- Tessék? - kérdeztem kikerekedett szemekkel.

- Hölgyem, kérem, ne nehezítse meg a dolgunkat! - felelt az idősebbik férfi. - Jobban teszi, ha nem ellenkezik.

- Minden bizonnyal ilyen volt az elkövető autója. - bólintott a másik a kocsim mellett állva.

- Na de... - zártam be az ajtót, még mindig döbbenten, aztán sétáltam le a lépcsőn a két férfival.

***

Az őrsön beültettek egy szobába, hogy várjak. Körülbelül 20 perce üldögélhettem ott, mikor bejött egy magas, szőke, kisportolt, igazán jóképű pasas. Kábé velem egyidős lehetett.

- Szóval, Ms Merrel... - kezdte mély, férfias hangján, miután ismertette, hogy pontosan milyen ügyben is kell ott lennem. Persze, hogy Camila bejelentése valamilyen oknál fogva rögtön rám terelte a gyanút... - Az ön autójának típusa megegyezik az elkövetőjével. Mivel rendszám nem volt a tettes gépjárművén, ki kell hallgatnom. Hol volt tegnap éjjel négy óra magasságában?

- Otthon voltam. - feleltem higgadtan.

- Tudja ezt valaki tanúsítani? - nézett a szemembe.

- Persze, a legjobb barátom, Shawn.

- Önnel volt? - kérdezett újra.

- Igen, ott volt nálam. Úgy volt, hogy vacsorázni megyünk, de közbejött neki egy meeting, majd rögtön hozzám jött. Otthon vacsoráztunk, kínait. Megvan még a blokk is, a hűtőn. - gondoltam vissza a hűtőre mágnesezett blokkra. Ez Shawn heppje... Ha vesz valami kaját, felmágnesezi a hűtőre. Sosem gondoltam volna, hogy ez valaha fontos lesz...

- Együtt maradtak utána? - firkantott le valamit a jegyzetfüzetébe. Válasz helyett bólintottam, mire ő sóhajtva hozzátette: - A felvétel kedvéért Mercedes bólint. Milyen kapcsolat van ön és Mr Mendes között?

- Barátok vagyunk. - feleltem kissé remegő hangon. Basszus... Rám kapta a fejét.

- Szóval lefeküdtek?

- Nem. Illetve... - kezdtem, de nem folytattam.

- Hallgatom. - nézett egyenesen rám, letéve kezéből a jegyzetfüzetét.

- Majdnem. Csak jött egy hívása a kórházból, ezért végül nem történt semmi közöttünk. Van ennek valami jelentősége...? - kérdeztem, csak hogy kissé visszanyerhessem a méltóságomat.

- A kórházból? - hagyott figyelmen kívül.

- Igen, egy orvos kereste Shawnt, Camilával kapcsolatban. Őt hívták fel, amiért Cam balesetet szenvedett.

- Értem... Kérem, meséljen a Camila Cabelloval való kapcsolatáról.

- Az igazat megvallva, nem igazán vagyunk jóban. - felhúzta egyik szemöldökét, majd a füzete fölé hajolt. - De sosem akarnék neki rosszat. - tettem hozzá gyorsan, aztán elmeséltem az elmúlt néhány nap alatt lezajlott eseményeket, többek között azt is, hogy felvétel készült arról, hogy a Shawn buliján történtek abszolút nem az én hibámból adódtak.

- Világos. - felelt egyszerűen. - Kérem, ne hagyja el a várost. - kezdett összepakolni. - Ja és... Sajnálom, de rajta kell, hogy hagyjuk a gyanúsítottak listáján a bátyja és az apja hosszas priusza miatt. - aztán becsukta maga mögött az ajtót.

Nem értem, miért kell belekeverni őket... Azt, hogy én miért vagyok itt, azt meg pláne nem értem. Illetve, sejtem hogy Camila 'bejelentést' tett... Na de akkor is...

Egy nő lépett be a szobába. Kedvesen kitessékelt, aztán elhagytam az épületet. Elindultam a főutca felé, közben előkerestem a táskámból a telefonom.Shawn hívóképére nyomtam, és már ki is csengett.

Nem vette fel. Szinte az első csengés után kinyomta. Érdekes...

Mindegy, legalább hagyok neki egy SMS-t.

Beszélnünk kell.

Valószínűleg be fogják hívni a rendőségre vallomást tenni, hogy velem töltötte az éjszakát. Jobb, ha tőlem tudja meg...

***

- Vajon köze lehet Mercedes Merrelneknek Camila rejtélyes balesetéhez? Ki tudja, lehet, Merci az apja és a bátyja nyomdokaiba lép? A friss hírekért kövessetek Twitteren és ne felejtsétek el használni a #mercedesmess hashtaget! - dühösen kapcsoltam ki a tévét.

