- Annyira sajnálom! - hadarta Shawn a telefonba. - Nem tudom, miért csinálta ezt...

- Leégetett ország világ előtt! - kiabáltam. Nem rá voltam mérges. Sokkal inkább erre az egész szituációra. - Tisztában vagy vele, hogy ez rád is milyen rossz fényt vet?

- De nem érdekel, Merci.

- Ha legközelebb összefutok vele, kitépem azt a maradék haját.

- Már nem azért, de milyen maradék haj? - kérdezett vissza.

- Fent akadsz a részleteken, Shawn! - járkáltam a konyhában .- Póthaja van, ezt még a hülye is tudja! - tártam szét a karom.

- Ó... Hát, ezt jó tudni... - csend. - Figyelj... beszéljétek ezt meg. Biztos, nem rosszindulatból csinálta.

- Persze! - puffogtam.

- Szeretnéd, hogy megint meghívjalak titeket kajálni?

- Már csak az kéne! -ráztam a fejem hevesen. - Nem értem, miért utálnak ennyire az emberek.

- Tekintettel arra, hogy a családod börtönben van, így... Ezzel most nem segítek, igaz?

- Kezdem azt hinni, egy szociális csőd vagy. - vágtam hozzá, mire csak felnevetett. - Látod, még megsérteni is lehetetlen! - tettem ugyanígy.

- Beszélek vele, jó? 

- Köszönöm. - sóhajtottam fel, miközben fáradt szemeimet dörzsölgettem. Teljesen kiborítottak a történek. - Habár, nem hiszem, hogy túlságosan meg fogja hatni a dolog, de te tudod. 

- Hidd el, ő nem olyan, aki sokáig tudja játszani a kőszívűt.

- Pedig egész gimiben sikerült neki. - forgattam a szemem.

- Te szörnyen pesszimista vagy az elmúlt napokban. Lehet, kéne neked egy jó...

- Nehogy tovább mondd! - vágtam a szavába. - Perverz!

- Miiiii? - háborodott fel. - Azt akartam mondani, kéne neked egy jó kis wellness hétvége. Tudod, hogy ellazulj, felfrissülj. És még én vagyok a perverz!

- Na jó, szerintem ezt most vegyük úgy, mintha ki sem mondtad volna. - huppantam le a kanapéra. 

Bevillant Shawn arca, mikor visszalöktem az ülőgarnitúrára. Aztán, ahogy csillogó szemeit lehunyta, mikor megcsókolt... És ahogy átfonta a testem körül a karjait.  Szinte már újra hallottam a szívverését, mikor kizökkentett:

- Merci? Jól vagy? 

- Tessék? - kérdeztem vissza.

- Hát, csak olyan furán vetted a levegőt, és nem is válaszoltál.

- Ne haragudj, csak... Most mennem kell. - gyorsítottam a beszédtempómon. - Bocsi. Szia!

- De... - kezdte, de bontottam a vonalat.

Rohadt életbe! Elfeküdtem a kanapén, a telefonomat a kisasztalra dobtam. Hosszan csengett a fülemben a tompa puffanás zaja. 

Napról napra rosszabb ez a dolog... Főleg így, hogy feltűnt ez a ringyó. Eszméletlenül idegesít, hogy így rá van cuppanva 'Shawny'-ra. Az meg méginkább szétidegel, hogy Shawn nem tesz ellene semmit.

Igaz, hülye lenne tenni ellene valamit. Szerintem élvezi, hogy egy nő ennyire oda van érte, ha már én nem. Ha már én nem mutatom ki.

Mit is beszélek, nők százezrei vannak érte oda! Néha ellenőriznem kell a privát üzeneteit, mert gyakran rám marad ez a hálátlan feladat. És néha a saját szemeimmel látom, mit meg nem tennének egyesek, csak hogy Shawn figyelmet szenteljen rájuk pár percre...

Lényeg a lényeg, hogy pasiból van, nem vagyok én senki, hogy megmondjam, kivel barátkozhat, meg kivel nem. Ha gonosz lennék, felhívnám az anyukáját. Jóban vagyunk nagyon, Shawn meg még mindig hallgat rá, minden körülmény között, annak ellenére, hogy már bőven elmúlt tizennyolc, de már huszonegy is. Na jó, azért ez szörnyen cuki...

Szuper. És már nem is titkolom, magam elől sem. 

Szeretem őt. Szeretem.

Basszus.

Szóval valamit nagyon gyorsan ki kell találnom, hogy kiverjem a fejemből, mielőtt rosszabbra fordul a helyzet. 

Mindenesetre, a legjobb az lesz, ha belevetem magam a munkába, legalább holnap délutánig.

Évadzáró parti lesz Shawnnál. Kivételesen lazulós buli lesz, nem formális, mint amilyeneket rendezni szokott. 

***

- Gyorsan, gyorsan! - csukta be maga után Shawn az iroda ajtaját és fordított egyet a kulcson. Egy csoport fotós felkenődött az ajtóra.

- Mi a... - tártam szét a karom, ahogy megláttam őt, és... Bahh, Camilát. - Segíthetek nektek valamiben? - támaszkodtam meg az asztalon egy művigyort a fejemre előrtetve.

Mindjárt elhányom magam. Nem csak képletesen, hanem tényleg.

- Beszélgetni jöttünk. - lökte le kapucniját komolyan a fejéről Shawn.

