a ruhája nem csak véraláfutásos nyakát, de a remegő térdeit is segített elkendőzni.

Az est elmaradhatatlan kelléke, Caesar Flickerman már elfoglalta a helyét, de a mozgása valahogy darabosnak tűnt, mintha egy lassított felvételt nézne. Aspen mellé sétált, majd megvillantotta természetellenesen fehér fogsorát és a magasba emelte a kezet.

- Mosolyogj! - súgta oda neki, Aspen pedig engedelmeskedett - Imádnak téged...

Ezen a ponton Aspen a torkában dobogó szívverése mellett is tisztán hallott, hogy a kapitoliumi nézők a nevét skandálják. Micsoda sekélyes teremtmények... egyszerre érzett gyűlöletet és szánalmat az irányukba ...felfogták egyáltalán, hogy mit is tettem azért, hogy itt állhassak? Ha nem, most lesz esélyük újra nézni...

Három óra tömör borzongás és izgalom, főszerepben a nyolcadik körzetből származó új üdvöskéjükkel.

Caesar - látva, hogy a lány nincs a helyzet magaslatán - egészen a színpad közepén felállított trónszerű székig kísérte őt. Nem kockáztathatták meg, hogy az idei győztes élő egyenes adásban bukjon orra.  Miután helyet foglat, a kivetítőn megjelent Panem címere és kezdetét vette a vetítés.

Aspen számára ez a három óra egy különösen kegyetlen kínzással ért fel. Bűnlajstrom volt, amit nem átallottak alaposan az arcába dörgölni. Az első fél órában az aratásról, a parádéról, valamint a kiképzésről és az interjúkról vágtak be részleteket. A többiek mellett jelentéktelennek tűnt, a játékmesterek mégis magas pontszámmal jutalmazták a bemutatóját.

Aspen tekintete a színpadhoz legközelebbi páholyra vándorolt, ahol a játékmesterek is ültek. A legtöbbjük önelégülten vigyorgott, mintha csak azt akarnák sugallani, hogy ők már akkor tudták, hogy a viadal győztesével állnak szembe, amikor Aspen értékelő lapjára rávésték azt a bűvös kilencest.

Szadista barmok gondolta miközben újra a semlegesség álcája mögé bújtatta az arcát. Imádnak istent játszani, de ha a saját játékszereikkel szembe találnák magukat az arénában, rögvest maguk alá csinálnának. A viadal alatt azért ölt, hogy túléljen. Nem volt benne semmi személyes indíttatás. Ezért is lepte meg az a felismerés, hogy a játékmesterekre gondolva mennyi harag gyülemlett fel benne. Nekik örömmel okozott volna fájdalmat.

A második dolog, amire a gyűlölködése közepette ráeszmélt, hogy a Matthias névre keresztelt titokzatos fiú - ha már valóban így hívják - nem ült ott a soraikban. Talán hibázott a viadal alatt? Elvégre köztudott volt, hogy játékmesternek állni nem életbiztosítás... Mielőtt azonban túlzottan elmerenghetett volna titokzatos jóakarója sorsán, a figyelme újra visszakalandozott a képernyőre.

A készítők nem aprózták el a bőségszarunál folytatott harc bemutatását; minden véres részletet igyekeztek megmutatni. Csak úgy, mint az emlékeiben, Ellery és a mellette álló két másik szerencsétlen halálát követően elszabadult a pokol. Carver lecsapta Malik fejét, a karrier kiválasztottak sorra gyilkolták, akit csak értek, és persze Aspen se volt különb: az ötödik körzeti lány az ő késével a hasában lehelte ki a lelkét.

A harc bemutatása még sokáig eltartott így Aspen megpróbálta függetleníteni magát a kivetítőn bemutatott borzalmaktól. Csak akkor vette fel legközelebb a fonalat amikor a vérfürdő túlélői elkezdték átnézni a megszerzett készleteiket.

Egy különös részlet rögtön szemet szúrt neki; az ő térképével ellentétben az óra, az UV lámpa és egy rajz az előbb említett három kulcsfontosságú tárgyról mind-mind egy hátizsákból került elő. Cain táskájából a rajz, a lámpa pedig Carver bandájának szerzeménye volt. Reveree-nek fogalma sem volt róla, hogy mekkora kincsre bukkant, amikor is visszahajította a zsákja aljára a hasznavehetetlennek vélt órát.

Akárki is állt emögött, az illető nem bízta a véletlenre. A kirakós darabjai közül kétségtelenül a leghasznosabbat valaki már jó előre a Aspen kabátjának zsebébe csempészte. Minderre pedig egyetlen logikus magyarázat volt: valaki szánt szándékkal segített neki.

Gyanúja beigazolódást nyert, amikor konstatálta, hogy a térkép megtalálásának pillanatát gondosan kivágták az összefoglalóból. Tehát még a nyomokat is igyekeztek elfedni.

Már csak az volt a kérdés, hogy ki volt a titkos jótevője? Ki lett volna képes csaláshoz folyamodni, csak hogy őt előnyhöz juttassa? Az első ötlete Delphine volt, hisz ő - habár az érkezése előtt nem férhetett hozzá a viadal alatt viselt ruháihoz - könnyű szerrel becsempészhette a zsebeibe, amikor öltözködött, de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is vetette az ötletet. Az indító szobában pattanásig feszültek az idegei, szóval biztosan észrevette volna, ha Delphine egy összehajtogatott papírt csempész a kabátja zsebébe. Arról nem is beszélve, hogy a szoba valószínűleg hemzsegett a kameráktól...