Hogy van ehhez képük!? Alaptalanul vádaskodnak. Amit apa és Mitch tett, nem az én bűnöm, az emberek mégis azonosítanak vele. Arról nem is beszélve, hogy ártatlanok, a saját bevallásuk szerint. Nem tudom, és akkor sem tudtam, mit kellene hinnem ezzel kapcsolatban. Csak azt akarom, hogy ennek az egésznek vége legyen. Minél előbb...

***

Három nap telt el a kihallgatásom óta.

Shawnt is behívták és megerősítette, hogy teljes mértékben biztos benne, hogy az ég világon semmi közöm az esethez. Levettek a listáról.

Camilát kiengedték a kórházból, mástól sem hangos a média, csak hogy milyen biztonsági intézkedések mennek végbe a luxusvillájában.

Az eset még inkább fellendítette a bodyguard vállalkozását, ami nem kicsit meglepő, hiszen ironikus módon pont ő "sérült meg".

- Érted ezt? - néztem Shawnra a gőzölgő tésztát piszkálva a villámmal.

- Ne aggódj, minden rendben lesz. Egy napos csoda... - tömte a szájába a spagettit, aztán mosolyodott el.

- De ez van már három napja! - ráztam a fejem idegesen. - Megállás nélkül kapom a gyűlölködő üzeneteket Twitteren. Mindenki rám gyanakszik. Már megint trend vagyok... Pedig NEM ÉN VOLTAM. - nyomatékosítottam szótagolva.

- Tudom. - tette le a villáját és fogta meg a kezem. Hű... - Tudom, Merci, tudom... Azt is, mennyire nehéz neked most ez. - nézett együttérzően a szemembe. - Nem kell tartanod ezektől a kanapéharcosoktól. - nevetett egy aprót, ami miatt mosolyognom kellett. - Amelyik kutya ugat, az nem harap. - tette hozzá bölcsen, aztán visszatért a spagettihez.

Büszke, ő maga csinálta. Nagyon finom lett, de egy falat sem csúszik le a torkomon jelen pillanatban.

- Na jó... - kezdtem, miután elvette előlem a tányérom. - Hamarosan lejár az ebédszünetem. -vetettem át a vállamon a táskámat. - Köszi a kaját!

- Nincs mit! Este?

- Jövök érted kilencre! -intettem, már neki háttal állva és csuktam be az ajtót.

Úgy döntöttem, metróval megyek. Két megálló az egész irodatömb Shawn lakásától, tíz perc alatt be tudnék sétálni, de jobb, ha előbb visszaérek, még van egy rakat adminisztratív dolgom... Bahh...

Békésen ültem le a székre.

Hiába, Shawnnak igaza van, az emberek nem...

- Te vagy az? - állt meg előttem egy igen ideges férfi.

- Öhm... Segíthetek valamiben...? - kérdeztem, kissé elbizonytalanodva.

- Emberek, ez a nő Mercedes Mess! - kiáltotta el magát.

- Sajnálom, összekever valakivel... - álltam fel.

- Jézusom, nézd már... - suttogta mellettem egy lány a vele szemben álló fiúnak.

- Mindenki tudja, hogy te voltál! - rivallt rám egy nő. - Camila meg is halhatott volna, te ribanc!

- Már elnézést, de nem tudom, miről beszélnek... -tettem fel védekezőleg mindkét kezem. Ó, dehogynem tudtam, csak nem akartam elhinni, hogy ez tényleg megtörténik.

- Biztos az apjának meg annak a bolond bátyjának is köze volt hozzá! - szólalt fel egy kopaszodó pasas.

- Na ebből nekem elegem van... - ráztam a fejem, a könnyeimmel küzködve és kiszálltam a metróból. A maradék távot inkább megteszem gyalog...

Nem hiszem el, hogy ilyen fafejűek és elítélőek az emberek. Nem én voltam, hányszor kell még a tudtukra adnom? Mégis hogy lehettem volna én? 

Amint beértem a munkahelyemre, a főnökömmel találtam szembe magam.

- Mercedes... - kezdte.

- Szia! - mosolyogtam rá halványan, habár iszonyú nehezemre esett, aztán leültem a székemre.

- Kérlek, befáradnál az irodámba? Beszélnünk kell. - indult is el. Követtem. Remélem, nem a néhány perces késésemről lesz szó... Nem tudtam volna tovább metrózni...

- Nézd...  - kezdte, miközben összefonta karjait és megtámaszkodott az asztalán. - Rá is térek a lényegre, mert be vagyok táblázva interjúkkal. Tudom, hogy a rendőrség ártatlannak nyilvánított, de azt kell, hogy mondjam, nem vet jó fényt az irodára, hogy belekeveredtél a médiába. Tudom, eddig is javában benne voltál Shawn, az édesapád és a testvéred miatt, de van egy határ, amit nem szeretném, hogy átlépjen ez az ügy. Legalább is - állt meg egy pillanatra a beszédben - , ameddig itt dolgozol, addig nem. Sajnálom, de el kell, hogy bocsássalak.