- Ne haragudjatok, de dolgozom. Valakinek azt is kell. - ültem le a gurulós székre és pördítettem magamon egyet. Rohadtul nem volt már semmi dolgom. - Szóval, ha nem halt meg valaki, vagy életbe vágó a dolog, akkor nem tudok időt szakítani rád. Akarom mondani, rátok. -mosolyogtam hivatalosan, majd az asztalomra könyökölve összeillesztettem az ujjbegyeimet.

- Nézd, Mercedes. - kezdte Camila. - Bocsánatot szeretnék kérni. - felkaptam a fejem. Na végre valami, ami engem is érdekel. - Nem volt tőlem szép, hogy így viselkedtem veled, csak... Láttam, mennyire jóban vagy Shawnnal és semmit nem kell csinálnod azért, hogy a média rólad beszéljen. Egyszerűen... Kicsit irigy lettem, na... - fakadt ki belőle.

- Te? - álltam fel. - Rám? - mutattam magamra. Bólintott. Hű... - Hát -sóhajtottam. - Mindenki követ el hibákat. - néztem a szemébe. - Felejtsük el! - ráztam a fejem egy apró mosollyal. Elásom a csatabárdot. Shawn miatt. Csak is miatta.

- Köszönöm szépen! - derült fel az arca és borult a nyakamba. Kegyetlen fura volt, de nem tart majd sokáig, ameddig megszokom, hogy jóban vagyunk. Legalább is, remélem.

- Csak ennyit szerettünk volna. - vont vállat Shawn elégedetten, aztán gyengéden és bátorítóan megszorította Cam vállát. Észre sem vettem volna, ha nem próbálja ennyire görcösen elrejteni ezt a kis gesztust. - Délután? - kacsintott rám.

- Délután! - intettem nekik egyet el is felejtve az előbbi incidenst, aztán kisurrantak a hátsó ajtón. 

***

- És emlékszel, amikor befestettem a hajam vörösre? - kérdezte Camila, hatalmasat nevetve, már Shawn évadzáróján.

- Jó ég, egy hónapig mindenki arról beszélt! - ittam bele a koktélomba. - Mondjon bárki bármit, nekem tetszett! 

- Jó neked, én utáltam. - legyintett Cam.

- Lányok! - sétált mellénk Shawn. A pult mellett ültünk, közvetlenül közénk állt. Két kezét a hátunkra tette. - Hogy érzitek magatokat?

- Nagyon jól, köszönjük! - bólintottam mosolyogva, majd megemeltem felé a poharam. - Ezt rád iszom!

- Szintúgy! Tudnád, mennyi minden közös van bennünk. - nézett rám Camila, holott Shawnnak mondta.

- Na, ennek nagyon örülök. - csuklott egyet a fiú. - Viszitek a bulit, mindenki azt nézi, ez a két gyönyörű nő milyen jól szórakozik! - bókolt. Tuti, be van csiccsentve... - Bocsássatok meg nekem egy pillanatra! - és már tovább is ment a producere felé.

- Annyira örülök, hogy végre sikerült tisztáznunk a félreértéseinket. - tértem vissza a kettőnk beszélgetésére.

- Ugye, én is... Tetszik a ruhád. - mondta Camila, miközben rendelt még egy kör koktélt a pultostól.

- Köszönöm. - néztem le magamra, egy szégyenlős mosolyt rejtegetve. Barack színű koktél ruha, imádom. - Sokáig nézegettem, aztán végül mégis megvettem, pedig... 

- Kár, hogy nem jön ki belőle. - fintorgott a szavamba vágva.

- Micsoda? - kérdeztem vissza egy kínos nevetéssel.

-Hát ez! -borította rám a koktélját.

- Camila! - pattantam fel, nem kicsit meglepődve. A jéghideg koktél miatt rögtön a testemhez tapadt az átlátszó anyag. 

- Te rohadék... Megbánod... - vicsorogta, aztán a poharam után nyúlt. Telibe öntötte magát. - JÉZUSOM, ELMENT AZ ESZED!? - kiabálta.

- Én... - habogtam.

- Mi történt? - termett mellettünk Shawn.

- Cam... - kezdtem, de a nő a szavamba vágott.

- Mercedes leöntötte a ruhámat! - imitált hisztérikus bőgést Camila. - Ez volt a kedvenc ruhám! - nézett az égre és törtek elő belőle a műkönnyek.

Mindenki körénk gyűlt.

- Mégis, miről beszélsz? - tártam szét a karjaim és kérdeztem, talán egy kicsit túl hangosan is.

- Azt hittem, ezt már megbeszéltétek! - rivallt rám Shawn. Soha nem reagált még velem szemben így. Sosem kiabált még velem, és egészen eddig azt hittem, nem is fog. Fordult velem egyet a világ.

- Nézd meg, ez már nem fog belőle kijönni... - kente el Camila a sminkjét.

- Ne sírj, kitalálunk valamit! - ölelte magához Shawn. - Csalódtam benned, Mercedes... - nézett rám szigorúan.

- De hát... - teltek meg a szemeim könnyel. Dühös voltam, nagyon dühös! Még, hogy ő a csalódott! - Ha meg sem hallgatsz, akkor nagyon egyszerű ítélkezni!

- Ne hallgass rá, Shawny... - markolta meg két kézzel Camila Shawn bűnronda, virágos ingjét. - Olyan gonosz velem... Amióta csak találkoztunk... - hüppögött.

Közben  előkerültek a telefonok és a fényképező gépek, a tömeg morajlani kezdett, én meg csak álltam ott, és úgy éreztem, hirtelen mindenki ellenem van.