Nem, a térkép már jóval korábban ott pihent a zsebében. Valaki más keze lehetett a dologban. Valaki, aki a játékmesterek körében mozoghatott, vagy éppen egy volt közülük.  Figyelmét újra a játékmesterek páholyára fordította, legújabb felismerése tudtában pedig Matthias távolléte még aggasztóbbnak hatott.

Saját kíváncsi természete ellenére ez olyan titok volt, amiről esze ágában sem volt lerántani a leplet. A Kapitólium nyilvánvalóan megpróbálta eltussolni a dolgot, Aspen pedig úgy döntött követi a példájukat. Sejtette, hogyha felelősségvonásra kerül a sor, az a tény, hogy a csalás az akaratán kívül történt, vajnyi keveset nyom majd a latba.

De mit is tehetnének velem? Új győztest szereznek? Az ellenfeleim halottak. A vetítésnél ekkor jutottak oda, amikor Reveree testvérét és a másik srácot becsalogatja a csapdákkal teli házba. Téged nem bánthatnak, de a szeretteidet igen. A győzelemmel járó biztonság illúziójának buboréka pedig ezzel a gondolattal ki is pukkadt.

A torkában felgyülemlett gombóccal hadakozva kipislogta a szeméből a felgyülemlett könnycseppeket. Válaszúthoz érkezett. (Kivetített képmása épp ekkor mérgezte meg a hivatásosok maradékát.) Okosnak kellett lennie, ez pedig egy olyan pillanat volt, amikor akkor cselekedett a legokosabban, ha hülyének és tudatlannak tetteti magát. Ha egy kirakat bábút akarnak, tőlem megkaphatják. Bármit is hazudnak, én ugyan úgy elhiszem, mint a nézők; csak ne bántsátok őket.

Csak úgy nyerhetett megbocsátást, ha ő is részt vesz a színjátékban.

Az arca ezután olyan üressé vált, mint a szíve. Rezzenéstelenül nézte végig, ahogyan újabb és újabb életek kioltásával közelebb kerül a győzelemhez. A körzetem biztos gyűlöl - gondolta miközben Cain haláltusáját szemlélte, - dehát hogyan is érthetnék meg?  A maroknyi győztesen kívül, a viadalt szerencsésem megúszó körzetieknek fogalmuk sincs arról, hogy mi játszódik le az ember fejében, amikor szembetalálkozik azzal a bizonyos ő vagy én dilemmával. Neki se volt, amikor a kiválasztottá válása előtt vak gyűlöletet táplált Finnick irányába.

A nézők eközben lélegzetvisszafojtva figyelték ahogy a földrengéstől átszakad a gát és elárasztja az arénát, minden egyes ágyúdörrenéssel közelebb juttatva Aspen a győzelemhez. Carver barátait elnyelték a habok, így csak ketten maradtak. Végtelenül szánalmasnak tűnt, ahogyan dobótőreivel célba vette a felé futó hetedik körzeti srácot; a kapitóliumi nézők azonban megvadultak. A nevét skandálták és olyan izgatottan tapsikoltak, mintha élő felvételt néznének; mintha még mindig veszélybe lenne az élete.

Talán így is van...

A képsorok, ahogyan Carver utolsó erejével a víz alá nyomja őt, technika áldása révén több nézetből is rögzítésre került. Elkeseredett kapálózását az oldalnézeten túl fentről és a víz alól is rögzítették. Tisztában volt vele, hogy milyen közel volt ahhoz, hogy meghaljon, de így, hogy az egészet az arcába dörgölték, újra feltámadt benne a düh. Habár a zúzódásokon és a sérült hangszálakon kívül sértetlennek tűnt, egy életre megnyomorították őt.

A hagyományokhoz híven a győztes fejére az elnök helyezi fel a koronát, ez pedig most se volt másképp. Caesar Flickerman mellé három másik alak csatlakozott a színpadon; Snow elnök és két másik, akik közül az alacsonyabb, tíz éves forma kislány egy virágcsokrot, másikuk pedig egy bársonypárnát cipelt.

Azonnal felismerte őt; a hamarosan a fejére kerülő koronával a kezében Matthias közeledett felé.

Aspen nem tudta levenni róla a szemét. Nem úgy tűnt mint, akit felelősségre vontak, vagy netalántán megkínoztak a tetteiért.  Egészségesnek tűnt, sőt még egy szikrázó mosolyt is megeresztett az irányába. Ha tényleg ő lenne a névtelen pártfogója akkor befolyásosabb lehet, mint ahogyan azt elsőre gondolta.

A korona hűvös érintése rángatta őt ki a gondolatai tengeréből. Az elbambulás pedig nem volt épp nyerő stratégia, amikor egész Panem élőben figyeli a reakcióját.

- Gratulálok a győzelméhez Miss. Aconite - Kimért hangja ellenére Snow elnök hideg, számító szemei voltak azok, amitől Aspen ereiben igazán meghűlt a vér. - Az érdemei a kétségbevonhatatlanok.